Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-158

158, országos ülés 1893, február 16«án, esütörtBkBa. 21 adótisztviselőket nem parifiealhatja a többi állami tisztviselőkkel, pl. az adóhivatali tisztviselőkkel, mert ezektől a középiskola elvégzése és érettségi vizsga, a fogyasztási adótisztviselőktől pedig csak négy osztály elvégzése kívántatik. Merem tehát mondani, hogy alig fog találni tisztviselői állást, mely akár a teendők fontosságához, akár a megkívánt qualificatiohoz képest oly busásan lenne javadalmazva, mint a fogyasztási adótisztviselő. (Helyeslés jobb felöl.) Nem akarok arra kiterjeszkedni, a mit a t. képviselő úr a nyugdíjteher emeléséről mondott. Megengedem, hogy őt csak azok a szempontok vezérelhették, hogy szüntettessék meg a ministeri nyugdíj, szüntettessék meg a főispáni nyugdíj, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és kivételes kegydíjak ne engedélyeztessenek. Hogy ez helyes-e, azt hagyjuk külön elbírálásra, de azt hiszem, hogy nem lenne nagyon helyes. Hanem, t. képviselő úr, ha itt milliókkal való növekedéssel állunk szemben és itt felszólalások történnek, a zárszámadási bizottság részéről többszörösen előterjesztések tétetnek, hogy ejtsük módját annak, hogy a nyugdíjteher ne növekedjék évről-évre ily óriási összegekkel, hogy ha a t. képviselő úr pártolja a nézeteket, akkor azt hiszem, hogy a milliók növekedésével szemben csak komolyan még sem úgy honorálhatom az ő felszólalását, hogy azt hiszem, hogy vágyai a mini steri és főispáni nyugdíjak megszüntetésére szorítkoznak, mert azokból lehet kis ezreket kiütni, de milliókat kiütni nem lehet, (Helyeslés a jobboldalon.) És tulajdonképen ha nem is végeredményében meddő, de első pillanatban talán közvetlenül meddőnek látszó kiadást, mely a nyugdíjteher óriási növekedésével fenyeget bennünket, ily úton orvosolni nem lehet. Én komolyan vettem az itteni felszólalásokat, és azért egy princípiumot állítottam fel, hogy a fizetésfelemeléseket, a mennyire lehet, az arányosítással kapcsolatban oly módon nyújtsuk, hogy az ne szolgáljon egyúttal a nyugdíjteher növelésére is. Midőn ez álláspontot foglalom el, nem a saját iniciativám, hanem az itt többször hangoztatott és fentartott vélemények honorálásául vélem itt fentartandónak. (Helyeslés jobb felöl.) Engedje meg a t. ház, hogy most még csak azokról az arányszámokról szóljak, melyeket a t. képviselő úr méltóztatott felemlíteni ma, és a melyek az ő argumentumainak legtetszetősebb részét képezik. Micsoda tételt állított fel a t. képviselő úr ? Azt, hogy mi a magasabb állásokat jobban dotáljuk, mint a kisebbeket. Ezzel a tétellel szemben állítottam egy megczáfolhatlan statisztikai kimutatást, melylyel bebizonyítottam azt, hogy ez nem áll, mert ha veszszük a legmagasabb osztályt, annak fizetését 7°/o-kal emeljük, a legalacsonyabb osztályét pedig 14°/o-kal. (Egy hang a szélső baloldalon: Egyénileg?) Átlagokban lehet csak szólani, t. képviselő úr. Hiszen ha egyénileg honorálnánk, oda jutnánk, a hova Horánszky t. képviselő iir, a mikor az aránytalanságot akarta kimutatni és 30.000 ember közül négy ipariskolai tanárt marsíroztatott fel, kimutatandó, mennyire semmit sem teszünk érdekükben: De ha komolyan akarjuk a dolgokat megbírálni, a 30.000 ember közül nem négyet, hanem az átlagot bíráljuk, és azt nézzük, hogy az egyes rangosztályba sorozottak fizetésemelése hány százalékot tesz ki? Akkor látni fogja, hogy a kisebb állások fizetésemelésének százaléka épen kétszer akkora, mint a magasabbaké, és ha ezt úgy akarja megtenni, a mi megczáfolhatatlau, hogy azt mondja: a magasabb állás kevés ember közt oszlik meg, míg a kisebb állás megoszlik nem tudom hány ezer ember közt, akkor ezt az ellenvetését nem lehet komolyan venni, mert mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy több kis alkalmazású emberünk van, mint magasabb alkalmazású, de a pereentualis javításnál tökéletesen közömbös. hogy 100 vagy 1000 ember közt oszlik-e meg, mért itt mind a százan csak 7°/o-kal, ott mind az ezren 14% -kai nagyobb fizetést fognak kapni. (Helyeslés jobb felől.) Ez megczáfolhatatlau argumentum, és én szívesen rendelkezésére bocsátom a t. képviselő úrnak e statisztikai kimutatást, hogy vájjon annak áttanulmányozása után is fentartja-e korábbi állításait? Most Horánszky t. képviselő úr felszólalásának a pénzügyi helyzetre vonatkozó részére kívánok némi megjegyzést tenni. (Halljuk Halljuk!) Darányi t. barátom felemlítette, hogy ő első lépésnek tekinti ezt, és hogy ez által nincsen befejezve az egész dolog, hanem további javítások mellőzh eteti ének lesznek. Én erre nem reflectáltam, mert valószínűleg differentia lesz közöttünk, t. i. közöttem és Darányi képviselő úr között is, hogy mekkora ez az első lépés, kicsiny-e, vagy nagy, és mikor követi azt a második lépés? Ezt igen rózsás színekkel is ki lehet színezni, de lehet azután igen sötéten is. Álláspontom e tekintetben az, hogy a fizetésjavítást, felemelést és arányosítást e javaslat által teljesen befejezetteknek nem tekintem. (Helyeslés jobb felöl.) Hiszen több branche-ra egyenesen magában a törvényjavaslatban utalunk, hogy azokoak illetményeit a költségvetési tárgyalások során kívánjuk megoldásra juttatni, és azért, mert a tulaj donképeni állami administratioval, az itt szóba kerülő tisztviselők összeségével nincsenek olyan organikus kapcsolatban, külön szabályozás alá esnek, úgy, hogy nem is volna indokolt Őket ide belevonni, hanem helyesebb, részükre külön szabályozást föntartani. így mindazon