Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-168
1*8. omftgos ülés 1893. W-i-sár M-*«, k«dde». f gg Legyen izabad most kitérnem azokra, a miket Bessenyey Ferencz t. barátom úgy a határidő üzletre, illetőleg annak elfajulására, mint a romániai ég a szerbiai vámmentes búzára nézve előadott. Foglalkoznom kell ezzel, mert mint előbb mondtam, nem volt módunkban elhárítani azon csapásokat, melyek a gabona árak sülyedése folytán gazdáinkat érték, mig ezzel szemben t. barátom azt mondotta, hogy a tetemes árhanyatlások jó részben a határidő üzlet elfajulásának eredményei, s ennek megszüntetésével okvetlenül kedvező befolyást gyakorolnánk a gabona árak alakulására. Szerintem ez egészen téves. A gabona árak alakulására, még pedig nemcsak egyes országokra, vagy világrészekre, hanem az egész világra nézve, a nemzetgazdasági törvények szerint csak az az arány mérvadó, mely a kereslet és kínálat közt fennáll. Ez az arány szabja meg a gabona árait és ezektől csak annyiban van eltérésnek helye, a mennyiben az illető országok vagy világrészek a fő fogyasztási piaezoktól távolabb vagy közelebb feküsznek, vagy a mennyiben közlekedési eszközei fejlettebbek, vagy kevésbbé fejlettebbek. Hiu kísérletnek tartanék minden oly törekvést, és minden olyan intézkedést, melynek az volna a ezélja, hogy a gabona árak alakulására eltérőleg ezen közgazdasági szabályoktól valami befolyás gyakoroltassák, mert oly erőseknek tartom a nemzetgazdasági szabályokat, hogy azok semmiféle erőszakot sem tűrnek, jöjjön az akár a tőzsde termeiből, akár a törvényhozás termeiből. Alapos megfontolást érdemel nézetem szerint azon észrevétel is, melyet a mai tárgyalás folyamán Molnár Józsiás képviselő úr egy határozati javaslatban is kifejezett, (Halljuk! Halljuk!) hogy ugyanis a romániai és a szerbiai búzának vámmentes behozatala a mi gabona árainkra nézve sülyeztőieg és nyomólag hat. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Csak a romániai!) A romániai és a szerbiai egy elbánás alá kerül. En elismerem, t, ház, hogy ez egy praemium, melyet a gazdák fizetnek, de nem Romániának fizetnek, hanem a budapesti malmoknak. De azt hiszem, hogy az a praemium, melyet mi malmainknak juttatunk, végeredményben a magyar gazdák előnyére válik. (Ellenmondá ok a szélső haloldalon.) Én nem vindikálok e tekintetben magamnak esalhatatlanságot, de amint tisztelem mások nézetét, engedjék meg nekem is, hogy ezen nézetemet kellően ki is fejtsem. (Halljuk! Halljuk!) Nzetem szerint malmaink cssk úgy képesek őrleményeiket, a lisztet a külföldi piaczokon jutányos áron árúba hozni, ha az a mód és az az alkalom nyujtatik nekik, hogy olcsó gabonát is őröljenek, (Égy hang hal felől: Rosszat!) mert annyira elszaporodott már e téren is a verseny, hogyha malmaink ezt a lisztet kedvező áron a külföldi piaczokra nem vihetik, egyáltalában nem lesznek képesek teljes működéssel dolgozni. Pedig, ha az lehetőség, hogy olcsó gabonát őrölhessenek, tőlük elvonatik és kénytelenek volnának a sokkal drágább, mert sokkal jobb magyarországi gabonát egyedül őrölni, úgy már oly jutányos áron őrleményeiket a külföldi piaczon többé nem értékesíthetik. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások : Miért fizesse est a gaz laközönség!) Pedig ha malmaink őrleményeinek a külföldi piaczokon jutányosán értékesítése lehetetlenné tétetnék, kénytelenek lennének üzletüket megszorítani. Kováts József: Ezért emelkedtek a rész vények 300—400 percenttel! f Dániel Ernő előadó: És így épen a legnagyobb fogyasztótól fosztjuk meg magunkat,pedig ennek megtartására kellene a legnagyobb súlyt helyezni, miután a gabona értékesítési viszonyokra a legjótékonyabb hatást gyakorolja. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Áttérek most, t. ház, arra. az egész vita folyamán végig hangoztatott ellenvetésre, melyszerínt ezen költségvetés kerete nagyon is szűkre lett megszabva, minélfogva eredménydús földinívelési politika inaugurálása nem lehetséges Hogy mennyiben indokolt ezen ellenvetés, t. ház, annak elbírálásánál nézetem szerint, két tekintetre kell különös figyelemmel lenni. Az egyik az ország általános pénzügyi helyzete, mely megszabja azt a határt, a meddig egyáltalán elmenni lehet. A másik tekintetet képezik azok az igények, a melyeknek kielégítését földmívelés és gazdasági érdekeink ápolása és gondozása megköveteli. A mi az első tekintetet illeti, bátran elmondhatjuk, hogy ezen költségvetés csakugyan elment azon határig, a meddig egyátaláu elmehetetett anélkül, hogy költségvetésünkben a már eddig helyreállított egyensúlyt újra megbolygatta volna. Pedig nézetem szerint, ezt tartanám a legnagyobb bajnak és veszedelemnek, mert a helyreállított egyensúly újból való megbolygatása épen a gazdaközönségre volna a legkárosabb. Gr. Károlyi Gábor: Tudjuk, hogy nem szeretik, ha magukat megbolygatjuk, de azért még is meg lesznek bolygatva. (Zaj.) Dániel Ernő előadó: Különös nyomatékkal hangoztatták a vita folyamán, hogy ezen 400 millió frtra menő költségvetésből földműveleti érdekekre alig fordíttatott 13 millió, sőt ha azt tekintjük, hogy ezen 13 milliónak legnagyobb része üzemi költségekre fordíttatik, ezeket leütve, alig marad 2—3 millió a fent említett czélra, Én azt hiszem, t, ház, hogy a dolgot így odavetni egyátalában nem lehet. Hoitsy Pál: Miért ne lehetne"? (Derültség bal fébl.)
