Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-167
154 "7. orsKágee Ülés 1868. fel»r«ár 17-én, hétfőn. tárczához, hogy úgy mondjam, mindennapi teendőinek sablonszerű" beosztásába, de a földmívelés természeténél fogva a földmívelésiigyi minister árnak kell, hogy figyelmébe ajánljam. Azonban rátérek azokra, miket a t. minister úr, mint az ő tárczája működésének képét tegnapelőtti beszédében elénk adott; ezeket négy kategóriába lehet osztani. Egyik az, midőn elmondja azokat, a miket tett Hát méltóztassanak megfigyelni: behozta az időjelzési szolgálatot, létesített segélyalapot, melyből vagyontalan erdészek gyermekeik nevelésében segélyeztessenek, hozatott északi almafajokat, megindította kisebb mértékben a telepítést, ezek kizárólag azon dolgok, melyekre a t. minister úr, mint olyanokra hivatkozott, a mik megtörténtek. Mindez helyes intézkedés, nem is akarom kicsinyelni fontosságukat, de nem állanak arányban a szükségletek óriási tömegével. Aztán felhozta a t. minister úr, hogy mikről készültek törvényjavaslatok. Első sorban a mezőrendőri törvényjavaslatról emlékezett meg, és másodsorban a telepítési törvényről. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. minister urat, hogy a mezőrendőri törvény mily nagy szükséget képez. A t. minister úr tudja jól, mily tökéletlen formában jött az évekkel ezelőtt napfényre, és mennyi retortán kellett annak keresztűlmennie. Azért figyelmébe ajánlom, méltóztassék a telepítési törvényt megóvni attól, hogy hasonló sorsban részesüljön. Hiszen vannak szakközegei, a kiknek véleményét kikérheti, a minek alapján helyes törvényjavaslatot concipiálhat. Beszélt azután azokról, a melyekről tervezet készült. Ilyen a farm-rendszer, mely nézetem szerint helyes intézmény, és arra kérem, méltóztassék siettetni, hogy az mielőbb elkészüljön. Aztán elmondta, a mik iránt tárgyalásokat indított. Ezek a budapesti nemzetközi állatvásár, a juhhús fogyasztása a hadseregnél és tárgyalások a lótenyésztés érdekében. Azt hiszem azonban, a t. minister úr sokat nem mondott el beszédében, a mivel a kormány foglalkozik, tekintettel az előrehaladott időre. De mindez nem meríti ki a teendőket, tekintettel arra, hogy hazánkban mindennek hasisa a földmívelés. Ide sorolom azokat, a miket Bujanovics t. képviselőtársam megemlített. Ezek: az elégséges munkaerő, a gazdasági szakértelem és az olcsó hitel. Az elegendő munkaerőnek első feltétele az, hogy a közegészségügyi törvények helyesen kezeltessenek. A belügyi költségvetés tárgyalásánál hallottuk, hogy mikép pusztulnak a gyermekek ezrei épen azon vidéken, hol a munkáskéz hiánya a legnagyobb, a legnagyobb és legjobb minőségű' 'erííletek kihasználatlanok a munkáskéz hiánya miatt. Én azt tartom, hogyha a földmívelésiigyi minister űr tárczája érdekeit szívén hordja, kötelessége odahatni, hogy ezek a viszonyok megváltoztattassanak. A közönséges gazda sem kíméli a fáradtságot cselédjének gyógyítására és egészsége fentartására a saját érdekében, a t. minister úrnak az ország érdekében kell ezt megtennie. (Helyeslés bal felől.) A második kérdés a kivándorlás kérdése. Ezt a, telepítés kérdésével talán szerenesésen lehet kapcsolatba hozni.. Gr. Sztáray képviselő úr a belügyi tárczánál úgy tüntette tel a kivándorlási, mint a mely esetleg haszonhajtó lehet. Nem akarok erre hosszabban reflectalni. Nézetem az, hogy igenis lehet helyes ott, a hol túlnépesedés van, de a hol, mint nálunk, óriási munkáshiány van, a kivándorlást semmi esetre sem lehet jótékony dolognak tekinteni, és az ily nézetek ellen határozottan tiltakoznunk kell. (Helyeslés balfelöl.) Ha nem tud a szegény felföldi nép a földből megélni, ne hagyjuk kivándorolni, ne alkalmazzunk rá kénySzerrend^zabályokat, hanem helyes és mielőbb keresztül viendő telepítés által vigyük oly területekre, a hol az improductive fekvő tőkét munkájukkal hasznosítani tudják. (Helyeslés bal felől.) Szóbahozatott a munkás evidentia kérdése is, a melyet, ha jól tudom, a földmívelési minister úr létesített a ezélból, hogy egyes vidékek munkásszükséglete más munkásokban bővelkedő vidékekről fedezhető legyen, szóval ott evidentiábau tartatik a munkakereslet és kínálat. Azt mondta Bornemisza vagy Smialovszky t. képviselőtársam, hogy ennek eredménye nem volt. Ez természetes; nálunk kevés intézkedésnek van eredménye, mert nincs czélszerííen életbeléptetve. A kik megkísértették ezen az úton munkásokhoz jutni, az aratáshoz szükségelt munkást bizonyára- télen kapták volna meg, azon felül ezek a munkások többe kerültek volna, mint az otthon levők, a különbség csak az, hogy rosszabbak. A felföldi képviselő urak nagy protectiot kívánnak a felföld lakosainak, és azok részére állami istápolást kívánnak. A felvidéki viszonyokat ós munkásokat magam is meglehetősen ismerem. A dolog kétoldalú. A nép irtóztató nyomorúságban él, a szellemi képessége csekély, jóformán nem érzi egy más életmód szükségét sem. Ez az egyik baj, a melynek orvoslására a nép intelligentiáját kellene fejleszteni. A másik baj az, hogy épen azért, mert igényei ily csekélyek, nem érez magában arra hivatást, hogy dolgozzék. A felvidéki ember nyolcz óra előtt nem kezd dolgozni, pl. egy haj tó vadászatra egy nyitrai hajtót nem lehet 10 óra előtt megkapni, míg ellenben az alföldi munkás este tizenegy óráig dolgozik és reggel három órakor
