Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-170
334 1?°' orMáfwi tlé» 1W*. Aircjslns S-in, esfitRrttSkSn. Elnök*. A tétel meg nem támadtatván, ha méltóztatnak hozzájárulni, azt elfogadottnak jelentem ki Schóber Ernő jegyző (olvassa): Gazdasági tanintézetek és gazdasági ismeretek terjesztése. Kende-; kiadások: XVIIT. fejezet, 11. ezím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 7. ezím. Kiadás összesen 533,395 frt. Bessenyei Ferencz. Bessenyey Ferencz: T. ház! Azon kijelentéssel, hogy e tételt elfogadom, és, hogy elfogadnám azt, még akkor is, ha sokkal nagyobb összeg lenne előirányozva, engedje meg a t, ház, hogy néhány szót szólhassak e tételhez. (Halljuk!) Megszavazom ezt azért, mert meggyőződtem arról, hogy gazdasági szak- és tanintézeteink adják nekünk azon erőket, melyekre az országnak leginkább szüksége van; adják azokat a müveit, szakképzett, széles látkörű gazdákat, a kik hívatva vannak arra, hogy Magyarország gazdasági állapotait és földmívelését fej leszszék és azokat kellő magaslatra emeljék. Megszavazom e tételt azért is, mert hitem és meggyőződésem az, hogy ezen szakérteimes és felvilágosodott osztályból fog kiképződni hazánkban azon erőteljes, czél- és öntudatos bérlőosztály, a mely oly magas fokra emelte Angliának földmívelési viszonyait és oly irigylendővé tette Angliát más országok szeméhen. Olyan országban azonban, mint Magyarország, a hol különböző ajkú, felekezetű és nemzetiségű népek laknak, a hol a »valahány ház, annyi szokás« közmondásának igazságát a legpraegnánsabban látjuk kidomborodni: óhajtandó és szükséges, hogy az ország különböző részein állíttassanak fel gazdasági tanintézetek, azért, hogy azokban a különböző vidékek, különböző érdekeinek megfelelő szakértelmes egyének kiképeztessenek, a kik azon vidék éghajlatát, talaj, kulturális, népesedési, munkás- és cseléd viszonyait, de különösen az ottani nép nyelvét ismerik. (Helyeslés.) Olyan egyénekre van tehát szükség, a kik azon vidékeken a gazdasági érdekeket az aecommodálással járó kiadások és veszélyek nélkül, és a költséges experiinentatio kikerülésével képesek szolgálni. Mert a gazdaság terén is áll közmondás: »Si fueris Romae, Romano vivito more.« A kik azt hiszik, hogy a viszonyok mindenütt egyformák, s hogy az elmélet tanai mindenütt alkalmazhatók, nagyon csalódnak, és főkép a gazdaságban előbb-utóbb oda jutnak, hogy gazdaságuk és tőkéjük rámegy e nézetre, és csakhamar megnyerik az »okszerű gazda* nevét. Két-három évtizeddel ezelőtt ugyanis így hívták azon férfiakat, a kik csak experimentálással foglalkoztak, és a tényleges viszonyokat soha figyelembe nem vették. Ez időben mondta egy hozzám közel álló azt: Mentsen meg az Isten a nagy kapaczitásoktól, a lelkes honleányoktól és az okszerű gazdáktól. (Derültség.) Természetesen a nagy kapaczitások és lelkes honleányok is abban az értelemben veendők, mint olyanok, a kik csak a levegőben járnak, de a tényleges viszonyokat nem szeretik nézni. T. ház! Már az általános vitában rámutattam a délvidék gazdasági bajaira, és különösen a temesmegyei állapotokra. Én Dél-Magyarország gazdasági viszonyai sanálásának egyik leghatalmasabb tényezőjét abban látnám, hogyha, e vidéken gazdasági tanintézet állíttatnék fel. Azt hiszem, hogy az az óriási gabnatermő terűlet, melyet Temes-, Torontál és Krassó-Szörénymegye képez, megérdemli ezt, mert, hiszen alig van valahol Magyarországon annyi kibányázatlan kincse a talajnak, mint a délvidéken. Szükségesnek találom ezt azért is, mert e vidék viszonyai véghetetlenül különböznek Magyarország más részeinek viszonyaitól. Elég rámutatnom arra, hogy nálunk, a gazdák rendkívüli hátrányára, nemcsak nemzetiségi, hanem vallásfelekezeti különbségek is vannak, hogy a keresztény katholikusok után tizenhárom nap múlva a görögkeletiek ünneplik ugyanezt az ünnepet. Ép azért mosolyogtam, midőn a hírlapok nemrég azt említették, hogy Magyarország a legszorgalmasabb állam, minthogy 3IS munkanapja van. Ha már csak 52 vasárnapot számítunk, már egy nap híján megvan az esztendő, pedig ezenkívül van még sok katholikus ünnep, és a görögkeletiek kényük-kedvük szerint alkotják az ünnepeket. Számtalanszor történt meg, hogy midőn a legszebb verőfényes s a legnagyobb dologidőben kimentem csütörtökön a földekre, kérdeztem a munkásokat : miért nem dolgoznak ? Azt felelték: félünk, hogy a farkas elviszi a birkákat. Pedig farkas azon vidéken már csak a mesékben van. Kérdem, van-e juhok? Azt mondják, nincs, de félnek, hogy a juhos gazdák megverik, ha dolgoznak. Midőn a népet aztán kezdtem felvilágosítani, a pópa azt mondta : kár, mert, ha fel lesz világosítva, nem fogja behordani sem a tanítónak, sem a papnak búzáját. Ily állapotok vannak ott, melyekkel számolni kell a gazdaközönségnek, hogy oly egyének képeztessenek ki, kik a viszonyokat ismerik, mert, ha más vidékről hoznak oda gazdasággal foglalkozó egyéneket, gazdatiszteket, kik nem ismerik a viszon) ? okat, annak a földbirtokos iszsza meg a levét. Legeslegalkalmasabb helynek tekinteném e tekintetben Temesvár városát, Temesvár városát azért, mert épen a t. földmívelési minister úr tárczája alatt levő vadászerdő közvetlenül a város alatt lévén, legalkalmasabb hely arra, hogy a szaktudományok gya-