Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

171 • országos Illés 1898- márerfns 8-án, pénteken* 373 állítson, a hol a szőlőfajok kipróbáltassanak, ez természetes következménye a helyzetnek. Ez nem is lehet máskép, ezt a rninisteriuumak meg kell tenni. Hogy az állam azután azokat a kipróbált szőlőfajokat tenyésztéssé és szaporítássá, az szintén természetes folyománya az előbbinek. Hogy azonban ezeket a kipróbált szőlővesszőket azután az állam ingyen, vagy ne ingyen osztogassa, az más kérdés. Azt úgy hiszem, nem követeljük, hogy ingyen adja, de azt igenis kívánhatjuk, hogy olcsón, nagyon olcsó áron engedje át. Ez most nem történik. így például az aradmegyei területen, hol a ripáriával tesznek kísérletet, a ripária-gyökérben nemesített veszszőt drágán, ezerét 100—120 forintért adják. Ezen olyan súlyos, nagy ár, hogy ezen az áron lehetetlen annak elterjedését remélni. (Úgy van! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Meglehet, hogy e vessző olcsón nem kapható, de ez mégis oly magas ár. hogy a vesszők nagyobb elterjedésére így számítani nem lehet. Óhajtom tehát azt, hogy a kormány szállítson vesszőt lehető olcsón, még úgy is, ha rá kell fizetni. (Helyelés.) A másik, a mit szintén lényegesnek kell tartanom, az a helyzet, mely előáll, ha olcsó vesszőt is adnának a termelőnek, és ez pedig az, hogy annak elültetésére, pénzre is van szüksége. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Én abban a hiedelemben vagyok, hogy lassanként oda lehet fejleszteni a dolgot, hogy az állam diiect vagv indirect beavatkozása következtében lehet szőlővidékeken oly szövetkezeteket létesíteni, melyek a szőlőtelepítést előmozdítják, és akkor az a pénzösszeg, mely egyeseknek az állam által, vagy az állani közvetítésével egy pénzintézet útján adatnék, nem lesz többé, ha szövetkezetek útján adatnék, úgy koczkáztatva, mint a nélkül, (Helyeslés bal felől.) Az én gondolatom szerint az a pénz, mely egy vidéken szükséges, egy szövetkezetnek adassék, ez a szövetkezet sokkal inkább van azon helyzetben, hogy saját tagjainak viszonyait ismerje, mint. az állam., vagy bármely pénzintézet. így azt a pénzt, a melylyel egy vidéken segítve lesz, a szövetkezet fogja egyenként szétosztogatni, és az egyiknek többet, a másiknak kevesebbet ad hiteléhez, munkájához, gazdasági képességéhez mérten. Ezt az állam, vagy egyes pénzintézet soha nem teheti, hanem csakis a szövetkezet. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) A czél irdekében tehát szükséges ezen szövetkezetek alakítása. De, hogy megalakulja nak, arra nézve a t. kormánynak kell megtenni a szükségeseket. Kell tehát oly embereknek lenni, a kik magukra vállalják a szövetkezetek szervezesd munkáját a vidéken, a kik capaeitálnak és a kormány tekintélyével lépnek fel, kellenek oly közegek, a kik iránt bizalom van. Ezek aztán elősegíthetik a szövetkezet megalkotását. (Hdyeslés bal felől.) Mert ma már ez a szó »szövetkezet« sok helyütt a\ég arra, hogy szétugraazsza azokat is, a kik különben érdeklődnének az ügy iránt. A bizalmatlanságot csak úgy lehet eloszlatni, ha kormány-auctoritás közbenjöttével lehet hatni. A mi továbbá a homoki szőFőtermelést illeti, annak terjesztése ellen, nézetem szerint, gátakat emelni nem kell, de, hogy az állam azokat, — egyes kivételes viszonyok kivétehível, — különösebben protegálja, azt feleslegesnek találom. (Helyeslés bal felől.) Mert a homoki szőlő úgyis rossz, vagy legföljebb középminőségű bort ad, és hu majd megtaláljuk, és remélem, hogy meg' fogjuk találni a módját, hogy ripáriával és és egyáltalán amerikai alanyokkal a hegyi vidékeket újból betelepíthessük, akkor magától következik, ho°y nagymérvű telepítéseket oly homoki területeken, a hol bő termés nem várható, ne is létesítsünk. (Helyeslés bal felöl.) Ezeket voltam bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Különben Atzél Péter t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: Kíván valaki szólni? Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván nyilatkozni. Dániel Ernő előadó: T. ház! Csak egy pár szóval kívánok kifejezést adni azon aggodalmaknak, (Halljuk! Halljuk!) melyeket bennem az Atzél Péter t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat keltett. (Halljuk! Halljuk!) Egészen el akarok tekinteni attól, hogy mennyire üdvös és helyes mind az, a mi Atzél Péter képviselő úr határozati javaslatában beafoglaltatik, és csak arra akarok utalni, hogy, — nézetem szerint, — alapos aggodalmak merülhetnek fel a költségvetés szerkesztése szempontjából. (Úgy van ! jobb felöl.) Méltóztatnak tudni, hogy a költségvetés előkészítése mindig bizonyos retortán megy keresztül a pénzügyi bizottság tárgyalásain. Ha ez a határozati javaslat elfogadtatnék, akkor már most imperative kimondatnék, hogy nem ezen tárgyalás alatt levő költségvetésben, hanem az 1894-iki előirányzatban egy nagyobb összeg volna okvetlenül felveendő. Nézetem szerint ez a költségvetés parlamenti úton való megállapításának elvével egyenesen ellentétben áll, és e szempontból kérem a t. házat, hogy a határozati javaslatot el ne fogadja, vagy ha egyes részeit el is fogadná, legalább azt a részét ne méltóztassék elfogadni, a mely arra, vonatkozik, hogy a jövő 1894. évi költségvetésben egy 500.000 forintos tétel benfoglaltnssék. (Helyeslés jobb felől.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: T. ház ! (Hulljuk! Halljuk !) Méltóz-