Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-158

22 1»». orsífegos ülés 1888. február 16-áo, csütörtökön. tisztviselőket, a kik pl. gazdasági hivataloknál vannak alkalmazva, talán a talajdonképeni fize­tésfelemelés helyett helyesebb lesz akként része­síteni javításban, hogy az általuk kezelt gazda­sági ágak jövedelmének bizonyos százalékában részesítsük, hogy ily módon ez által is összes tevékenységükkel közrehassanak azok jövedel­mének emelésére. (Helyeslés jobb felől.) De vannak azután is egyes braneheok, a melyeket véglege­sen nem szabályozunk. Mert a t. képviselő úr az általam felállított elvek közül egy elvet, még pedig alapvető elvet érintetlenül hagyott, és ez az, hogy pénzügyi és méltányossági indokokból mi a jelenlegi állapottal is számoltunk, a mennyi­ben a rohamos emelkedéstől tartózkodtunk, és olyan braneheok illetményeit, a mely braneheok a legutóbbi időben már ágy is részesültek fize­tésemelésben, vagy a melyek már is jobban vannak fizetve, még ha ezt ezen braneheok fon­tossága meg is engedné, túlságos emelésben részesíteni nem akartunk. Ilyenek pl. a tanárok, a kiket lehet bizonyos fokig: a további költség­vetés során honorálni; ilyenek a pénzügyi szol­gálat körében magasabb állású adótisztek, a kiknek fizetését szintén lehetne emelni, de ez nem az, a mi akár magát a rendszert megboly­gatná, akár pedig pénzügyi szempontból oly Összegeket nyelne el ós venne igénybe, hogy ez magának az államháztartásnak megzavarására vezethetne. Ilyen a t. képviselő úr által több szőr felemlített 500 frt fizetéssel ellátott tiszt­viselők sorsa. Kicsinyelni nem lehet, hogy 3400 ötszáz forintos tisztviselőnek létszámát ezerrel apasztottuk ebben a javaslatban és jö­vőre talán indokolt lesz többel is apasztani; de figyelem nélkül nem hagyhattunk egy szempon­tot, azt a szempontot t. i., hogy ez az 500 fo­rintos állás sok embernél kezdő állás, a melyre igen fiatal korában lép az illető, a hol talán nem volna indokolt többet adni. Némelyikre áll ez, mákokra pedig áll az, hogy az ezen állásokra megkívánt qualificatio, ezen állások tevékeny­sége olyan alárendelt, hogy azért nem volna indokolt több fizetést adni. Méltóztassanak az iránt tisztában lenni, hogy a kik ezen állásokon vannak, csak algynmasiuntot, vagy négy polgári iskolát végzett egyének, néha egyáltalában nem is tanúit, képzett emberek, hanem kiszolgált al­tisztek, a kik, hogyha ily javadalmazás mellett előléptetésre tarthatnak igényt, annyit érhetnek el abban az állásban, a mennyit a magán élet­ben nem kapnának. De az 500 forintos tiszt­viselőt még egy harmadik szempontból kell tekin­tetbe venni. JSlincs egyetlen egy állam, ha jól tudom, a t. előadó úr felemlítette ezt a tárgya­lások során, a hol viszonylag kisebb jelentőségű teendőket állandóan alkalmazott tisztviselők lát­nának el. Akkor, t. ház, midőn a nyugdíjtörvényt, midőn az egyes költségvetéseket tárgyaltuk, humanistikus követelményként állították oda, hogy ne dolgoztassunk napidíjnokokkal, fehér rabszolgákkal, hanem, ha már nagyobb illet­ményt nem is adunk nekik, adjuk meg legalább nekik azt, hogy állandósítsuk a fizetésöket, hogy nyugdíjban részesülhessenek. így jutottak be az administratióba olyan kisállású egyének, a kikhez hasonló kis állású hivatalnokokat egy államban sem találunk. Ha komolyan veszszük azt, hogy szellemi képesség, előképzettség is kell, hogy befolyással legyen a tisztviselői illet­mények arányosítására: akkor azt sem ignorál hatjuk, hogy az ily állásokat a jöv T őben is, habár talán mérsékeltebb számban, jövőre is fel kell tartani. A pénzügyi helyzetre vonatkozólag legyen meggyőződve a t. képviselő úr arról, hogy én a pénzügyi helyzetet rózsásnak sohasem tűn­tettem fel; sőt mikor a pénzügyi kibontakozás­ban elértük már a mai állapotot, talán én vol­tam az első, a ki óva intettem, hogy túl ne becsüljük ezt a pénzügyi helyzetet és kértem a ház­nak ezen t. oldalát, (a jobboldalra mutat) hogy akkor, midőn költségvetési többletet állapít meg, a lehető rigorositással járjon el, és kértem a ház túlsó oldalát, a mit tőlem rossz néven vettek, hogy akkor, midőn az igények bizonyos hono­rálásáról van szó, ne ezen igények növelésére, hanem azoknak viszonyainkhoz és pénzügyi erőnkhöz mért korlátozására igyekezzék hatni. Ha a t. képviselő úr a pénzügyi helyzetet annyira komolynak vette, a milyennek én is tekintem, csak azon kérést fűzhetem aggodal­mához, hogy a pénzügyi helyzet megítélésénél azt a szempontot, ho^y az igények túlságosan ne honoráltassanak, méltóztassék mindig szem előtt tartani. (Élénk tetszés jobb felől.) Most engedje meg nekem a t. ház, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársam argumentatiob val foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy t. képviselőtársam felszólalása inkább az általa kifogásolt anagrammákban, mint argumentatiok­ban bővelkedett, (Tetszés jobb felől.) igen rövidre szabhatom válaszomat. Két ellenvetést tett a t. képviselő úr az én múltkori felszólalásom ellenében. Először is azt mondja, hogy fizetési osztálylyal cserélteíik-e fel a rangosztály vagy mással, az tökéletesen közömbös marad, mert itt &?, osztályozás az, a mi az ő és társainak felfogásával meg nem egyeztethető. Tovább megy azután, mintsem, hogy kritikát gyakorol­jon, mert már a megoldás módját is tudtunkra adja, s ezért vagyok kénytelen vele egy kissé foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Azt a megoldási módot javasolja a t. kép­viselő úr, hogy foglalkozás, hivatás, tehát híva-

Next

/
Thumbnails
Contents