Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-167

167. tmsäásfos ölés 18#t. február 27-én, hétfőn, d>,j.g pénzt, f/ga^.' Úgy van! bal felől) hogy a rendelkezésére álló eszközöket sem használja ki eléggé s nem vesz oly hatalmi kört igénybe, a mely őt megilletheti. (Úgy van! bal felől) Ez a szemrehányás, t. ház, ismétlődik minden évben s hogy annak nincs személyes éle: ezt mi sem bizonyítja jobban, mint épen az a jelenet, a mely a minister úr felszólalása után tegnapelőtt itt a házban történt a midőn úgy a jobboldalról, mint a baloldalról elhalmozták őt tetszésnyilvánításokkal, a mi ;izt bizonyította, hogy mindezen felszólalásoknak nincs személyes élők, hanem ezeknek okai a dolog természeténél fogva, az általa képviselt tárcza és intézmény gyökerére hatnak. (Úgy van! bal felöl.) Megczáfolhatatlan igazság, t. ház, Malthus közgazdasági írónak az a tétele, hogy minden államban az illető állam felvirágoztatásának egyedüli biztos alapját az állampolgárok többségének holdogúlhatása képezi. (Úgy van! bal felől.) Ennélfogva csak azon közgazdasági politika lehet igazán helyes, mely az állampolgárok túlnyomó többségének boldogúlhatását biztosítja, és annak érdekeit képviseli az államélet minden alakulásaiban. Már pedig, azt bebizonyítani, hogy Magyarországon nemcsak az iparágak közt a legfontosabb, hanem az összes foglalkozás-nemek közt legtöbb embernek kenyeret a földmívelés ad, csakugyan fölösleges volna. Erre statisztikai adatokra nincs szükség. Elismerték ezt minden oldalról. Elismeri ezt az egész közvélemény. Annyira köztudattá vált már ez, hogy ennek hatása alatt és a háznak ezen oldaláról jövő sürgetések folytán alakúit át közkormányzatunk úgy? hogy egy külön földmívelési ministerium lőn' szervezve. Ennek az új szervezetnek a felállításához mi azt a reményt kötöttük, és más alapos ok nem is lehetett létesítésére, mint az, hogy az általa képviselt érdekek teljes súlyát fogja érvényesíteni az állam politikai életében, hogy ez nem csak előre fogja vinni, s az egyes érdekeket kielégíteni, hanem irányt is fog adni a közgazdasági életnek, és hogy a földmívelés és a mezőgazdaság útjában levő akadályokat, az általa elfoglalt magasabb látkörből és szempontból észlelve, el fogja hárítani, mielőtt azokat az akadályokat az illető érdekeltek jajgatása felpanaszolná. (Úgy van! bal felöl.) Ha ezzel a mértékkel mérjük a földmívelési ministerium működését, nem lehet, hogy keserű csalódást ne erezzünk. És itt, — ismétlem, — nem egyénekről akarok beszélni. Teljes elismeréssel vagyok úgy a minister úr jóakarata és ügybuzgósága, valamint az általa vezetett ministerium egyéneinek buzgalma iránt is. (Helyeslés.) Magam is azt hiszem, a mit tegnapelőtt 6 házban gr. Zichy Jenő mondott, hogyha nem történik minden iigy, a mint kellene, annak nem a minister úr az oka. (Igaz! Úgy van!) A jóakarat megvan. És ennek daczára a ministerium működésében a közgazdasági politikának irányát még sem találjuk. Olyan az ő ministeriuma, mint egy összetört tükör. Minden darabja fényes, mind visszaveri a nap sugarait, de az egész együttvéve mégis egy torzképet tüntet fel. A költségvetés valóban hű képe a ministerium működésének. Olyan, mint egy caleidoscop : telve van apró alakúlatokkal, melyek magukban nagyon szépek. Telve van jóakarattal, de egészben véve nincs áldás rajta. Ha a ministeriuinhoz fordul az ember, soha sem talál egyebet, mint jóakaratot. Ha kérnek tőle: ad; ha baj vau: segíteni iparkodik. (Egy hang bal felöl: Adni nem igen ad!) Ad: hol egy mént, hol egy bikát, hol egy méhkast, ojtóvesszőket, vándortanítókat stb, Ha pedig baj van, iparkodik meggátolni a fillo xera pusztításait, a marhavészt; de egészben véve a föld mi v éléssel foglalkozó népességnek előmenetelét Magyarországon constatálni még sem lehet. (Úgy van! bal felöl.) Megengedem, t. minister úr, hogy van előmenetel, azonban a haladásban is minden csak relatív, az arányok szerint ítélendő meg. Halad pl. a teknősbéka, halad a paripa; halad az ökrös szekér és halad a locomotiv. Mi azonban a tekenősbékát és az ökrös szekeret képviseljük a nemzetközi haladásban. (Tetszés a baloldalon.) Hogy ez így van, arra, azt hiszem, elég bizonyíték az a sok panasz, a mely úgy Csáky Kálmán, mint Bessenyey Ferencz és Smialovszky Valér képviselőtársaim felszólalásaiban felhangzott (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) És ha egyéb nem is volna, elég bizonyíték erre az, hogy a középbirtokosság depos-sedáltatik, hogy a felsőbb vármegyék lakosai kivándorolnak oda, a hol a haladás gyorsabb, új hazát keresni extra Hungáriám, hogy az alföldön, tehát Magyarország legboldogabb részén a földmíves munkások közt zavargások vannak (Úgy VOM! bal felöl.) Mindez azt bizonyítja, hogy a haladás nálunk nagyon gyenge. Elismerem, hogy nálunk is van haladás, de ennek is nagy részét az 1848. előtti, különösen a 30-as és 40 es évekbeli törvényhozásnak érdeméül kell felrónunk, mert hogy egyebet ne említsek, nem vonhatja senki sem kétségbe, hogy haladásunkba nagyobb része van, és az ország földmívelésének átalakulására, a magyar közgazdasági élet fejlődésére nagyobb befolyása volt az 1836-iki tagosítási törvénynek, mint az 1867 óta működő földmívelési kormányzatnak együttvéve összesen. (Úgy van ! bal felöl) Mi joggal várhattuk volna, t. ház, hogy ez a ministerium egész súlyát, egész befő-