Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-169

316 169. orsíigos ülés 18A8. nuircüius l*én, szerdán. niívelésben jártas földmiVes embert, mint községi kertészt, ki aztán a ministerium által kidolgozott rövid útmutatás alapján elülteti, beojtja és ápolja az állami faiskolából kapott vadonczokat az illető ojtóvessző'kkel. A kiültethető csemeték aztán osztassanak szét, részint ingyen a kisbirtokosok, részint uzelőállítási ár fizetésemellett a jobbmóduaknak ültetés végett. Azon község, melyben lakom, indítványomra létesített tavaly egy ilyen táiskolát és amerikai telepet, és a környék kisbirtokosra hálával fogadták kezdeményezésemet e téren. Már tán hét évvel ezelőtt figyelmeztettem az akkori törvényhozást és kormányt arra. hogy csak akkor fogunk nagyobb eredményt elérhetni az amerikai szőlőmívelés és szőlőojtás terén, ha képesek leszünk azt, azon kisbirtokos osztálynál bevezetni, mely saját szőlejében saját hasznára tanulja meg ezt a nagy szorgalmat, ügyességet, és sok apró kézfogást igénylő mun kát. (Úgy van! a baloldalon.) Fizetett napszámos sem elég érdeklődést, sem elég ügyességet nem fog kifejteni ezen műtétek elsajátítására. (Úgy van!a baloldalon.) Hisz régibb időkben is, az ily kisbirtokosok, a sajátkeztíleg mívelt szőlőjükben mindig kétszer oly nagy termést tudtak produkálni, mint a nagyobb birtokos a legjobb karban lévő szőlejében, melyet napszámosokkal mívelteteít. (Úgy van! a baloldalon.) A földmívelési minister ezen elvet nem követte, s elosztotta a megszerzett amerikai vesszőket a nagybirtokosok között. (Halljuk! Halljuk!) Az ojtási eredmények ennek folytán igen gyengék voltak, a nagybirtokosok egyrésze azonban nemsokára a sikertelen ojtást abbahagyta, s csakis a vesszőtermelésre adta magát, mely iránt nagy kereslet támadt, és a mely így igen jövedelmező lett. (Halljuk! Halljuk!) Ezen szétosztás azonban nem veszett egészen kárba, mert az ország rendelkezik most egy meglehetős nagy vesszőkészlettel, melyet természetesen jó drágán kellett az illető birtokosoknak megvenni. Egyszerre azonban megszűnt ezen jövedelem, Franeziaországból t. i. azt üzenték, hogy a rupestris, és nem tudom hogy elkeresztelt vessző való csak a sovány, száraz hegyoldalra, mert a Riparia sauvage csakis televényes földben tenyészik. Ez eszembe juttat egy történetet, melyet nem tudom, hol olvastam. (Halljuk! Halljuk!) Egyszerre csak megjelent egy úgynevezett tudományos értekezés valamely folyóiratban a kék világosságnak különös hatásáról az egészségre és különösen az idegekre. Már kezdtek sanatóriumokat kék üvegekből építeni és egy áj gyógymódot feltalálni. Egy skeptikus azonban utána járt a dolognak, és arra az eredmény re jutott, hogy egy nagy üveggyárban egy nagymennyiségű ablaküveg nem sikerűit, és kékes színt kapott. Az üveg így nem volt használható, de a gyáros leleményes volt, íratott egy tudóssal egy értekezést a kék világosság és a kék ablakok kitűnő gyógyhatásáról, és mire rájöttek a turpisságra, a kék üveg mind elkelt. (Derültség.) Ne hagyjuk magunkat becsapni Francziaországtól. Riparia elég van az országban, azt nem kell Franeziaországból hozatni. Hogy a francziák jelenlegi készlete elkeljen, a Ripariát hasznavehetetlennek kellett nyilvánítaniuk. Ha mi folytonosan engedjük magunkat becsapni, soha sem jutunk zöld ágra. Az alsó részek szőleinkben többnyire elég telelevényes, azt hiszem, jó hintés és trágyázás mellett egy jó részében a szőlőknek fog tenyészni a Riparia. Csak tessék azt a kis szőlőmíves kezébe juttatni, csak az lehet úttörő e téren. Már itt az idő, hogy ezen vesszők azok kezébe kerüljenek, kik azt európai fajokkal beojtják, és így a voltaképeni termésre hozzák. (Helyeslés bal felől.) Hogy ezen vesszők a kisbirtokosok kezében országszerte lehetőleg egyenlően kerüljenek, én szerintem: ebben fekszik a szőlőregenerálás titka. Hogy visszatérjek az állami faiskolákra, az állami borvidéki faiskolák vezetői egyúttal a felügyeletet a faiskolákra teljesítenék, és télen tartott tanfolyamok, vagy a vándortanítók által jobban beoktattathatnák mesterségükbe. (Helyeslésbal felől.) Azon szomorú tapasztalatokkal, melyeket a, jelenlegi faiskolák legnagyobb részénél magának szerezhetett a t. minister úr, ne riasztássá el magát. (Halljuk! Halljuk l) Elrendelték ugyan, hogy legyen községi faiskola minden községben, de annak mikénti létesítéséről, és arról, hogy voltaképen milyen legyen, a rendeletek mit sem szóltak, s ezt a községek bölcs belátására bízták. Se a tanítótól, se a jegyzőtől, se a bírótól nem követelhetjük, t. ház, hogy ásót és kapát ragadjanak, és a nyomorult fizetésükért még nehéz kézimunkát is teljesítsenek, (Úgy van! a baloldalon.) Ha akarjuk azt, hogy e téren történjék valami, állítsunk fel egy fizetéses közeget ennek teljesítésére, s ez legyen a községi kertész, a kit felelősségre jogosan vonhatunk, ha nem történik semmi. (Helyeslés bal felől.) A fődolog persze az, hogy az ilyen faiskolák létesítése pénzbe kerííl; de kérdem, hogy egy sok milliós forintra rugó veszteségnek minden költség nélküli pótlása hogy képzelhető? (Úgy van ! bal felöl.) Az egyes szegény kisbirtoko» ma nem