Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-169
308 iW « orBíégös, Ülés 1888. márcziDf 1-é", izerdin. csak alku útján lehet biztosítani, hogy a vállalkozó a fát megvegye, de csak bizonyos távoli vidékeken értékesíthesse. Vannak esetek, t. ház, a midőn határozottan nemcsak joga, de kötelessége is ez az ezen ügyeket vezető kormánynak, ha belátása, tisztessége, becsületessége szerint az állam érdekeit meg akarja óvni, hogy az elvi tekintetek miatt a jövedelmet nem szállítja le. Én tehát azon térre, a hol esetleges kételyek támasztatnak, akár egyik, akár másik egyén ellen, magamat ellenzéki álláspontom daczára elragadtatni nem engedem. (Helyeslés.) Ezeket elmondva, röviden bátorkodom még a t. mínister úr figyelmét felhívni némelyekre és kérem, hogy azokat megfontolás tárgyává tenni, és ha, mint hiszem, véleménye az enyémmel egyezik, ez irányban intézkedni szíveskedjék. Az egyik az, hogy manapság fájdalommal tapasztaljuk ; zt, hogy az erdőtisztek túltermelésben vannak. Annyi erdőtiszt jön ki évenkint az életbe, hogy azok sem magánosoknál, sem az államnál alkalmazást nem nyerhetnek. (Igazi Úgy van! a szélsőbalon.) Már pedig ez nagyon szomorú következményekre vezet. Ez a túltermelés idézi elő az úgynevezett tanúit proletariátust, mert a kik az erdészeti akadémiát elvégezték, az álb.mvizFgát letették, s a praxison átmentek, képzettjük exclusiv voltánál fogva más pályára nem léphetnek, magukat másutt érvényesíteni nem képesek. Azért nézetem az volna, hogy a jobbak od; csábítása által kellene a bajon segíteni, mert ha a mostani helyzet megmarad, akkor a jobbak vissza fognak ettől a pályától riadni, a mi pedig erdőgazdaságunknak igen nagy hátrányára lenne. Helyesnek tartanám tehát, ha a t. minister ÚJ- a szükséghez képest meghatározná azoknak a számát, a kik ezen akadémiákbe felvehetők, hogy csak annyi jöjjön ki mindig az életbe, a mennyi a statisztikai adatok szerint alkalmazást nyerhet. De viszont a midőn itt megszorításról beszélek, t. ház, az erdőőrök tekintetében ép ellenkezőleg arra hívom fel az igen t. minister úr figyelmét, méltóztassék mindent elkövetni, hogy több képzett erdőőrünk legyen, mint jelenleg van. A mostani előterjesztés szerint egy negyedik iskola is fog felállíttatni. Ha az eddigi számokat nézzük, hogy kik voltak ott, és kik jöttek ki ezen iskolából, azt látjuk, hogy évenkint körülbelül 100 — 120 ember hagyta el ezen iskolákat. Minthogy pedig a minister úr jelentéséből arról értesültem, hogy 1891 ben 25.000 fölesketett erdőőr volt Magyarországban, ez azt mutatja, hogy ezen számból a netalán szükséges hiányokat pótolni egyáltalán nem képes; már pedig legyen meggyőződve a t. liáz, hogy úgy egyeseknél, mint községeknél és az egyes vidékeken is a helyes erdőkezelés, az erdők megújítása e nélkíí! teljes lehetetlenség. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezért én tisztelettel kérem a miuister urat, hogy a felső vidéken, például Bjregmegyében és a Dunán túl, például Veszprémben még egyegy ilyen iskola felállításáról szíveskedjék gondoskodni, a mennyiben pedig az országos erdőalap, mely a mint tudjuk, a büntetéspénzekből foly be, ezen iskolák fentartására elégséges nem volna, külön dotatioból igyekezzék ezen iskolákat felállítani. Megengedjen a t. minister úr, hogy bár itt az állami erdőkről beszélünk, mégis belevegyítsem itt beszédembe a községi és az úgynevezett volt úrbéreseket illető erdőket is, mert ezek bizonyos tekintetben tényleg szintén állami vagyont képeznek. Közvetlen tapasztalataim után mondhatom, hogy ép az én megyémben, a hol lakom, — fájdalom — községeket tudnék megnevezni, a hol bizony nem a kellő rigorositással járnak el az erdők eladásában. Elég, ha egy község azt mondja, hogy kaszárnyát vagy iskolát kell építenie, — nagyon könnyen megkapja az engedélyt az erdőeladásra, holott minden ily engedmény a nemzeti vagyon csorbításával jár. Arra kérem tehát e tekintben a t. minister urat, hogy e részben is szigorúan utasítsa közegeit, és maga is ügyeljen arra, hogy az oknélkűli erdőpusztitások meggátoltassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különösen nagy súly helyezendő itt a volt úrbéresek erdejére, mert arra, t. képviselőház, egész határozottan el lehet mondani, hogy annak nincsen gazdája. Hiszen, ha jól emlékszem, Liptó vármegye e részben már fel is írt, rámutatván arra, hogy egyik-másik szájas embernek a korcsmában érvényesített befolyására képesek az erdőt elfecsérelni, és én, itt nem, de majd a házon kívül, ha kívánja a minister őr, határozottan rá fogok mutatni bizonyos községekre, a hol 30 —40.000 forint értéket képviselő erdőrészek ilyen módon 5—6000 forintért feeséreltetnek el. Találjon tehát módot a minister úr arra, hogy a volt úrbéresek részére a nemzeti vagyon megóvassék. (Elérik helyeslés a szélső balold"lon.) Nem akarom ugyan a t. minister úrnak amúgy is nagy türelme mellett figyelmét túlságosan igénybe venni, de óhajtanám felhozni még azt is, méltóztassék nagy gondot fordítani a kopár területek beerdősítésére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Telje&en magamévá teszem, a mit t. barátom, Andreánszky báró e tárgyban az imént mondott, hogy minden alkalmat és módot meg keli ragadni, semmitől sem riadva vissza, mindent meg kell tenni arra, hogy ezen területek
