Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-169
318 16*. országos lilét 189R. ntáreiifii Lén, izerdán kérdést mentől előbb megoldásra juttatni, és a kecskeméti állami szőlőtelepet abba a helyzetbe juttatni, hogy ott egyidejűleg présház, és pineze építtessék, hogy azután a pinczekezelós, és homoki borok kezelése tanulmányozható legyen. Még egyet vagyok bátor a t. minister űr figyelmébe ajánlani. Igénytelem nézetem szerint ezt a szőlőtelepet, mely az államnak immár nagyon kevés pénzébe kerül, mert úgyszólván, kifizeti magát, talán fel lehetne használni oly czélra, a mely a homokiszőlő-tulajdonosok hasznára szolgálna, tudnillik igen könnyen lehetne ott létesíteni egy szőlőműves iskolát. Nem értek szőlőművesek alatt holmi uraeskaféle szőlőmíveseket, és pinczemestereket, hanem oly egyéneket, a kiknek csak annyi elméleti képesség adatnék, hogy önállóan működhessenek és feltalálják magukat minden helyzetbe. Egyébként pedig közönséges, dolgos munkás emberek lennének ezek, a kik maguk is munkálkodnának vagy pedig mint eló'munkások szerepelnének. Azt hiszem, hogy ez igen kevés költséggel volna eszközölhető Kecskeméten, az állami *zőlőtelepen, és azzal a homoki szőlőtermelést lényegesen előmozdíthatnók. Ezeket kívántam e tételnél elmondani. (Helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Vajay István! Tajay István: T. ház! Csak néhány megjegyzést kívánok a t. földmívelésügyi minister úr figyelmébe aj ál a ni, részben elpusztult, rész ben pusztulás alatt levő szőlőink regeneratioja érdekében. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy a szőlők regeneratiójánál igen fontos kérdés az adoptálás kérdése, mert a tapasztalat által bebizonyított igazság az, hogy nem minden faj való minden talajba. A meszes föld például más fajt kíván, az agyagos talaj szin'én mást a homokos, és sziklás talajba ismét más faj való. Informatioim szerint a t. földmívelésügyi minister úr a Balaton mellékére, és a Hegyaljára már küldött ki szakértőt, a ki constatálta, hogy ezekre a vidékekre minő fajok valók, azonban az országnak igen nagy része van még, a hol eddig jó bor termett, de most már részint nem terem, részint a termelés a minimumra sülyedt. Arra kérem tehát a t. földmívelési minister urat, hogy méltóztassék szakközegeit az egyes borvidékekre kiküldeni, és pedig nemcsak a Balaton vidékére és a Hegyaljára, hanem az Érmellékre, Baranyába stb., szóval mindazon megyébe, a hol eddig a borászatot űzték. Amikor aztán megállapíttatott, hogy minő talajba minő faj való, kegyeskedjék az eredményt egy kis füzetbe foglaltatni, s azt, mint egy szőlőszeti kis kátét kinyomatni, és az egyes községekben szétosztani, (Helyeslés bal felől.) mert bizony az a szegény közönséges ember hallott ugyan valamit az amerikai fajról, de nincsen vele tisztában, hogy melyik faj való az ő talajai a, és különbség nélkül szerzi be az illető fajokat. Ezzel pedig oda jut, a hova a mádi zsidó, hogy lesz regenerált szőlő, de mert az nem arra a területre való, nem fog teremni semmi. Ezt kívántam a szőlészetre vonatkozólag a t. minister úrnak figyelmébe ajánlani. (Helyeslés bal felől.) Második megjegyzésem kiegészítése kíván lenni a gyümölcstermelésre nézve annak, a mit Andreánszky Gábor t képviselő ár előadott. Itt is nagyon megfigyelendő az, hogy a klimatikus viszonyok, mely gyümölcsfajokat innualják az egyes vidékeken való termelésre, mert annyi bizonyos, hogy hidegebb vidéken egészen más gyümölcsfajt kell termelni, mint a melegebb vidékeken. Tudjuk, hogy a hidegebb vidékeken diót, és téli almát tanácsos termelni, mig melegebb helyeken a baraezk fajok, és egyáltalában a csontáros gyümölcsök termelendők. Ennek tulajdonítható az, hogy Kecskemétnek olyan nagy, és virágzó baraczktermelése van. Ezek előreboseátása után a tételt elfogadom. Bernáth Dezső jegyző : Simonfay János! Simonfay János: Én ugyan az átmeneti kiadások tételénél kívántam szólani, mert a filloxera-vész elleni védekezésre a kiadások ott fordulnak elő; azonban, minthogy e tételnél több képviselőtársain a filloxera által okozott károkat említette, és azok orvoslási módjáról szólottak, én is, ki különösen nagy szőlőter melö hegyi vidéken lakom, és nag-y szőlőtermelő vidéket képviselek, kötelességemnek tar tom, saját véleményemet e tekintetben szintén a t. háznak elmondani és tapasztalataimat becses figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Én nearzetgazdaságilag fontosabb tárgyat alig ismerek, mint a filloxera által okozott vésznek megakadályozását és az elpusztult bortermelő területeknek újabban szőlővel való beültetését. Ez nemcsak rendkívüli fontos, hanem az ország közgazdaságát, a népességet, a lakosságot és magát a kincstárt is érdeklő legsürgősebb teendő. De, hogy megítélhessük, hogy tulajdonképen mekkora az a vész, melyet nálunk a filloxera okozott, bátor vagyok részint a t. minister urnak az 1890. és 1891. évi filloxera-vész terjedésére vonatkozó jelentésére, j részint pedig az általam képviselt bortermelő I vidéken észlelt tapasztalatokra hivatkozni. (HaVjuk! Halljuk!) A t. minister úr 1890/91-ik évi jelentésében maga elismeri, hogy Magyarországon a filloxera olyan pusztításokat tett, hogy 4700 és néhány szőlőmíveléssel foglalkozó község közül már 2168 községet teljesen elpusztított a filloxera. A t. minister úr maga is megengedi jelentésében, hogy ott, a hol eddig fertőzés nem
