Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-167
gfíS Ifit. országos fiiéi 1898. február 27-én, kétfős, azt mondották, hogy különösen Tisza Kálmán ministerelnöksége idejében boldog-boldogtalant kellelt ott alkalmazni, akár értett a. dologhoz, akár nem. Ha valaki politikai érdemeket szerzett magának, de tönkrement, ennek okvetlenül a Rába-szabályozásnál kellett valami hivatalt, vagy állást adni. Nem akarom állítani, hogy ez így történt, csak felemlítettem, hogy a rossz nyelvek ilyet is beszélnek. Nem mondom, hogy az állások briliánsul lettek dotálva, de az is áll, hogy a tisztviselőknek nemcsak a megélhetést biztosították, hímem, hogy munkájukhoz aránylag megfelelően díjazásban részesültek; azt, ágy hiszem, magok ezen rendkívüli magas számok is kellőleg igazolják. De, hogy a tisztviselők állásukkal meg vannak elégedve, bizonyítja az is, hogy minden kitelhető módon a szabályozás kiegészítését, vagy niint ők szokták mondani, fejlesztését hozzák javaslatba. Mert úgy vagyunk ezzel a fejlesztés szóval, hogy a közélet minden terén, a közszolgálat minden ágában találkozunk ezzel aszóval; csak a közjogi alapot nem szabad fejleszteni, ez olyan noli me tangere. (Derültség a balo J dalm.) Én még azzal sem akarom vádolni ezen tisztviselőket, a mivel őket talán alaptalanul egy érdekelt nagybirtokos vádolta, pedig nem ellenzéki, meg is nevezhetem : gr. Cziráky Béla. Azt hiszem, nem vezettette magát pártállás által, azért mégis szóval meg írásban is azzal gyanúsította Őket, hogs r állásaikat szeretnék mintegy rendszeresíteni, véglegesíteni, és ezért húzták eddig ezen munkálatok befejezését, és ezért szeretnék még 2—3 évig, természetesen új szabályozási munkálatok által, tovább húzni ezt a javadalmazást. A mi tehát a szabályozási időtartamot illeti, e tekintetben a törvényben előirt határidő nem lett megtartva. De ha nézzük a költségvetési előirányzatot, úgy azt látjuk, hogy 6,600.000 frtra volt praeliminálva az egész költség. Ez nem csak, hogy nem volt elég, hanem mondhatni, minden várakozás ellenére majdnem két millióra rúg a deficzit. Az igen t. minister úr ugyan azt mondja, hogy valami 400 és néhány ezer frtra rúg a hiány, de én e tekintetben inkább hiszek magának a kormánybiztos úrnak, a ki két millióra teszi a deficzitet; de egyúttal indokolja is, miért nem jöhetett ki a pra el iminált összegekkel, s miért van neki szüksége további két millióra. Itt mindenekelőtt megjegyzem, hogy az egész előirányzat és a költségvetési tervek, nem mondom, hogy felületesek lettek volna, — e vád talán kissé súlyos, — de semmi esetre sem dolgoztattak ki azon körültekintéssel, azon lelkiismeretességgel és pontossággal, mint a milyet ilyen munkálatoknál a szakközegektől a közönség méltán várhat. Erre nézve maga a kormánybiztos úr úgy nyilatkozott, hogy az építkezés terep- ég talajviszonyait semmiféle előleges fúrások alkalmazásával meg nem vizsgálták, úgy, hogy mondhatni, a költségvetés inkább feltévéseken épült, mintsem a tényleges viszonyok komoly mérlegelésen és alapos ismeretén. Ennél élesebb kritikát, azt hiszem, alig mondhatna ellenzéki ember is. A többköltség igazolására felszokták hozni, hogy a kisajátítási művelet aránylag sokkal többe kerül, mint a mennyire praeliminálva volt. Megengedem, hogy lehetnek itt a költségvetéstől eltérések; de ha valamely műveletre elő van irányozva, tegyük fel, 200.000 frt, és az belekerűi 800.000 frtba, az ilyen költségvetés nem lehet reális ; mert megint hivatkozom magára a kormánybiztos úrra, a ki azt mondja, hogy a kisajátítási ár katasztrális holdanként 190 írtban volt előirányozva, és átlag 320 frt volt a költség. Ez bizonyítja, hogy a költségvetés nem volt reális. (Ügy van! bal felöl.) Sokkal több költségbe kerültek a hidak is. mint a mennyi erre előirányozva volt. De miért? Mert az első hidak oly anyagból készültek, hogy uera kellett nagy jégzajlásnak bekövetkezni: egy valamivel nagyobb vizár elsodorta azokat mind és most utólag egészen új hidakat kellett építeni. Itt van, teszem, a zsilipek kérdése. Elő volt irányozva négy zsilip; most meg utólag kisül, hogy ha azt akarjuk, hogy a munkálat rendel tetésének megfeleljen, és a siker biztosíttassák, 11 zsilipre van szükség, a mi ismét 300.000 frt költségtöbbletet képez. Legfurcsábban vagyunk azonban azzal a híres hansági csatornával, A t. minister úr jelentésében azt mondja, hogy ennek a költsége 670 ezer forintra volt előirányozva, de ez az előirányzatba nem vétetett fel, mert a megtakarításokból remélte ezt fedezhetni. Ez ellen magára a kormánybiztosra vagyok kénytelen hivatkozni, a ki őszintén bevallja, hogy bizony soha sem remélte ő azt a megtakarításokból fedezhetni, hanem ez tévedésből a számításból kimaradt. Bocsánatot kérek, igazán nem tudom, hogy a t. minister vagy az általam szintén mélyen t. kormánybiztos úr téved-e, vagy talán valótlanságot állít, mert ha valótlanságot állítana, akkor azt mondom, hogy szerencse, hogy az ő Felsége személye körüli ministeri állás be van töltve, mert különben az urak közül egyik sem aspirálhatna arra az állásra. Hogy a t. kormány mily úton-módon akar abból a dilemmából kibújni, melybe az által került, hogy a törvénynek annak idején meg nem felelt, azt nem tudom; de úgy látszik, azért állítja a minister úr, hogy az eddigi munka-
