Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-166
166, oraáges Rlés 1893. február 25-én, szombaton. 235 lllinister: Gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársam ia felemlítette, hogy czélszeríí volna a főváros élelmezését olcsóbbá tenni. A múlt évben ezt mint egy pium desideriumot helyeztem kilátásba, és meg vagyok győződve arról, hogy ha Budapesten a vásárkérdés és a vásárcsarnokok kérdése meg lesz oldva, e tekintetben- minden esetre nagy lépéssel haladunk előre. Ezzel azonban megelégednem nem lehetett, hauem odahatottam, hogy a budapesti tisztviselők fogyasztási szövetkezete létrejöjjön és a ménesés kincstári birtokok terményeinek piaczi áron való átengedése által abba a helyzetbe jusson, hogy tagjait olcsón élelmezhesse az állam kára nélkííl. És máris utalhatok arra, hogy közel ezer tisztviselő család, a mi, a szövetkezet kezdetleges stádiumát tekintve, igen szép eredmény, a rendes áraknál majdnem 20°/o-tel olcsóbb élelmezésben részesül. (Általános élénk helyeslés.) Legyen szabad ez alkalomból, minthogy a tisztviselőkről van szó, egy dolgot felemlítenem, a melyet már a közelebb lefolyt tisztviselői fizetésjavításról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor lett volna alkalmam szóba hozni, midőn a kormányt sok oldalról támadták meg azzal a váddal, hogy tisztviselőinek sorsával szemben közömbös. Utalok arra, hogy a tisztviselőknek egy kategóriája részére, a kik nem juthattak be a fizetésj a vitásba, az erdészek részére, a kik kiváló szolgálatot teljesítenek, közelebbről egy alapot létesítettem, a melyből gyermekeik nevelése részben fedeztessék. (Általános élénk helyes lés.) De, t. ház, még egy kérdésről kívánok szólani, mely feladatom körébe esik, és a mely téren szintén kiléptem a kísérletezés stádiumából, nevezetesen az érdekképviselet kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) Hosszas vitatkozásoknak és controversiáknak volt tárgy az, vájjon e kérdést gazdasági egyletek, avagy pedig más orgánum útján lehet megoldani, mert azt a viszonyok tekintetbe vétele mellett egyszerűen s egy formulával megoldani nem lehet. Nagy barátja vagyok a gazdasági egyleteknek, elismerem tevékenységük üdvösségét nemesak a külföldön, hanem nálunk is, utalok oly megyének gazdasági egyletére, mint Vasmegyéé, a mely úgy tagjainak száma, mint tevékenységének hatályosságánál fogva igazán dicséretre méltó; hanem van azután az országnak igen sok gazdasági egylete, ne vegyék rossz néven az illetők, ha mondom, hogy ezek a létért való küzdelemnek házi bajaiban sínylődnek és rapsodice országos és internationalis kérdésekkel foglalkoznak. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ez nem egészséges állapot. De viszont utalhatok több életre való megyére, a hol gazdasági bizottságokat alakítottam, a melyeknek feladata az, hogy ex asse tárgyalják megyéjüknek közgazdasági viszonyait, készítsenek a megyének gazda* sági programmot, (Helyeslés bal felöl.) beszéljék meg, hogy ezen programmot viszonyaik és segédeszközeik tekintetbe vételével, minő sorrendben valósíthatják meg. Ezek ezen alapon, mondhatom, nemcsak megalakultak és üdvösen működnek, hanem arra is képesek voltak, hogy ix megye érdekeltségét pótadó - megszavazásra bírják reá, mely azután a kormány által nyújtandó segély mellett őket abba a helyzetbe juttatja, hogy tervszerűen és széles alapon szolgálhatják saját érdekeiket. (Helyeslés bal felől.) Azt gondolom, ez a mód kiegészítve helyi gazdasági köröknek létesítésével és ezekbe kisebb csoportonként a megye gazdaközönségének bevonásával, ez a mód lesz az, a mely szerint legczélszertíbben szolgálhatnak jelenben, és amely azután törvényes megoldást is nyerhet akkor, midőn a közigazgatási reformmal ez a kérdés is napirendre kerül. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Végre több oldalról felemlítették ez alkalommal is a mezőrendőrségi törvényt. (Halljuk! Halljuk!) Örömmel mondhatom, hogy ezzel szemben a felszólalások olyanok, mint egy nyitott ajtónak bedöntése. Méltóztatnak tudni, az országos tanács legközelebb tárgyalja az erre vonatkozó javaslatot, úgy, hogy azt nemsokára a t. háznak be is nyújthatom. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hogy azonban lesz-e időnk és alkalmunk ezen szükséget képező minden oldalról sürgetett s körűlbelől 120 §-ból álló törvényjavaslatot legközelebb letárgyalni, ez lesz szerintem mértéke parlamenti viszonyaink egészséges voltának. (Helyeslés jobb felől.) Ez alkalommal legyen szabad br. Andreánszky Gábor t. barátomnak is válaszolnom, (Halljuk! Halljuk!) a ki egész őszinteséggel és buzgalmának kifejezésével utalt arra a, módra, arra az eszközre, a mely szerinte nélkülözhetetlen a gazdasági bajok orvoslására., és szerintem is nagyon bajosan kerülhető el. Ez a szigor; szigor a törvényben, szigor annak alkalmazásában. Azonban sajnos, hogy ez csak általánosságban hangsúlyoztati ^ mindig, s a mikor a részletes alkalmazására kerülne a sor, nehézségbe ütközik. Mindenesetre áll az, hogy r egy ország lakossága sem oly türelmetlen a hatósági szigorral szemben, mint a mi közönségünk. Részben talán igaza van, mert a hatósági közegek, értem nemcsak a megyei, hanem főképen a községi administratió közegeit, nem nyújtják azon garautiát, melyet egy szigorú törvény végre • hajtásánál a gazda megkövetelhet, hogy a chicantól és a tendentiosus boszantásoktól minden alkalommal mentes legyen. (Helyeilés.) Épen azért utalok arra a circulus vitiosusra, mely e kérdésre nézve fennáll. (Halljuk! Halljuk!)
