Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-158
22 1»». orsífegos ülés 1888. február 16-áo, csütörtökön. tisztviselőket, a kik pl. gazdasági hivataloknál vannak alkalmazva, talán a talajdonképeni fizetésfelemelés helyett helyesebb lesz akként részesíteni javításban, hogy az általuk kezelt gazdasági ágak jövedelmének bizonyos százalékában részesítsük, hogy ily módon ez által is összes tevékenységükkel közrehassanak azok jövedelmének emelésére. (Helyeslés jobb felől.) De vannak azután is egyes braneheok, a melyeket véglegesen nem szabályozunk. Mert a t. képviselő úr az általam felállított elvek közül egy elvet, még pedig alapvető elvet érintetlenül hagyott, és ez az, hogy pénzügyi és méltányossági indokokból mi a jelenlegi állapottal is számoltunk, a mennyiben a rohamos emelkedéstől tartózkodtunk, és olyan braneheok illetményeit, a mely braneheok a legutóbbi időben már ágy is részesültek fizetésemelésben, vagy a melyek már is jobban vannak fizetve, még ha ezt ezen braneheok fontossága meg is engedné, túlságos emelésben részesíteni nem akartunk. Ilyenek pl. a tanárok, a kiket lehet bizonyos fokig: a további költségvetés során honorálni; ilyenek a pénzügyi szolgálat körében magasabb állású adótisztek, a kiknek fizetését szintén lehetne emelni, de ez nem az, a mi akár magát a rendszert megbolygatná, akár pedig pénzügyi szempontból oly Összegeket nyelne el ós venne igénybe, hogy ez magának az államháztartásnak megzavarására vezethetne. Ilyen a t. képviselő úr által több szőr felemlített 500 frt fizetéssel ellátott tisztviselők sorsa. Kicsinyelni nem lehet, hogy 3400 ötszáz forintos tisztviselőnek létszámát ezerrel apasztottuk ebben a javaslatban és jövőre talán indokolt lesz többel is apasztani; de figyelem nélkül nem hagyhattunk egy szempontot, azt a szempontot t. i., hogy ez az 500 forintos állás sok embernél kezdő állás, a melyre igen fiatal korában lép az illető, a hol talán nem volna indokolt többet adni. Némelyikre áll ez, mákokra pedig áll az, hogy az ezen állásokra megkívánt qualificatio, ezen állások tevékenysége olyan alárendelt, hogy azért nem volna indokolt több fizetést adni. Méltóztassanak az iránt tisztában lenni, hogy a kik ezen állásokon vannak, csak algynmasiuntot, vagy négy polgári iskolát végzett egyének, néha egyáltalában nem is tanúit, képzett emberek, hanem kiszolgált altisztek, a kik, hogyha ily javadalmazás mellett előléptetésre tarthatnak igényt, annyit érhetnek el abban az állásban, a mennyit a magán életben nem kapnának. De az 500 forintos tisztviselőt még egy harmadik szempontból kell tekintetbe venni. JSlincs egyetlen egy állam, ha jól tudom, a t. előadó úr felemlítette ezt a tárgyalások során, a hol viszonylag kisebb jelentőségű teendőket állandóan alkalmazott tisztviselők látnának el. Akkor, t. ház, midőn a nyugdíjtörvényt, midőn az egyes költségvetéseket tárgyaltuk, humanistikus követelményként állították oda, hogy ne dolgoztassunk napidíjnokokkal, fehér rabszolgákkal, hanem, ha már nagyobb illetményt nem is adunk nekik, adjuk meg legalább nekik azt, hogy állandósítsuk a fizetésöket, hogy nyugdíjban részesülhessenek. így jutottak be az administratióba olyan kisállású egyének, a kikhez hasonló kis állású hivatalnokokat egy államban sem találunk. Ha komolyan veszszük azt, hogy szellemi képesség, előképzettség is kell, hogy befolyással legyen a tisztviselői illetmények arányosítására: akkor azt sem ignorál hatjuk, hogy az ily állásokat a jöv T őben is, habár talán mérsékeltebb számban, jövőre is fel kell tartani. A pénzügyi helyzetre vonatkozólag legyen meggyőződve a t. képviselő úr arról, hogy én a pénzügyi helyzetet rózsásnak sohasem tűntettem fel; sőt mikor a pénzügyi kibontakozásban elértük már a mai állapotot, talán én voltam az első, a ki óva intettem, hogy túl ne becsüljük ezt a pénzügyi helyzetet és kértem a háznak ezen t. oldalát, (a jobboldalra mutat) hogy akkor, midőn költségvetési többletet állapít meg, a lehető rigorositással járjon el, és kértem a ház túlsó oldalát, a mit tőlem rossz néven vettek, hogy akkor, midőn az igények bizonyos honorálásáról van szó, ne ezen igények növelésére, hanem azoknak viszonyainkhoz és pénzügyi erőnkhöz mért korlátozására igyekezzék hatni. Ha a t. képviselő úr a pénzügyi helyzetet annyira komolynak vette, a milyennek én is tekintem, csak azon kérést fűzhetem aggodalmához, hogy a pénzügyi helyzet megítélésénél azt a szempontot, ho^y az igények túlságosan ne honoráltassanak, méltóztassék mindig szem előtt tartani. (Élénk tetszés jobb felől.) Most engedje meg nekem a t. ház, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársam argumentatiob val foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy t. képviselőtársam felszólalása inkább az általa kifogásolt anagrammákban, mint argumentatiokban bővelkedett, (Tetszés jobb felől.) igen rövidre szabhatom válaszomat. Két ellenvetést tett a t. képviselő úr az én múltkori felszólalásom ellenében. Először is azt mondja, hogy fizetési osztálylyal cserélteíik-e fel a rangosztály vagy mással, az tökéletesen közömbös marad, mert itt &?, osztályozás az, a mi az ő és társainak felfogásával meg nem egyeztethető. Tovább megy azután, mintsem, hogy kritikát gyakoroljon, mert már a megoldás módját is tudtunkra adja, s ezért vagyok kénytelen vele egy kissé foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Azt a megoldási módot javasolja a t. képviselő úr, hogy foglalkozás, hivatás, tehát híva-
