Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

f86 m. «riiftf«s filét IS***, ftbrnár aB-«o, ksdáss. "Dániel Ernő előadó: Mert ha tekintetbe veszszük azon összegeket és költségeket, a melyeket az állam fentartásának és létének a legprimitívebb föltételei igénybe vesznek, ha tekintetbe veszszük azon költségeket, melyeket az államadósságok kamatainak fedezésére kell fordítani, ha tekintetbe veszszük azon költségeket, melyeket a véderő vesz igénybe .... Gr. Károlyi Gábor: Ott a nagy hiba! (Zaj.) Dániel Ernő előadó: .... ha tekintetbe veszszük azon összegeket, a melyeket egy helyes és minden érdeket kielégítő administratio vesz igénybe, ha tekintetbe veszszük a jogszolgáltatás, a pénzügyi administratio, a vasút, posta és távirda stb. üzemek költségeit, és mindezeket levonjuk az összes költségvetésből, akkor azt találjuk, hogy a fenmaradó összeg tisztán és kizárólag a földmívelés czéljaira fordíttatik. Én azt találnám a legelhibázottabb dolognak, t. ház, ha azt az összhangot, mely az államszolgálat különböző ágai között fennáll, a fóldmívelők kedvéért meg akarnók bolygatni. A másik tekintet az, hogy vájjon ezen általános pénzügyi helyzet által megszabott határokon belül a földmívelés érdekeinek kielégítése kellő mértékben történik-e, és én e tekintetben, bátran merek hivatkozni arra, hogy ha ezen egész költségvetésen végig megyünk, azt találjuk, hogy ii földmívelés és mezőgazdaság érdekeinek a legnagyobb mértékben tökéletesen elég van téve. Nem akarom azt állítani, t. ház, hogy ezen a téren még újabb és újabb szükségleteket fel nem vehetünk, de, hogy minden szükséglet kielégítést találjon, olyan költségvetést az összes európai államok közül egyetlen egy sem tudna felmutatni. Nem is képzelek én olyan szénás szekeret, a melyre bármennyire meg volna is rakva, még egy villányival fel nem férne. Azon előterjesztéseknek, a melyek a t. miuister ár által a költségvetésbe felvétettek, meg van az nagy előnye és haszna, hogy azok ezen év lefolyása alatt csakugyan érvényesülni is fognak. Hiszen lehet még sok kívánalomnak és szűk ségletnek kifejezést adni, de hogy azok ezen év leforgása alatt, — mert mindigaz 1893-diki költségvetésről beszélünk, — megvalósíthatók legyenek, ez mindig attól függ, hogy hogyan formúláztatnak azok a eoneret fogalmak. Vártam is, hogy ezen általános ellenvetések támogatására az illető szónokok concret javaslatok kai fognak előállani, hogy mivel kellene még a költségvetés kiadási részét szaporítani. Csak két ily javaslattal találkoztam. Az egyik Bernát Bélr t. képviselőtársamé, melyben azt kívánja, hogy azoknak, a kiknek szőlőit a filloxera elpusztította, hosszú lejáratú, kamat nélküli kölcsön adassék az állam részéről. A másik ily eoneret javaslat Smialoyszky Valér t. képviselő társam javaslatában foglaltatik, mely szerint egy 50 milliónyi közgazdasági alap lenne előteremtendő. Bernát Béla t. képviselőtársara határozati javaslatával szemben a földmívelési minister, — bárcsak pár szóval — rámutatott azon rop pánt áldozatokra, a melyek ezen határozati javaslat elfogadásával járnának, s a melyek oly diaiensiokat öltenek, hogy a/.okkal szemben minden higgadtan gondolkozó embernek tisztában kell lennie az iránt, hogy a határozati javaslat jelenleg el nem fogadható. (Ellentmondások. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Smialovszky Valér t. képviselő úr határozati javaslata szerint egy 50 milliónyi közgazdasági alap volna teremtendő, a mely alap felhasználása tekintetében a képviselő úr igen üdvös és czélszeríí dolgok egész sorozatát adta elő, mint a melyek létesítését ő feltétlenül szükségesnek tartja. Ezen javaslatra nézve azt vagyok bátor előterjeszteni, hogy az általa előadott dolgok első része olyan, a mely már most is kifejezést tilál a költségvetésben; második része olyan, a mely még manapság nincs oly concret alakba öntve, hogy azt már most képesek lennénk a költségvetésbe fölvenni; a harmadik része pedig olyan, a melynek felvételét épen nem tartanám helyesnek és előnyösnek földmívelési érdekeinkre. (Halljuk! Halljuk!) Mert ha azt az egész programmot érvényesíteni akarjuk, a melyet a képviselő úr határozati javaslata felölel, arra a következésre jutunk, hogy a földmívelési ministerium actiojának túlságos nagy tér engedtetik, holott pedig én azt hiszem, hogy épen földmívelési érdekeink szempontjából legnagyobb fontossággal bir az, hogy az initiativa és az aetio épen az egyes egyénektől induljon ki, ott, a hol az egyén elég erős, önmaga lépjen a tevékenység terére, a hol pedig az erő hiányzik, az szövetkezetek, és egyesületek által teremtessék meg. (Közbeszólások a szélsőbalon: Hát az állam?!) Az állam túlságos initiativája és actioja nézetem szerint csakis az egyesek és egyesületek initiativáját, actioját zsibbasztaná meg. Épen ez által, hu az állam mindezen teendőket magára akarná vállalni, bizonyos mértékben közöny idéztetnék elő az érdekeltek közt, s ezt tartanám én összes földmívelési érdekeinkre nézve a legnagyobb csapásnak. (Helyeslés jobb felől.) Mindezek után, t. ház, még a többi határozati javaslattal foglalkozva, bizonyos rokonszenvvel viseltetem azon határozati javaslat iránt, melyet Lits Gyula t. képviselőtársani terjesztett be; alig képzelhető elvi akadály annak keresztülvitelére nézve, miért is én annak elfogadásához elvileg szivesen hozzájárulok, (Helyeslés.) de most csak annyiban kívánom annak