Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-167
169. orsüAges tllé* 1898. febrn.r 17-éu, pinteken. 267 viselni, s lm bár az állam nem is volna kötelezhető a segélynyújtásra, mind a mellett megfelelő segélyben akarja részesíteni a munkálatokat, és ezt akként tervezi, hogy az ármentesítéssel kapcsolatosan részben a kis Dunaisszabályoztassék. Én, t. minister úr, nem akarok szakemberek véleménye fölött kritikát gyakorolni, csak azt az egy tapasztalatot akarom constatálni, hogy mióta a nagy Duna-szabályozás megtörtént, s a mióta ezen kis Dunának felső torkolata rendeztetett azóta Mosonymegyében s Győrmegyében sokkal nagyobb mérvűek és gyakoriabbak az áradások. Ebből az érdekeltség azt következteti, hogy mégis ennél a szabályozásnál kellett oly hibát elkövetni, mely a szomorú következményeket maga után vonta s az érdekeltség a mostani tervnél is, mindig tapasztalati adatokra hivatkozva, attól tart, hogyha a kis Duna felső torkolata úgy *zabályoztatik, a mint tervezve vau, tudniillik csak részben, ez által az árvízveszély nem csak nem fog kisebbedni, hahanem talán még nagyobb mértékben fogja sújtani azt a vidéket, különösen annak a vidéknek azt a részét, a hol a kis Duna nem lesz szabályozva; mert a szabályozott folyamon a víz mindenesetre gyorsabban fog lefolyni, míg ellenben a nem szabályozott részen annyi akadályba fog ütközni, hogy okvetlenül árvíz fog belőle származni. Ha tehát a kis Duna szabályoztatni fog, azt hiszem, hogy egy lépéssel tovább kellene menni és az egész kis Dunát szabályozni kell, nemcsak azért, hogy az érdekeltség aggodalmai megszűnjenek, de talán Győr városának érdekében is, hogy a gőzhajózás Győr és Günyő között minden eshetőségre biztosítassék. Azt hallóttam, hogy itten is a pénzügyi szempont a döntő. Erre a czélra nincsen pénz. De ha már egyáltalában a kis Dunának szabályozását méltózta tik elhatározni, ha nem akarjuk magunkat annak kitenni, hogy ezen mostani költség esetleg kárba veszszen; ha állandó sikert akarunk elérni: mindez csak úgy lesz lehetséges, ha az egész a kis Dunaágnak szabályozását keresztül vjszszük. T. ház ! Még a Rába szabályozásáról akarok röviden szólani. (Halljuk! Halljuk!) A Rábának és mellékfolyóinak szabályozását már régen tervezték. Tudjuk, hogy újabban tizenkét millióval ezen szabályozási munkálatokat végre akarták hajtani, de azt is tudjuk, hogy a társulat kebelében támadt nagyobb differentiák következtében az államnak kellett ez ügybe beavatkozni, így keletkezett az 1885 : XXV. tcz., mely a munkák,tok csak egy részének keresztülvitelét rendelte el, s mely főleg két intézkedést tartalmazott. Az egyik, mely az érdekeltekre nézve igen nagy garantiát képez, megállapította azt a költségmaximumot, melybe a munkának kerülni szabad, a másik pedig ki-, mondta, hogy a munkálatok többi része azért halasztandó későbbi jobb időkre, mert az érdekeltség ha csak existentiáját nem akarja megtámadni, képtelen az egész munkálat költségeit elviselni. A törvény egyéb fontos intézkedései közül még csak azt emelem ki, hogy legfeljebb hat év alatt kell végrehajtani a szabályozást és azt, hogy ha az elrendelt munkálatok befejeztetnek, ideiglenes kiigazításnak lesz helye, a hozzájárulási kulcs és az osztályozás tekintetében. Ez utóbbi különösen fontos az érdekeltség azon részére, mely hmgosan panaszkodott arról, hogy az ártérbe bevonatott a nélkül, hogy a most teljesítendő munkálatokból bármi haszna volna, A minister úr maga is kénytelen beismerni jelen tésében, hogy a törvény egy igen lényeges rendelkezését nem volt képes keresztülvinni, vagyis, hogy mind a mellett, hogy a hat év már tavaly lejárt, a munkálatok nincsenek még befejezve. Hozzátette ugyan az igen t. minister úr, hogy ő reméli, miszerint a, munkálatok be tognak, végeztetni egy év leforgása alatt, de azt hiszem, hogy az igen t. minister úr is meggyőződött arról, hogy ezen reményében csalódott. 1893. is alkalmasint el fog múlni, de a munkálatok aligha lesznek befejezve, sőt ha hozzá veszem a Hanság csatornát, merem állítani, hogy az 1894-ik év végével talán, de előbb semmi esetre a törvényben előírt szabályozási munkálatok nem lesznek befejezve. Erre a Hanság csatornára nézve itt még azt akarom megjegyezni, hogy ez a csatorna az egész Rába-szabályozási ügyben sajátságos szerepet játszik, de erre felszólalásom folyamán vissza fogok térni. Nézzük már most, hogy mennyiben lett a költségvetésnek elég téve. Az igen t. mini- ter úr jelentésében eonstatálja, hogy 1891. végéig 6,600.000 írtból öt millió 417.152 frt lett felhasználva, úgy,hogy még egy millió 182.847 frt maradt a munkálatokra. Hozzáteszem, hogy miután ÍS92-ben a munkálatok folytatva lettek, most már a hat millió 600.000 frt körülbelül fel is használtatott. Sajátságos csak az. amit itt ki akartam emelni, hogy ezen öt millió és egynehány százezer forintban, különösen a személyi díjazások rendkívül nagy szerepet játszanak. A személyes kiadások 445 629 frttal lettek kimutatva, ha ehhez még hozzáadjuk az 1892. évi személyi kiadásokat: merem állítani, hogy az egész költségvetésnek több, mint 10°/o-a lett személyi kiadásokra lett felhasználva. Azért említettem előbb, midőn a Béga-csatornáról emlékeztem meg, a hol Bessenyey Ferencz t. képviselőtársam szintén kifogásolta a személyi kiadásokat, hogy: »Tout comme chez nous«. De honnan eredtek ezek a rendkívüli személyi kiadások? Akkori időben a ro^sz nyelvek H*
