Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

159. országos ülés 1898. február 17-én, pénteken. 38 valóságot csinált. Ezt jegyezte fel róla a tudo­mányok históriája. Ennek a törvényjavaslatnak lényeges hi­bája az a rangkórság, mely ellene felemlíttetett, nem ebben a kifejezésben van, hanem a törvény­javaslatban lefekteti intézményekben. Hiszen nincs a földkerekségén rangosabb osztály, mint az osztrák katonatiszti kar, pedig ennek osztá­lyait se nevezik rangosztályoknak, hanem Diäten­Classe-nak, azaz napidíj-osztálynak. Ez mu­tatja, hogy bármiféle névvel nevezzük az osz­tályt, ha egyszer a szervezet alapja az osz­tály : akkor a rang benne van az intézményben, és a rangkórság kifejlődik, akármilyen legyen a neve. Az előttem szólott t. képviselő úr indít­ványa után is úgy áll a dolog, hogy a nyakra­való más lesz, de a kutya ugyanaz marad. (De rültség balfelöl.) A tekintélyes öreg alispán ma is öcsém­uramnak szólítja azt a fiatal aljegyzőt a kiről jó véleménynyei van, ellenben tekintetes úrnak ín'vja akkor, ha nem sokat tart felőle. Ez az egyetlen rangosztály alapszik a természet tör­vényein, (Derültség bálfélöl.) mely az egyénnek bslső értékét fejezi ki, minden más rangosztály hamis. De, t. ház, legyen az osztálynak akármiféle neve, én nem kételkedem, hogy az ezentúl fizetési osztálynak fog neveztetni, mert az előt­tem szólott képviselő úr indítványát a többség elfogadja, sőt a szöveggel szemben én is meg­szavazom. Lehet, hogy az osztály nevét beszé­demben is felváltva használóin; különben is egyértelműnek tartom. Hogy különböző fizeté­seknek kell lenni, az természetes, és ha már a ház többségének geniusa azt hozza magával, hogy a fizetési különbségek egyúttal classisoknak is neveztessenek, hát én ebbe bele tudnék törődni ott, a hol az első osztály a maga hatáskörébea, főnöke a másodiknak, a második a harmadiknak és így tovább; de a hal ez a függési és főnöki viszony egyáltalában nincs meg s a dolog t:r­mészete szerint nem is lehet, ott az osztályokba sorozás valami természetellenes dolog. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az alispán hivatali főnöke a szolgabírónak, a ministeri tanácsos hivatali főnöke a titkárnak, de egyik professor a másiknak, a főiskolai tanár a középiskolainak, a középiskolai az elemi isko­lainak egyáltalában nem főnöke; köztük efféle függési és alárendeltségi viszony még csak nem is képzelhető. (Igás! Úgy van! helyeslés a bal­és szélsőbalon.) Ha van foglalkozás a világon, a melynek rangját csupán csak az egyén belső értéke szabja meg, és semmi más tényező nem, még a fizetés sem: a tanári foglalkozás minden mások fölött ilyen. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső­KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. IX. KÖTET. balon.) Itt, t. ház, lehetnek igen érzékes elemi iskolai tanítók, és érzéktelen középiskolai taná­rok, lehetnek igen érzékes középiskolai tanárok és csekély súlyú egyetemiek. S épen ezen két utóbbi foglalkozásnál, a hol az összehasonlítás ugyanazon alapon lehetséges, akár hányszor megtörténhetik az,hogy egy középiskolai mathe­matikusnak vagy philologusnak a szakértők előtt sokkal nagyobb rangja van, mint az egyetemi­nek. A híres Bolyai egész életén át gymnasiumi professor volt Maros-Váslrhelyen, de aziérfc még is ő a jelenkor mathematikájának reformátora, és Németország egyetemi számtudósai mind az 8 tanítványai. A ki tehát a tanárok körébe is átakarja vinni az osztálybasorozáat, az a ter­mészet törvénye ellen vét, a természet pedig boszút áll a maga törvényeinek megsértéseért. (Igaz! Úgy van! helyeslés a bal- és széJsöbalm.) Mert hát, t. ház, miben állott eddig a, tanári pálya előnye. Két tényezőben, és pedig hogy a csekélyebb jelentőségűt mondjam először, ez az, hogy a tanár, bárha fizetésével a tisz­tességes szegénység színvonalán maradt mind­végig, de fizetése mégis mindjárt pályája kez­detén olyan jelentékeny volt, hogy még fiatal korában családot alapíthatott. A másik, a fon­tosabb az, hogy a tanárnak nem volt semmi­féle rangja ; ő nem volt előkelőbb senkinél, de alábbvaló sem volt senkinél; ennélfogva őt a társadalom megszokta az ő belső értéke szerint megbecsülni: az egyiket ugyanazon iskolánál többre, a másikat kevesebbre; és ő maga is jogot vehetett magának, hogy az emberek meg­ítélésében ugyanezen mértéket alkalmazza. A mely tanárnak belső szellemi értéke elég nagy volt arra, hogy a társadalom legmagasabb köreibe is bejusson, hát oda be is vétetett, s egyszerű ruhájában az ország kormányzója mellé is leülhetett, mert ő annál sem volt alább­való, ha az egyéni érték érdemesítette arra, hogy annak asztalához leüljön. {Helyeslés és tetszés bal felöl.) Ez a körülmény volt az, t. ház, mely a legeszesebb, legönállóbb és legjellemesebb sze­génysorsú ifjakra oly nagy vonzóerőt gyako­rolt, hogy azok még jövedelmezőbb pályák mel­lőzésével is inkább a tanári pályára léptek, m írt semmiféle más pályán egyéni értékük elismeré­sét akkora mértékben meg nem nyerhették, mint a tanári pályán. Ezt pedig t. ház, nem kell csekély dolog­nak tartani. Hogy egy másik körből vett példával is illustráljam ezt: a kálvinista papságnak azon szervezetében, hogy neki nincs rangja, tehát ő senkinél sem előkelőbb, de nem is alábbvaló. Madarász József: De hiszen kezdik in ár azok is, fájdalom! (Derültség) 5

Next

/
Thumbnails
Contents