Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-170

WO. ©rstógös Mis Í8tó. ttiárcztns 2-án, <-sftt8rtHkW ggg korlati ismeretei ott elsajátíttassanak. De azonkívül Temesvárnak kiterjedt gyáripara van; vannak vízerővel, gőzerővel berendezett nagy malmai; vannak szeszgyárai, hol az állathizlalást gyakorlati úton megtanulhatják; van műtrágyagyára, téglagyára. Ezek mind olyan dolgok, melyek szükségesek, és a gazdászattal szoros összefüggésben vannak, míg a közvetlenül Temesvár alatt lévő úgynevezett vadászerdő véghetetlenül előnyös, hogy ott még a gazdasági fatermelés módját is megtanulhassák. De még a szőlőszet tekintetében is előnyös, habár nálunk is pusztított a filloxera, a melyért azonban nincs szándékom a ministeriumot elítélni, mert, hiszen a filloxera már Mózes V. könyv. 28 rész, 39. versében előfordul, (Derültség. Halljuk;/ Halljuk!) a hol azt mondja az úr: Szőlőt fogsz ültetni, de sem szőlőt nem eszel, sem bort nem iszol, mert gyökereit a féreg megemészti. (Derültség.) Én ezekért az állapotokért a ministeriumot elítélni egyáltalában nem akarom, (Derültség.) hanem kérem az igen t földmívtlésügyi minister urat, hogy tekintettel azon fontos érdekekre, a melyek az általa is nagyon jól ismert dél vidéken fenn állanak, szíveskedjék egy gazdasági tanintézet felállítása iránt intézkedni. Temesvár erre a legalkalmasabb hely. Alkalmas azért, mert bir nagy és müveit közönséggel, a melylyel való érintkezés az ifjúságnak csak előnyére szolgál mert az a míveltebb inrpressio, melyet rá a közönség gyakorol, mindenesetre csak előnyére fogna válni! De Temesvár a hazafiság tekintetében is végtelenül nagyot haladt. Fülembe c^eng most is az, a mit a földmívelésügyi mmister úr 1891. évi, gondolom augusztus hóban, midőn a zenekedvelők egyletének zászlószentelésén jelen volt, mondott, hogy habár Temesvár várfalait le is pusztítják azért Temesvár mégis egy erős fészke és egy erős vára fog maradni a nemzeti kultúrának és a magyar állameszmének. (Tetszés és helyeslés.) Én tehát kérem a t. minister urat, szíveskedjék e tekintetben intézkedést tenni, és meg vagyok győződve, hogy azon törvényhatóságok, a melyeknél a hazaszeretet nem hangzatos frázisokban, hanem tényekben szokott nyilvánulni . . . Madarász József: Sárga-fekete tényekben. Bessenyey Ferencz: Nem értettem. Én nem beszélek a magam érdekében, nem lehetek szerencsés azon kerület képviselője lenni, én beszélek . . . (Felkiáltások: Azt mondta, hogy feketesárga!) Az leher, hogy fekete-sárga volt; hála Istennek, ma trikolor, és pedig magyar trikolor. (Éljenzés a jobboldalon.) Erre csak Széchenyi István szavait merném mondani: »nagyon sok német ajkú ember van, ki magyarul nem tud beszélni, de magyarul jobban gondolkozik, mint azok a magyarok, kik igen sokszor a leghangzato^abb szavakat veszik ajkukra«. (Éljenzés a jobboldalon) Én nem abban találom a hazafiságot, hogy egy várost, mely most fokozatosan mindig hazafiasabb, és a mely a magyar ádameszmének áll szolgálatában, a régi időkből ítéljük meg és kellemetlenítsük, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem azt tartom hazafias kötelességnek, hogy ha csak csiráját is látjuk annak a hazafiságnak, akkor azt ápoljuk, ne pedig megfagyaszszuk a kicsinyeskedés hidegével. (Élénk h lyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok győződve, t. földmívelésügyi minister úr, hogy ezen törvényhatóságok nemcsak hálásak lesznek, de a legnagyobb készséggel is fogják kezdeményező lépéseit sikerre vezetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár Antal jegyző: Papp Elek ! Papp Elek: T. képviselőház! A vita ily előrehaladott stádiumában és Bessenyey Ferencz t. barátom kedélyes felszólalása után megvallom, hogy nem minden tartózkodás nélkül szólalok fel, mert, habár az okszerű gazdától is félek, de attól még jobban félek, hogyha nem gazdálkodunk okszerűen, majd végzett gazdák találunk lenni. Arra tehát, hogy okszerűen gazdálkodhassunk, szükséges, hogy mindazokat az eszközöket, melyeket, melyeket a tadomány rendelkezésünkre bocsát, felhasználjuk, mert ezek nélkül ma már okszerűen gazdálkodni nem lehet. Nagy elismeréssel vagyok a t. minister úr iránt, mert egész jelentésén, mely csaknem 700 lapból áll, a legnagyobb melegség, a legodaadóbb lelkesedés vonul végig, a mi engem meggyőz arról, hogy ő igazán legnagyobb ambitiojának tekinti tárczájának a felvirágoztatását, a melynek az élén áll. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Azon buzgalommal, szorgalommal és tevékenységgel azonban, a melylyel a t. minister úr a maga ressortja iránt viseltetik, és kezeli, azok az eazközök, melyeket a nemzet és a törvényhozás rendelkezésére bocsát, egyáltalában nincs arányban; és azoknak az eszméknek a megvalósítására, a melyeket a maga jelentésében lefektetett, valóban nagyon parányiak. Ezek után nem nyugodhatom abba, a mi a minister úr jelentésén is végigvonul, t. i., hogy nincs pénz, és hogy gazdasági viszonyaink azért szoríttassanak háttérbe, mert anyagi viszonyaink több kiadásra nem képesítenek bennünket. Nem nyugodhatom abba bele, hogy nincsen pénzünk, mert azt tapasztalom, hogy minden másra több pénz van, mint földmívelési viszonyaink előmozdítására. Nem is említem a hadügyet, a honvédelmi és közös hadügyminister terveit, de méltóztassék figyelembe venni, — nem irigység szól belőlem, hanem teljes objeetivitással beszé-