Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-170
170. emáges ölés* 18*8. máreziní S-ítn, eifitörtökän, ggj ket áraszt el. (Úgy van! a szélső bal felől.) Ez ellen mi csak az olcsó, és jó homoki borral védekezhetünk. (Úgy van! a baloldalon.) A homoki bor jóságát pedig most már felesleges vitatnunk; mert már általánosan el van ismeive, hogy ha a fajok helyesen választattak meg, s a szőlő és bor helyesen kezeltetik, a homoki szőlő jó, egészséges, és zamatos bort ad, s habár nem is olyan tüzes és erősét, mint a hegyi bor, de mindenesetre erős, jó asztali bort, (Úgy van! a szélső báloldalon.) A t. minister úr már tett a homoki szőlőkultúra érclekében valamit, a többi közt ;i Dunán túl és Pestmegyében, szintúgy Delibláton is. De van még egy nagy része Magyarországnak, a hol szintén kell tennie valamit a t. minister úrnak a homoki szőlőtermelés érdekében, és ez a Nyírség az Alföldön. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre hívom én tel a t. minister úr figyelmét. (Helyeslés.) Azon magasabb állami szempontok, a melyek pl. a telepítésnél fenforognak, itt a Nyírségen ép úgy meg vannak. (Úgy van! bal felől.) És itt reámutatok a szomszédos területre: a Toka jHegyaljára. Ezen vidék népének szintén kére setforrást kell adni. (Helyeslés bal felöl.) Határozati javaslatot nem adok be erre nézve; csak egy körülményre hívom fel a t. minister úr figyel mét. (Halljuk! Halljuk!) Nyíregyháza városa legközelebb elhatározta, hogy az úgynevezett városi mintakertet a ministerium kezelése alá bocsátja egy földmíves-iskola felállítása czéljából. Kérdem: nem volna-e czélszerű, hogy azzal a földmíves-iskolával combinative vinczellér, illetőleg szőlőelö'mtmkások neveltessenek, és azoknak ott ad oculos demonstraltassék a helyes pinezekezelés, hogy azt tőlök a községek lakosai is megtanulják. Ezeket figyelmébe ajánlva a t. minister úrnak, a tételt elfogadom. (Helyeslés a szélső balon.) Molnár Antal jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Midőn előttem szólott t. barátom, a külföldi borok invasióját megemlítette, elmondta, hogy nálunk az országban nagyobb súlyt kellene helyezni a homoki telepítésre, és a homoki szőlőknek nagyobb mértékben való ültetésére. Nekem az ellen, hogy homoki telepítések történjenek, semmi kifogásom nincs, mert hiszen mentől jobban értékesítjük, hasznosítjuk a földet, az csak Magyarországnak válik javára. De más alkalommal is megtettem, és most is meg kell tenuem azon magam részéről kiindult figyelmeztetést, hogy én a homoki telepítést nem tartom állami feladatnak, mert a homoki telepítés oly egyszerű, és annyira természetes, hogy arra sem állami segély, sem állami vezetés nem szükséges. (Úgy van! jobb felöl.) Itt a t. ház kebelében már a múltban emelkedtek hangok, melyek nagy homoki területeket jelöltek ki abból a ezélból, hogyha a hegyvidékek elpusztulnak, onnan azokat, a kik ma már szőlőjöktől megfosztattak, ide telepítsék. Én ezt az eszmét nagyon ferdének találom, mert azokat az embereket, a kik a hegyvidéken szőlőjüket elvesztették, nem homokvidékre kell telepíteni, a hol nekik házat, templomot, iskolát stb. keli építeni, hanem a hegyvidékeken, a hol sem iskolát, sem templomot, sem házat nem kell építeni, a kormánynak az a feladata, - hogy minden erejével, és minden tehetségével azon dolgozzék, hogy ezen emberek az elveszett szőlőterületeket újra betelepítsék. Nekem tehát az ellen, hogy homoki telepítések történjenek, semmi kifogásom nincs, csak egy esetben lenne kifogásom, t. i. akkor, ha az állatni támogatással vitetnék keresztül. A homoktelepítés nem szorul semmiféle segélyre. Ott van az adómentesség 6 évre. Ez épen annyi adómentesség, mint a mennyi a relvidéki szőlőtelepeké. Már ezen adómentesség is kedvező concnrrentia a szőlőtelepítésre nézve ; nem szükséges tehát oda más állami segély. A polgárok saját munkájukkal, és fáradsá| gukkäl igyekezzenek a maguk részéről mindent megtenni a czél érdekében, s azt a csekély erőt, j melyet az állam pénzügyi viszonyainál fogva, a j szölőkulturánuk engedhet, ne vonják el ezen más irányú telepítésre, hanem hagyják meg a hegyvidéki szőlőtelepítésre, a mely valóban még igen sok támogatást igényel, és nagyobb áldozatokat követelhetne, ha e házban az iránt, — hogy így fejezzem ki magamat, — nagyobb buzgalom, és nagyobb áldozatkészség mutatkoznék. Ezeket voltam bátor előadni. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? Ha nem: a vita be van zárva. Gr. Bethlen András földmívelésiigyi minister: T. ház! Felvilágosításul bátor vagyok megjegyezni, hogy abban teljesen egyetértek a t. képviselő úrral, hogy nagyban és egészben a homokszőlőtelepítés nem képez állami feladatot és ott direkt segélyezés nem is adandó ; nem is adatott csak egy irányban, midőn ugyanis a tönkrement hegyi szőlőbirtokosok lakhelyének közelében vásároltatott az állam által homokteríílet és az felosztatott. Ez czélszeríí segélynek bizonyult. (Helyeslés.) Ez történt Hontmegyében egy kis ponton, Szabolcsmegyében a Hegyalján tönkrement szőlőbirtokosok részére, Zalamegyébeu a Balaton mentén, valamint Somogymegyében. Ez az actio czéiszerűnek bizonyult. Ez nem kényszeríti a, tönkrement hegyi szőlőbirtokosokat, hogy lakhelyeiket elhagyják, mert csakis olyan helyeken vásároltattak az ilyen homokteríiletek, a hol a régi lakóhelyek megtartásával képesek voltak az illetők ezen területeket mívelni. (Helyeslés.)
