Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

290 1»8. omágos ülés 1898. fefcrnár 38-án, koäden. fölvilágosítanom. Csak az egyes fölvetett kérdé­dések megvilágosítására, az azokkal szemben elfoglalt álláspontom kifejtésére és a felhozott érvelés helyességének bírálására fogok szorít­kozni. (Halljuk! Halljuk!) Először is a mezőgazdasági hitelkérdés vet­tetett fel, Sajnálatomra, az egész vita folyamán, nem egészéhen, az egészre kiterjedőleg, hanem, nézetem szerint, a mezőgazdasági hitelnek egy, bár igen fontos, de mégis viszonylag csak kis és jelentéktelen része hozatott szóba, tudniillik a hitelszövetkezetek ügye. Én azt hiszem, hogy ha a közszükségleteket bíráljuk meg, sokkal helyesebb egyes ily kiszakított részek helyett az egész mezőgazdasági hitel állását, az előfor­duló és megoldandó kérdéseket, szóval az egész szükségletet felölelni s ezért bátor vagyok rövi­den constatálni a következőket. (Halljuk!) Mezőgazdasági hitelünknek két része van: az egyik a jelzáloghitel, a másik a személyi hitel. A jelzáloghitel ügye a nagybirtokosra, helyesebben szólva azon birtokosra vonatkozó­lag, a ki jelzálog-kötvényekben képes kölcsönt felvenni, azt hiszem, minden tekintetben meg van oldva minálunk és pedig megfelelően. (Ellenmondások a baloldalon. Helyeslés jobb felöl.) Talán nem méltóztattak a praemissát figyelem­mel kisérni. Azt mondottam: azon birtor­kosra nézve, a ki jelzálogkölcsönben hosz­szabb törlesztési kölcsönt képes felvenni, és az alkalmas neki: arra nézve, azt hiszem, a hitel­ügy teljesen meg van oldva. Két kívánalom merült fel a jelzáloghitel tekintetében.- az egyik a hitel olcsósága, a má­sik általánosságban az, hogy a nyújtott hitel nem elégséges az adott viszonyok közt, nem annyi, hogy a mezőgazda abból szükségleteit képes volna kielégíteni. A hitel olcsósága tekintetében, azt hiszem, az időközben változott viszonyok oly mértékre szállították le a hitel árát, a mely viszonyaink közt tökéletesen megfelelő. Részint a törvényes intézkedések, részint a jelzálogintézeteknek — nézetem szerint — igen helyes, alapos, az igényeket teljesen figyelembe vevő eljárása idézte elő jelzáloghitelünk olcsó­ságát. A másik kívánalom tán még jogosultabb volt, hogy tudniillik a nyújtott hitelnek mérve nem elegendő, hogy a birtokos, a ki akár be­ruházási, akár adósságtörlesztési czélokra jel­záloghitelt kénytelen igénybe venni, nem kap annyit, a mennyivel szükségleteit kielégíthetné, hanem a jelzáloghitelen túl még jelentékeny személyes hitelt is kényszerítve van igénybe venni. Ezt a második szükségletet szintén kielé­gítik közgazdasági viszonyaink, a mennyiben köztudomású dolog az, hogy az utóbbi időben a földbirtok ára annyira emelkedett, annak értéke a korábbi évekhez viszonyítva annyira emelkedett, hogy ha úgy vonjuk meg a parallel­lát, hogy a földbirtok értékéhez képest minő jelzáloghitelt kapott ezelőtt 5 —10 évvel és minő hitelt kap ma, azt merem mondani, hogy húsz százalékkal nagyobb az a jelzáloghitel, melyet ma élvezhet. (Közbeszólás a szélső baloldalon: a katasztert veszik alapúi.) Bocsánatot kérek, t. képviselő úr, ha fog­lalkozott ezzel a kérdéssel, tudni fogja azt, hogy a kataszter csak addig alap, míg más becslési mód igénybe nem vétetik; de ha más becslési mód vétetik igénybe, akkor nem alap a katasz­ter, és ha a t. képviselő Úr foglalkozott ezzel a kérdéssel, azt is fogja tudni, hogy más becslési mód igen sok alkalommal vétetett igénybe és vétetik ma is igénybe, és hogy itt a legnagyobb haladás az, hogy míg azelőtt olyan drága volt a becslés, hogy a kölcsönnel sokszor arányban nem állott, most a becslésnek sokkal olcsóbb módja mellett állapítják meg a kataszteri jöve­delemmel szemben a földbírtok valódi értékét, és épen a jelzáloghitelnek azon részére, mely a nagyobb birtoknak, sőt a kisbirtoknak is azt a részét érinti, a midőn kisbirtoknak hosszabb tartamú törlesztési kölcsönre van szüksége. Ámde van nálunk a jelzáloghitelnek egy másik része, a mely záloglevelekben ki nem elégíthető, mert ezen jelzáloghitel természete olyan, hogy rövid tartamú lévén, 3 —10 év alatt kell a kölcsönt visszafizetni, és ennél nem­csak az eljárás drágasága és bonyodalmassága, hanem azon körülmény is lehetetlenné teszi ezen kisbirtokosra nézve, hogy így fejezzem ki ma­gamat, a jelzáloghitel igénybevételét, mert annak hosszasabb törlesztési tartama nem felel meg igényeinek. A jelzáloghitel ezen része kétség­kívül szabályozást igényel nálunk is. A jelzálog­hitel ezen része nálunk a vidéki takarékpénz­tárak kezében van, a melyet sokszor igen nyo­masztó és el nem fogadható feltételek mellett nyújtanak. (Igaz! ügy van!) Akkor, t. ház, midőn ezen kérdés fontos­sága köztudomásúlag el van ismerve; midőn azt megoldandó kérdésnek állítjuk elő, egyúttal azzal is tisztában kell lennünk, hogy mikor és hogyan oldjuk meg azt a kérdést. E kérdést akkor lesz helyén megoldani, midőn a közigaz­gatás reformja alkalmával az árvapénzek mi­kénti elhelyezéséről és gyümölcsöztetéséről kell gondoskodni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ezt minél előbb meg kell tenni!) Remete Géza: Le kell szállítani a törvé­nyes kamatlábat! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy minister: A t képviselő úr, ha fog-

Next

/
Thumbnails
Contents