Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-171
358 1W- országos Blés 18ÍH, mártílES 3-An, pénteken gyalása és pedig a földmunkálatokra vonatkozó fejezet kiadási többlete 388.800 frt. Schóber Ernő jegyző: Földváry Miklós! Földváry Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Elismerés illeti a t. minister urat azon őszinte jóakaratú gondosságért, melylyel az árviz-veszély elhárítására tudomásom szerint is minden lehetőt elkövetett, s köszönet azon buzgóságért, melylyel ott, hol, — mint pl. Pestmegye alsó részén is, — a vész kitörése megakadályozható nem volt, a nyomort enyhíteni s a hajléktalanná vált szerencsétlenek legégetőbb szükségén segíteni igyekezik. (Úgy van ! Úgy van! jobb/elöl.) Azonban, t. ház, midőn ezt egész készséggel kijelenteni kötelességemnek ismerem, nem habozom azon nézetemnek is kifejezést adni, D0 8T a i fájdalom, évente megújuló árviz-bajok gyökeres oivoslásáról gondoskodni elodázhatatlan kötelesség, s a lehetőség határáig állandó jellegű intézkedésekkel kell gondoskodni a veszélynek kitett vidékek védelméről, (Helyeslés.) Ez év tapasztalatai is igazolják, hogy e tekintetben legtöbbet lehet várni a folyam med rének mélyítésétől, a szabályozástól. Láttuk ez idén is, hogy ott, hol a Duna már szabályozva van, a jég szerencsésen eltakarodhatott, míg a szabályozatlan részeken a torlódások s ennek következtében a nagymérvű kiöntés elkerülhetetlen volt. (Igaz! Úgy van!) Teljesen jogos és méltányos tehát azon kívánalom, hogy a Duna eddig szabályozatlan része is, nevezetesen Tasstól lefelé, mielőbb szabályozás alá vétessék. (Élénk helyeslés.) De, t. ház, hogy igen rövid felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérjek, fel akarom használni ezen alkalmat arra, hogy a t. minister úr jóakaratú figyelmét különösen felkérjem Pest vármegye legexponáltabb s teljesen védtelen, s épen ezért legtöbbet szenvedett vidékére. Értem a Csepelszigetet, mely már természeti fekvésénél fogva is az áradásoknak igen ki van téve, s főleg a soroksári Duna-ág elzárása óta egyike a legveszélyezteítetebb pontoknak, annyira, hogy Ráczkeve s a szigetség 10 községe évről évre rettegve tekint a tavaszi olvadás elé, mert soha sem tudhatja, hogy mikor virrad ismét egy, az 1876. és 78-iki katasztrófához hasonló sorsra. Nem egyszer szóbahozatott itt a t. házban is s a sajtóban a Csepel-sziget helyzete. Másfél évtized óta állandó panasz tárgyát képezi a kis Duna elzárása Elmondatott számtalanszor, hogy közgazdaságilag mily hátrányos volt egy hajózható folyam elzárása, s mily veszélyes közegészségi szempontból azt megengedni, hogy egy élő viz helyett egy bűzös mocsár képződjék, mely a levegőt megfertőzteti. (Élénk helyeslés.) Én ez alkalommal, t. ház, ezek ismétlésébe bocsátkozni nem szándékozom s a történt intézkedés elhibázott voltát nem fogom bizonyítani, mert tudom, hogy a válasz most is az lenne, hogy a főváros érdekében kellett egy 60 kilométernyi vizi utat elpusztítani s teremteni egy egészségtelen posváuyt. Ámbár hivatkozhatnál arra, hogy a külföldről annak idejében meghívott elfogulatlan szakértők ezt czéltévesztett dolognak tartották, s hívatkozhatnám a tapasztalatra is, a mely bizony a laicus népben megnyilatkozott közvéleménynek adott igazat, a mely szerint épen a főváros érdekében meg kellett volna hagyni a Dunának két ágát, hogy a felduzzadt viz a két ágon gyorsabb lefolyást találjon, (Igaz! Úgy van!) ezúttal e szak véle meny nyel szembe szállni magam hívatottnak nem érezhetem, s csak ismétlem azon állításomat, s constatálom azon szomorú tényt, hogy a zárgát felállítása óta a szigetség állandó veszélynek van kitéve, a menynyiben a felduzzadt viz egy mederben lefolyni képes nem lévén, a sziget terűleiére csap ki, s azon keresztül keres lefolyást a régi eredeti mederben. Ez idén a viszonyok rendkívül kedvező alakulása folytán a nagyobb veszedelem nem következett ugyan be, a miben része van különben a t. kormány szívességéből nyert hitellel a helyi hatóságok által rendkívüli megfeszített munkával létesített ideiglenes gátnak is, mindazonáltal, hogy a veszély esélyei a jövőre nézve is lehetőleg csökkentessenek, bátor vagyok kérni a t. kormányt, hogy a hetvenes évek végén állami költségen megkezdett, de csakhamar abban hagyott védgát építést folytatni, s a máris igen sokat szenvedett s csaknem a véginségre jutott Csepelszigetet, megmenteni méltóztassék. (Általános helyeslés.) Minthogy a főváros, tehát magasabb állami érdek miatt kellett szenvednie, azt hiszem méltányos, ha az államtól kéri első sorban a sérelem orvoslását. (Helyeslés.) Ezeket kívántam, t. ház, elmondani, egyébként a tételt elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Endrey Gyula: Mélyen tisztelt képviselőház ! Makó város tisztelt képviselője felhívta a t. háznak, különösen pedig a t. földmíveíésügyi minister úrnak figyelmét azokra a vízszabályozásból származó abnormis viszonyokra, a melyek következtében a földbirtok úgyszólván elviselhetetlen terhekkel sújtatik. (Halljuk! Halljuk!) Ez a helyzet, t. ház, nem csak speciálisan Makó városára, hanem a Kőrös-Tisza-Marosi ; ármentesítő társulat egész alsó szakaszára, Földeák, Lébe és Hódmezővásárhely vidékére is
