Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-167
Í58 i* 7- orsíáfos Biés 1M&. febrnát- Síért, héÚm. politika bármely oldalról bevinni megkíséreltetett volna. És mit tapasztalunk? Azt, hogy oly túloldali képviselő urak, kiket nem mint politikai harczosokat ismerünk, de mint szelid munkásait azon pártnak, (Derültség bal felől.) mint egy jelszóra megtámadnak bennünket és talán azon r czélból, hogy disereditáljanak, a pártpolitikát akarják bevinni a földmívelési vitába- Ezt én helyesnek nem tartom. A pártpolitika által tönkretettük és corrumpáltuk a közigazgatást; a pártpolitika szempontjából vallásháborút insce niroztunk; (Igás! Úgy van! hal felől.) a pártpolitikával tönkretettük a kisebb gazdasági egyesületeket; sok helyen megszűnt a működésük pártpolitika miatt. Ne hozzuk be azt ide is egészen indokolatlanul, mert semmi szükség nem volt arra, hogy a minister úr ezt tegye és nem is tulajdoníthatom másnak, mint annak, hogy talán van egy ministertanáesi határozat, melyben kimondatott, hogy azt a nemzeti pártot meg kell az üstökénél fogni. (Derültség hál felöl) Mert egészen különös, hogy egy ízben már a ministerelnök úr adott uayan kevéssé sikerűit definitiókat a nemzeti politikára]. Most más definitiót kaptunk a nemzeti politikáról az igen t. földmívelésügyi minister úrtól. Lehet szorosabb és tágabb értelemben véve nemzeti politikának keresztelni mindazt, mi arra szolgál, hogy a nemzet szellemi és anyagi gyarapodását előmozdítsa, de nem lehet mint controversiát felállítani a mi nemzeti politikánkkal szemben. Ezen dolgok létesítésében mi legalább is oly buzgósággal járunk el, mint a t, munkáspárt, (Derültség hal felfii.) a melyről látszik, hogy mily érdeklődéssel tárgyalja a jelen költségvetést is. (Derültség.) Engedje meg azonban a t. minister úr, hogy tegnapelőtti beszédéből egy-két passust felolvassak. (Halljuk! Halljuk/) Először azt, mit a mezőgazdasági törvényjavaslatról mondott. (Olvassa.) »Méltóztatnak tudni, az országos gazdatanács legközelebb tárgyalja az erre vonatkozó javaslatot, úgy, hogy azt nemsokára a t. háznak be is nyújthatom. Hogy azonban lesz-e időnk és alkalmunk ezen szükséget képező, minden oldalról sürgetett s körülbelől 120 §-ból álló törvényjavaslatot legközelebb letárgyalni,, ez lesz szerintem mértéke parlamenti viszonyaink egészséges voltának.« Engedelmet kérek, de a ministertanáes dönt arra nézve, hogy a törvényjavaslatot mily sorrendben tárgyalják. Mi ellenzék, hiába mondjuk ezt vagy amazt, legfeljebb ajánlhatunk, argumentálhatunk, de a tárgyalás eredményére döntő befolyást nem gyakorolhatunk ; méltóztassék tehát egyéni súlyát latba vetni, hogy ezen j;ivaslatot tárgyaljuk első sorban, de nekünk ne méltóztassék szemrehányást tenni abból kifolyólag, ha ezt a mezőrendőrségről szóló törvényjavaslatot tudja Isten mikor fogjuk tárgyalni. (Helyeslés bal felől.) Azt mondja továbbá a t. minister úr (ol vassá): »Es itt legyen szabad utalnom azon nemzeti politikai elméletre, mely itt ismételten képezi a vitatkozás tárgyát, hogy egyik vagy másik petitumot a fontosság szempontjából mely sorrend illeti meg. Legyen szabad arra utalnom. hogy ha van nemzeti politika, egy jól szervezett telepítés a par eicellenee nemzeti politika, és azt sans phrase a kormány követni is óhajtja«. Megengedem, hogy ez is nemzeti politika. De ha a t. minister úr, mint speciális nemzeti politikus akar szerepelni, akkor nem oly dolgokat kell felhozni, a miket csak meg akar valósítani, oly dolgokat, a melyek iránt törvényjavaslatot akar készíteni, hanem hivatkozzék olyanokra, a miket már megtett és melyekkel már bebizonyította, hogy csakugyan nemzeti politikai irányban működött. Pl. felhozhatta volna,, hogy Muszka- és Svédországból betelepített nemes almafajokat, a melyekből a millenáris ünnepélyig talán már almabor is készíílend, hogy ezen méltó itallal koczczinthassunk majd a mostani kormány nemzeti politikájának egészségére. (Derültség hal felől.) Lehet, hogy ezen almafajoknak már a nevét is megmagyarosította. Erre hivatkozni mindenesetre nagyobb dolog lett volna. (Derültség bal felől.) Mindezek után a költségvetést elfogadom ; mert habár csekélynek tartom azt, ez okból annak visszautasítását még sem tartanám indokoltnak és elfogadom azért is, mert egyes részleteiben a szükséghez képest elég jól van felhasználva. (Élénk helyeslés hal felől. Felkiáltások: Öt percmyi szünetet kérünk!) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem ! (Stünet után.) Elnök : Méltóztassanak helyöket elfoglalni, a felfüggesztve volt ülést megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Horváth Ádám jegyző: Ileckenast György! Heckenast György: Igen t. képviselőház! (Halljuk!) A hazánkra annyira fontos földmívelésttgyi költségvetés tárgyalásánál mindenkor tanúsított meleg érdeklődés úgy e házban, mint e házon kívül, mindenkit, a legőszintébb örömmel tölt és tölthet is el. Földmívelési ügyünket illetőleg jobb jövővel kecsegtetnek azon Ígéretek, a melyek pl. e táreza múlt évi költségvetésének tárgyalásánál az igen t. földmívelési minister úr által tétettek, és azon jó akaratról tanúskodó figyelem, a melylyel e tárgyalás alkalmával a mélyen t. minister úr mezőgazdaságunk minden felemlített mozzanata iránt viseltetett. De ha
