Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-169

1«», orsz&gos ülés 1898. niáresíiís i-éa, iiserái*. képes szőlőjét regenerálni és költséges beruházást eszközölni, ha az állam és község öt ebben hathatósan nem támogatja. Honnan vegye az amerikai vesszőt, az ojtóanyagot, vagy a nemesített gytimölescsemetéket: tán Mathias vagy Pecz uraktól drága pénzen ? És, ha az egyes községeket túlszegényeknek tartja a t. kormány, hogy e költséget viselje, akkor azokat kamatnélküli kölcsönökkel való anyagi támogatásban részesíteni az állam föladata, s ez értelemben szavaztam meg, és írtain alá Bernát Béla barátom határozati javaslatát. A vagyonosabb osztály kölesöneit, anyagi támogatását, én, — legyenek azok iparosok vagy szőlőbirtokosok, — egyszerűen perhorrescálom. (Helyeslés bal felöl.) Mikor állami functiok költségeit kell a szegény községekre hárítani, akkor nem gondolnak azzal: elbirják-e azt, vagy nem; furcsa volna, ha itten kezdenénk a gyámkodást, és őket a túltakarékosságra szorítanák, midőn vitális létérdekük megmentéséről van szó. (Úgy van! bal felöl.) A mi pedig azt az egy-két százezer fos intőt illeti, melyben itt a faiskolák létesítése kerül, az államnak, evvel nem szabad fukarkodni. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Vajmi keveset költött az ország eddig a kisbirtokos érdekében. Nem akarok én itt recriminatiókba bocsátkozni, és mert nincs szándékom a kisbirtokosokat a közép- és nagybirtok ellen lázítani, azért föl nem sorolom azt, mit költött már el ez ország a vagyonosabbakat érdeklő ló- és szarvasmarhaállomány javítására, de azt az egyet itt élnem hallgathatom az igazság érdekében, hogy nálunk a nagy- és középbirtok egyoldalú érdeke a túldornináló, még a kisbirtokos anyagi érdekeit teljesesen elhanyagoljuk, (Úgy van! a báloldalon.) a mennyiben azok érdekében mégis költöttünk valamit, a kisbirtokosok érdekében pedig épenséggel semmit, Nem milliókat kérek én itt, mint Bobula és Smialovszky t. képviselőtársaim az iparosnak és földinívelésnek, nem adóleszállítást, mint t. függetlenségi Szomszédjaink, de egy módot, hogy ez országban megélhessenek és kenyérkeresethez juthassanak. (Élénk helyeslés a baloldalon) Maga a nagy birtokosok érdeke követeli azt, hogy a kisbirtokos boldoguljon és megmaradhasson e hazában, mert erőteljes, jó és aránylag olcsó munkás nélkül az ő nagybirtokaik is teljesen értéktelenekké lesznek, azért az összes földmívelés érdeke az, hogy a kisbirto • kost, ha válságos helyzetbe jön, kisegítsék a bajból. (Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Én egy eszményi foklmívelési minister mai főfeladatát úgy öontemplálom, hogy annak majd minden újabb intézkedése nyomán, a hová csak lép, a hová csak keze nyúl, mintegy varázsütésre kies sürü erdők, buján termő szőlők és gyümölcsösök növekedjenek, a melyek árnyékában a munkától fáradt íöldmívelő és kisbirtokos osztály pihenje fáradalmait és áldhassa jóltevőjét, a ki őt hazájában hazájának megtartotta. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Ez értelemben elfogadom a költségvetést. (Helyeslés jobb felől.) Molnár Antal jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! Azon időben, midőn a filloxera Magyarorazágszőlőitpusztít mi kezdte, az általános figyelem a homoki szőlőtelepítések felé fordult, és akkor történt az, hoery Keeskemét városának támogatásával az állam Kecskeméten 200 hold homoki földön az úgynevezett állami »Miklós telep« alapította meg. Az állam meghozta ezt a nagy áldozatot, a kormány felügyel rá Miklós Gyula útján, és az ott levő igazgató derék ügybuzgóságával, és kiváló szakértelmével oly fokra emelte ezt a telepet, mely érdemes a megtekintésre, és csakugyan nagy látogatásban részesül még külföldiek által is. A telepnek az volt a féladata, hogy veszszőt termeljen, és ennek a feladatának meg is felelt, és nagy része vau abban, a mit a t. minister úr megindított, hogy magánbirtokosok is termeljenek vesszőt, és csakugyan, a mint tudom, magánbirtokosok által körülbelül 40 milliónyi szőlővessző jelentetett be. Most már, midőn magánbirtokosok veszik át a szőlővessző termesztést, a mi nagyon helyesen van, mert ezzel is nagy jövedelemre tesznek szert, azt hiszem, a t. minister úr bebyesen tenné, lia egy lépéssel tovább menne, és a »Miklós-telep* fejlesztésére törekednék. Hogy minő irányban, azt körülbelül a t. minister úr is jelzi indokolásában, midőn azt mondja, hogy figyelemmel az orszigban nagy mértékben megindult homoki szőlőtelepítésre 1000 forintnyi összeget irányzott elő abból a czélból, hogy a most már tömegesen termelt homoki bor pinczekezelését tanúlmáuyoztassa. Épen ezt kívánom, és óhajtom. Mindenki, a ki a »Miklós-telepet* meglátogatja, hogy ottan tapasztalatokat szerezve, a tanultakat saját vidéke homokjában értékesítse, legyen az akár idegen, akár belföldi, mikor látja a »Miklóstelep«-en azt a szép berendezést, és a meglevő vegetatiót, mindegyik azt a kérdést veti fel, hogy hol van a présház, hol van a pineze, hogyan lehetne megtanulni azt, hogy az erjesztés ö azután a bor- és pinczekezelés mi módon történik. Ugy gondolom, t. ház, hogy 1891-ben a költségvetésbe már fel is volt véve 4000 forint ilyen pinczészetre, és most is a borászati kiadási rovatnál felveti a t. minister ár 1000 forintot ilyen pinczészeti czélra. Nagyon kérném a t. minister urat, hogy legyen szíves ezt a