Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-167

167. tmsäásfos ölés 18#t. február 27-én, hétfőn, d>,j.g pénzt, f/ga^.' Úgy van! bal felől) hogy a ren­delkezésére álló eszközöket sem használja ki eléggé s nem vesz oly hatalmi kört igénybe, a mely őt megilletheti. (Úgy van! bal felől) Ez a szemrehányás, t. ház, ismétlődik min­den évben s hogy annak nincs személyes éle: ezt mi sem bizonyítja jobban, mint épen az a jelenet, a mely a minister úr felszólalása után tegnapelőtt itt a házban történt a midőn úgy a jobboldalról, mint a baloldalról elhalmozták őt tetszésnyilvánításokkal, a mi ;izt bizonyította, hogy mindezen felszólalásoknak nincs személyes élők, hanem ezeknek okai a dolog természeténél fogva, az általa képviselt tárcza és intézmény gyökerére hatnak. (Úgy van! bal felöl.) Meg­czáfolhatatlan igazság, t. ház, Malthus közgaz­dasági írónak az a tétele, hogy minden állam­ban az illető állam felvirágoztatásának egyedüli biztos alapját az állampolgárok többségének hol­dogúlhatása képezi. (Úgy van! bal felől.) Ennél­fogva csak azon közgazdasági politika lehet igazán helyes, mely az állampolgárok túlnyomó többségének boldogúlhatását biztosítja, és annak érdekeit képviseli az államélet minden alakulá­saiban. Már pedig, azt bebizonyítani, hogy Magyarországon nemcsak az iparágak közt a legfontosabb, hanem az összes foglalkozás-nemek közt legtöbb embernek kenyeret a földmívelés ad, csakugyan fölösleges volna. Erre statisztikai adatokra nincs szükség. Elismerték ezt minden oldalról. Elismeri ezt az egész közvélemény. Annyira köztudattá vált már ez, hogy ennek hatása alatt és a háznak ezen oldaláról jövő sürgetések folytán alakúit át közkormányzatunk úgy? hogy egy külön földmívelési ministerium lőn' szervezve. Ennek az új szervezetnek a fel­állításához mi azt a reményt kötöttük, és más alapos ok nem is lehetett létesítésére, mint az, hogy az általa képviselt érdekek teljes súlyát fogja érvényesíteni az állam politikai életében, hogy ez nem csak előre fogja vinni, s az egyes érdekeket kielégíteni, hanem irányt is fog adni a közgazdasági életnek, és hogy a földmívelés és a mezőgazdaság útjában levő akadályokat, az általa elfoglalt magasabb látkörből és szempontból észlelve, el fogja hárí­tani, mielőtt azokat az akadályokat az illető érdekeltek jajgatása felpanaszolná. (Úgy van! bal felöl.) Ha ezzel a mértékkel mérjük a földmíve­lési ministerium működését, nem lehet, hogy keserű csalódást ne erezzünk. És itt, — ismét­lem, — nem egyénekről akarok beszélni. Teljes elismeréssel vagyok úgy a minister úr jóakarata és ügybuzgósága, valamint az általa vezetett ministerium egyéneinek buzgalma iránt is. (He­lyeslés.) Magam is azt hiszem, a mit tegnapelőtt 6 házban gr. Zichy Jenő mondott, hogyha nem történik minden iigy, a mint kellene, annak nem a minister úr az oka. (Igaz! Úgy van!) A jó­akarat megvan. És ennek daczára a ministerium működésében a közgazdasági politikának irányát még sem találjuk. Olyan az ő ministeriuma, mint egy összetört tükör. Minden darabja fé­nyes, mind visszaveri a nap sugarait, de az egész együttvéve mégis egy torzképet tüntet fel. A költségvetés valóban hű képe a ministerium működésének. Olyan, mint egy caleidoscop : telve van apró alakúlatokkal, melyek magukban na­gyon szépek. Telve van jóakarattal, de egész­ben véve nincs áldás rajta. Ha a ministeriuin­hoz fordul az ember, soha sem talál egyebet, mint jóakaratot. Ha kérnek tőle: ad; ha baj vau: segíteni iparkodik. (Egy hang bal felöl: Adni nem igen ad!) Ad: hol egy mént, hol egy bikát, hol egy méhkast, ojtóvesszőket, vándortanítókat stb, Ha pedig baj van, iparkodik meggátolni a fillo xera pusztításait, a marhavészt; de egészben véve a föld mi v éléssel foglalkozó népességnek elő­menetelét Magyarországon constatálni még sem lehet. (Úgy van! bal felöl.) Megengedem, t. mi­nister úr, hogy van előmenetel, azonban a hala­dásban is minden csak relatív, az arányok sze­rint ítélendő meg. Halad pl. a teknősbéka, ha­lad a paripa; halad az ökrös szekér és halad a locomotiv. Mi azonban a tekenősbékát és az ökrös szekeret képviseljük a nemzetközi hala­dásban. (Tetszés a baloldalon.) Hogy ez így van, arra, azt hiszem, elég bizonyíték az a sok pa­nasz, a mely úgy Csáky Kálmán, mint Besse­nyey Ferencz és Smialovszky Valér képviselő­társaim felszólalásaiban felhangzott (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) És ha egyéb nem is volna, elég bizonyíték erre az, hogy a középbirtokosság depos-sedálta­tik, hogy a felsőbb vármegyék lakosai kivándo­rolnak oda, a hol a haladás gyorsabb, új hazát keresni extra Hungáriám, hogy az alföldön, tehát Magyarország legboldogabb részén a föld­míves munkások közt zavargások vannak (Úgy VOM! bal felöl.) Mindez azt bizonyítja, hogy a haladás nálunk nagyon gyenge. Elismerem, hogy nálunk is van haladás, de ennek is nagy részét az 1848. előtti, külö­nösen a 30-as és 40 es évekbeli törvényhozás­nak érdeméül kell felrónunk, mert hogy egye­bet ne említsek, nem vonhatja senki sem kétségbe, hogy haladásunkba nagyobb része van, és az ország földmívelésének átalakulására, a magyar közgazdasági élet fejlődésére nagyobb befolyása volt az 1836-iki tagosítási törvénynek, mint az 1867 óta működő földmívelési kormány­zatnak együttvéve összesen. (Úgy van ! bal felöl) Mi joggal várhattuk volna, t. ház, hogy ez a ministerium egész súlyát, egész befő-

Next

/
Thumbnails
Contents