Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-167
ié7, országos ttlésl8B8. febrnár 2*-én, nettón. £5o már felkel. Á hol a munkások jók, mint pl. a Mátra vidékén, különösen Bezdánban, azoknak van keresetük, egy bezdáni munkásnak mindenki szívesebben fizet négyszer annyit, mint egy tótnak. A Thouet-gyár tót vidéken tiroli emberekkel volt kénytelen az erdőket vágatni. Tehát midőn egyrészről szükséges az, hogy az állam az emberek rovására minden jót megtegyen, másrészről szükséges az is, hogy az emberek gondolkozzanak. Áttérek azokra, a miket szükségesnek tartok a gazdasági szakértelem fejlesztésének szempontjából. Itt a gazdasági egyesületekről is sokat lehetne szólani. Egy időben virúlásnak indultak, azóta részben megszűntek, némelyek tengődnek, de vannak, a melyek megfelelnek feladatuknak. Nem akarom bővebben fejtegetni, de azt hiszem, kétségtelen, hogy e téren a töldmívelésügyi kormánynak számos teendője volna az inpulsust megadni, a szükséges erőket és különösen a pénzsegélyt, a mely igen sok tekintetben egy időben megvolt, megújítani. Felsőbb gazdasági iskolákban a szakoktatás, — megengedem, — megfelel a theoreticus czélnak. De az kétségtelen, hogyha valamely birtokos ily fiatal embert alkalmaz gazdaságában, a ki az intézetet elvégezte, ha ő maga nem ért a gazdasághoz s a^zal a reménynyel fogadta fel az illetőt, hogy képzett, megbízható erőt nyert benne, keserves tapasztalatokat fog szerezni. (Helyeslés bal felől) Mert ezek a fiafal emberek, nem mondom, hogy kivétel nélkül, de többnyire el vannak telve önhittséggel, magas (jitalifieatiojú embereknek képzelik magukat, a kiknek derogál még a minutiosus felügyelet is a praeticus gazdasági teendőkben, és ép ívxy, a theoreticus beosztásban is absolute, képtelenek. (Úgy van! bal felöl.) Körülbelül így vagyunk földmívelési iskoláink növendékeivel is, noha e tekintetben mégis jobb az állapot. Ezeknek az volna a hivatásuk, hogy a végrehajtási teendőket eszközölnék a gazdaságnál. Tegyen kísérletet a t. minister űr, hozasson onnan egy embert, meg fog győződni róla, hogy még egy Sackekét, egy vetőgépet is munkára beállítani képtelen, vagy effélét sohasem látott. Mindez orvoslásra szorul. Nagy haszonnal járna nézetem szerint kis mintagazdaságoknak mentől nagyobb számban való létesítése; természetesen sokba kerülne, de egyes vidékeken magánosok is létesítenének ilyeneket, vagy azoknak, a kik arra vállalkoznak, bizonyos mértékben segélyt nyújtana az állam. Azt hiszem, ez erős impulsus volna a gazdaság emelésére, különösen az alsóbb néposztálynál. így vagyunk a mintatelepekkel is, és itt nem mulaszthatom el, hogy fel ne említsem azt, hogy ily dohánytermelési mintatelep volt létesülőben Mezőhegyesen is. Megindultak a tárgyalások; úgy vagyok értesülve, hogy Mezőhegyes alkalmas volta kétségtelenül ki volt mutatva; van ott a kincstárnak nagy dohánytermelése, és a hely könnyen megközelíthető, a gazdák szívesen mennek oda. Minden meg volt tehát. Tudtommal csak egy akadály volt, nevezetesen az, hogy a mezőhegyesi direetor nem akarta acceptalni, hogy egy ily állami intézkedés oda betolassák, az genirozta volna. Úgy vagyok értesülve, meglehetősen mérvadó helyről, hogy nagy hiba ?olt az intézményt Mezőhegyesen nem létesíteui. Még felhívom a t. minister úr figyelmét kegyes engedelmével arra is, vájjon nem tartja-e hivatásának, hogy valami oly intézkedés történjék, hogy a papok és a tanítók, a kik állandóan és majdnem kizárólag földmívelő nép között lakuak, és a kiknek van idejük arra, hogy bizonyos tekintetben a gazdasági szakértelem fejlesztésére közreműködjenek, ha ráérnek államellenes izgatásokkal foglalkozni, és sok ily dolgot cselekszenek, talán erre is ráérnének; szükséges volna, hogy ezek jó példával, felvilágosítással és buzdítással szolgáljanak a népnek, mert az nem épületes, ha látjuk, hogy a papok földjeiket felében parasztokkal műveltetik meg, s az a kis kert és föld, a mit a tanító, a ki alig képes megélni, saját használatára kap, parlagon hever, legföljebb egy borjú legel rajta. Ezek jó példaadással az alsóbb néposztályok gazdálkodásának fejlesztésére hatékonyan közreműködhetnének. Tagadhatatlan, hogy mindezen intézkedések s általában miden nagyobb intézkedés megvalósítása pénzt, befektetést igényel. De azt hiszem, nem volna helyes arra a térre lépni, a melyre Smialovszky Valér t. képviselőtársam lép, a ki mindjárt ötven milliós befektetést kér az államtól, a mely ötven milliónk nincs is meg, hanem ki lehetne elégíteni az igényeket kétféleképen. Az egyik az, hogy bizonyos dolgokat az állam áldozatok árán is pártfogásban részesítsen, a másik pedig, a mit gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam említett fel, s a mit ő már Pestmegyében létesített is, gazdasági hitelszövetkezetek létesítése, annak nagyobb mértékű kiterjesztése. Ertem azt, t. ház, hogy óvatosak vagyunk minden oly dolog létrehozatalában, mely nagyobb tőkebefektetést igényel, mert nagyon keserű tapasztalatokat tettünk e tekintetben a múltban, midőn láttuk, hogy az állam pénzügyi helyzetének rendezetlensége épen onnan származott, hogy kellő megfontolás nélkül óriási összeget költöttek el, melyek nem mindig úgy gyümölcsöztek, a mint kellett volna. Ez azonban nem ok arra, hogy a helyes befektetésektől ezentúl óvakodjunk, nem ok arra, hogy helyes befektetésekkel az állam hitelét, ha kell igénybe ne