Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-167

146 167. omftgos filés 131*. febroíu- 27-éa, hétfőn. lyásiit"latba fogja vetni a magyar földmívelés érdekeinek érvényesítése szempontjából, a magyar közgazdasági politika alakulásában, és ezt annyival inkább tehette volna, mert arra, hogy Magyarország foldmívelési érdekeit képviselje, nem szükséges Magyarországon a rideg agrarismuskoz folyamodni. A mi érdekeink megegyeznek a közszabadságnak, a közforgalmi és keres kedeloii szabadságnak érdekeivel,és merem állítani, hogy a szabad kereskedelmi politikára való áttérés nagyobb előnyt és hasznot hozott és biztosított volna a magyar mezőgazdaságnak, mint bármely protectio, a melyben részesülhetett volna. (Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ez egyúttal nemzeti politika is volna Magyarországon. (Ügy tan! bal felöl.) De mindezekből a magyar mezőgazda közönség nem látva, nem észlelt semmit, mindig csak apró bajok orvosoltattak: a közöny részben eltompította a magyar íöldmívelö közönséget, részben pedig a közvéleményt magát, a mi bajaink iránt. A sajtó is, a közvélemény is, még akkor is, mikor mint ma is a foldmívelési. tárcza költségvetését tárgyaljuk, midőn egy évben egyszer van alkalmunk elpanaszolni bajainkat, meglehetős közönynyel, más dolgokkal foglalkozik. A kormány részéről sem voltunk elkényeztetve, mert a múltban tapasztaltuk, hogy a foldmívelési ministeriumban is ellen kező irányt követnek a magyar mezőgazdaság érdéivel, s hogy ott a magyar mezőgazdaság érdekeivel teljesen ellentétes közgazdasági irány van cultiválva. Hogy erre csak egy kis bizonyítékot hozzak fel, felemlítem azt, hogy a foldmívelési tárcza volt államtitkára akkor, mikor a magyar gazdaközönség c^ak egy gyenge kísérletet akart tenni arra, hogy az önsegély útján segítsen magán, hogy a közvetítő kereskedés visszaélései ellen védje érdekeit, szükségesnek találta nyilvános helyen nyilvános beszédben figyelmeztetni a kereskedést, hogy azt veszély fenyegeti. Veszély! mi ellen ? Csudálatos jelenség! örvendetes a dalogban csak az, hogy a volt államtitkár úrnak förmedvényét épen a legkereskedőibh választó kerület képviselője, Mezei Mór, utasította vissza (Halljuk ! Halljuk!) Eészemről nagyon köszönöm Mezei Mór úr támogatását, melyben részesített, de elvártam volna, hogy erre a támogatásra szükség se legyen, hogy a ministerium maga is oly politikai irányt kövessen a közgazdaságban, a mely a mezőgazdaság érdekeinek, melyek Magyarország polgárai nagy többségének érdekei is, felel meg. S itt is, azt hiszem, nem a jóakarat hiányában, hanem magának az intézménynek hiányosságában rejlik az igaz ok. A ministeriumnak még szervei sincsenek arra, hogy a közgazdaságilag legfontosabb érdekekhez hozzászólhasson. Nincsen abhan a helyzetben, hogy például a vámügyekre tarifák képződésére, némely adóügyekre, a hitelviszonyok képződésére s a terménykereskedés irányítására hathatós befolyá»t gyakoroljon Mégarra sincs módja a t. minister úrnak, hogy a földmívelésnek legsajátosabb érdekeit, például a dohány, a ezukorrépa és a szesztermelés ügyét megvédelmezze, úgy a mint kellene a fiskális érdekek túltengése ellen. (Élénk helyeslés hal felől) Mivel pedig ez a költségvetés semmi tekintetben sem nyújt kilátást arra, hogy ez a jövőben máskép lesz, és miután meg vagyunk győződve, hogy e ministerium úgy, a amint van akkor sem bírna azokon a bajokon segíteni, melyeket mi panaszolunk, ha az az összeg, a melyet Smialovszky képviselő úr kért, állana rendelkezésére, mert akkor is csak a felszínen levő bajok orvoslásával kellene tölteni idejét annélkííl, hogy a bajok gyökerét orvosolni képes volna: én, valamint az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, ezen költségvetést nem fogadjuk el. (Helyeslés a baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Miklós Ödön! Miklós Ödön : Mélyen tisztelt képviselőház ! Bármennnyire kívánatosnak tartom is, hogy ezen, hazánk Jegszélesebb köreit érdeklő, tárcza költségvetésének megvitatása a legszélesebb alapokon történjék, és bármily örömmel tölt is el annak tudata, hogy itt a képviselőház minden oldaláról a legélénkebb) vita indáit meg e költségvetés méltatása körűi: én, tekintettel a t. ház tárgyalásainak jelenlegi állapotaira, feszélyezett helyzetben vagyok, és felszólalásomat csak rövidre szabva, nem óhajtok kiterjeszkedni a tárcza költségvetési tételeinek részletesebb ismertetésére, és ezért a t. háznak szíves engedelméből csak egyes jelentősebb kérdésre akarom a t. ház becses figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársam, a ki iránt nemcsak a tisztelet, de a rokonszenv is arra késztetett, hogy szavait figyelemmel kísérjem, oly kijelentést tett, a melyet, — azt hiszem, — a házban mindnyájan osztatlanul elismerünk, és ez az, hogy Magyarországon a földmívelésügyi érdekek activ és intensiv politikája soha összeütközésbe nem jöhet más közgazdasági irányzatok érvényesülésével. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ez oly általános tétel a mely minket minden támadás ellen vértez, a mennyiben mi nem akarjuk az osztályérdekek harczát felidézni, nem akarjuk felidézni különleges álláspontoknak meg nem érdemelt módon való istápolását; hanem csak azt követeljük meg, a mit ezen államban a foldmívelési érdekek az egész vonalon méltán megkövetelhetnek, és a melyet