Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-169
18*. »r»EÍf m Illés 1898. meredni Lén, ncerdán. 307 részleges kiirtásnak vettetnek alá, ennek keserű gyümölcsei volnának. (Igáit! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Példák is vannak, t. ház, a melyekre hivatkozhatnék. (Halljuk! Halljuk!) Itt van pl. a dalínácziai Karst-vidék sorsa, mely az erdők kiirtásának köszöni terméketlenségét. Ott van a tiroli példa, hol szintén a kelleténél tovább mentek, pénzügyi tekintetek által vezérelve, az erdő kiirtásában, s az lett az eredmény, hogy ma már nagy összegeket kell fordítani a viz elleni védgátakra, mi előbb felesleges volt. De szükséges még arra is gondolni, hogy az az erdőtalaj, az abban rejlő kincs nem csak a miénk, hanem a jövő nemzedéké is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nagyon igaz az a mondás, hogy egyedül az állam az, mely az örökkévalóságot képviseli, és nem is csak a jelen, hanem a jövő nemzedék érdekeit is képviselni köteles. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal felől.) A leglényegesebb kérdések egyike, t. ház, a melynél fogva nekünk okszerűen és conservative kell gondolkoznánk az erdőkezelésnél, az a munkáskérdés megoldása. Odafenn azon vidékeken, hol fölbirtokkal kevesen bírnak, vagy a földbirtok nem bír termőképességgel, gondoskodnunk kell arról, hogy az odavaló munkásoknak folyton és állandóan elfoglaltságuk legyen, és ez által őket hazánk hü fiainak neveljük. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy, ha ezen munkás osztálynak a rendes erdőkezeléssel mindig biztosithatjuk a munkát, akkor nálunk sem a socialis, sem a nemzetiségi törekvések alkalmas talajra nem találnak. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Példákra is lehetne hivatkozni; vannak megyék, hol állandó munkások vannak, és daczára annak, hogy idegen ajkú nemzetiségek, még sem mondhatjuk, hogy a köznépben az államellenes eszme talajra talált volna; míg más vidékeken nagyon is jó talaja van annak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Bernáth Dezső t. barátom véleményem szerint igen helyesen azt mondotta, hogy különösen figyelnünk arra, hogy a fatermékek értékesítése árverés útján történjék, és e tekintetben határozati javaslatot is adott be, mely, mint beszédében jelezte, a gr. Szapáry Gyula volt minister egyik kijelentésén alapúi. Elvileg ahhoz teljesen hozzájárulok, mert véleményem szerint is a nyilvános árverés az, a hol a legjobb árakat lehet ily esetekben biztosítani. De ha elvileg hozzájárulok is, és annak jogosultságát és igaz sagát elismerem is, előtérbe lép bennem a jurista, hogy de még sem lehet ezt mindjárt a gyakorlatban is mindig helyesnek mondani; mert vájjon miért alkotta meg a törvényhozás a kihágásról szóló törvény 128. szakaszát, a melyben határozottan és előre gondoskodott arról, hogy nyilvános árverésnél visszaélések ne követtessenek el. Azok között, a kik árverezni szoktak, egymás között egy egészet képezve, megtörténik, hogy sokszor összebeszélnek az árverés eredményének meghiúsítása czéljából, úgy, hogy a törvényhozás sztikségesnek látta e részben a^ határozott intézkedés megtételét. Én tehát ismétlem, elvileg határozottan a nyilvános árverés mellett vagyok ; azonban mindenesetre gondoskodni kell arról, hogy az állam ily egyes összebeszél ők machinációja folytán károsodásnak kitéve ne legyen. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Csak egyet ajánlok t. barátom figyelmébe. (Halljuk! Halljuk!) Nekem közvetlen tudomásom van arról, hogy 5—6 árverést szoktak kitűzni és azok rendesen eredmény nélkül maradnak, mert az árverésben résztvevők mindannyiszor elfogadhatlan ajánlattal lépnek fel, a kincstár közegei pedig tudván, hogy milyen értéket képvisel az árverésre bocsátott fa, kénytelenek más értékesítési módhoz folyamodni. Ennélfogva bármennyire helyeslem is elvileg a nyilvános árverést, határozottam kimondom, hogy a minister kezét megkötni nem szeretném. Én ugyan a leghatározottabb bizalmatlansággal viseltetem a minister úr közjogi politikája iránt, s minden alkalmat fel fogok hasznain', hogy neki meg ne adjam azon hatalmat, hogy állását a közjogi alapon fentarthassa; azonban egészen más azon bizalom, a mi egyéni tulajdonságának szól. Én meg vagyok arról győződve, hogy a minister, valamint szakközegei az eladásoknál semmiféle mellékes czélok által sem fogják migukat vezettetni. Ha én tudnék oly esetet, hogy egyesek előre biztosíttatnak, hogy bizonyos ajánlataik elfogadtatnak, az illetők ellen a megtorlásért az illető törvényszéket sietnék igénybe venni. (Helyeslés a szélső és haloldalon.) Vannak esetek, a midőn egyáltalán nem lehet és nem szabad nyilvános árverés alapján eljárni. Ha például új iparág megteremtéséről van szó. Egy szódagyárat kíván valaki létesíteni. Ha ezt az egyik vagy másik fakereskedő megtudja, nyilvános árverésen megveszi az öszszes eladásra kerülő famennyiséget s a gyáralapító kénytelen lesz másodkézből drága áron vásárolni meg a fát, vagy kénytelen lesz, ha már az üzem megindult, azt beszüntetni. Van egy más eset, a midőn valamely máilendületnek indult ipart kell támogatni; s van eset, midőn a kincstárnak bizonyos helyen nagyobb mennyiségű fája van, ő ottan a kisebb raktárakban a helyi szükségletre szánt fát el is helyezi, de már a nagy tömeget nem képes értékesíteni. Az ily esetben csak szerződés, 39*
