Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-166

236 166. omágos ülés 1808. február iS-én, szombaton. Mint szükséget, felállítjuk itt a szigort, a melyet azonban alkalmazni nem lehet, míg az administratio reformja folytán teljesen megbízható közegekkel nem rendelkezik a megye és a község, de az administratio reformjának kérdését nehezíti a junctim kérdése, mert eddig az egyik mindenesetre függőben tartandó, míg a többi megfelelő kérdések el nem intéztetnek. (Élénk helyeslés jobb felől. Bokross Elek alelnök elfoglalja az elnöki széket.) A mi t. barátom speciális javaslatait illeti, azok két dologra terjednek ki. Az egyik, a ko pár területek befásítása, a másik a gyümölcstermelés. A mi az előbbit illeti, azóta, a mióta szerencsém van e tárezát kezelni, igen sok panaszt kapok csaknem naponként arra nézve, hogy az erdőtörvény igen szigorú a legeltetéssel szemben és így nekem kell ezen nisus ellen küzdeni, és a törvény helyes dispositioit lentartani. Kétségtelen, hogy az erdőtörvény ezen bajjal szemben is tartalmaz óvszert, a mennyiben határozottan ki van benne mondva, hogy azon kopár területek, melyeknek állapota a szomszéd területre nézve káros, kényszeríthetők a befásításra, nem is szólva arról, hogy a községek, mint hatósági ellenőrzés alatt álló birtokosok, erre még hatályosabban vannak kényszerítve. De az, hogy a magánembert, ha területe kopárrá válik, közgazdasági szempontból kívánatos volna ezen bajnak sanálására kényszeríteni, még korai dolog, s ezért az állam erre nézve csak közvetett úton hathat közre. (Helyeslés.) Mi évenkint, gondolom, 12 — 15 millió csemetét osztunk ki; a befásításra jutalmak vannak kitűzve, és egyes vidékeken, a hol ezt példaadásképen legszükségesebbnek tartom, pl. Nyitrában, az erdélyi mezőségi részekben, sőt még az alföldön is, némely megyében fásítottunk. Sőt tavaly is egy t. képviselő úr felszólalása folytán, a ki megyéjének állapotait oly siralmasaan ecsetelte, és azt mondta, hogy íme a községek nincsenek abban az állapotban, a legjobb akarat mellett sem, hogy befásítsák kopár erdőterületeiket, jöjjön az állam segélyükre, vegye át ezeket a kopár területeket, úgy a mint ezt Poroszország már 80 év óta teszi szép sikerrel, én indulva t. barátomnak ezen ügybuzgó felszólalásán, felhívtam — mondhatni — minden lapban az érdekelteket, hogy jelentsék be eladásra kopár területeiket, az állam hajlandó ilyeneket befásítás czéljából venni. Hát itt van a kimutatás, szolgálhatok vele: összesen hat bejelentés történt; arról a vidékről pedig, a mely leginkább siránkozott, egyetlen egy sem jött be. Nagy készséggel elfogadom mindazokat a jó impulsusokat és tanácsokat, melyeket kapok, azonban ez legyen példája annak, hogy azokat nem mindig találom utólag gyakorlatiaknak és kivihetőkuek. T. barátom egy még fontosabb közgazdasági kérdést is említett: a gyümölcstermelést, és ezen a téren rendszeres actio folytatását kívánja. Engedje meg, t. barátom, hogy én is e mellett vagyok, és a mezőrendőri törvényben meg fogja látni a nyomát, hogy azon irányban haladunk, hogy minden községnek legyen faiskolája é-i annak megfelelő kezelője. (Helyeslés.) A mi most létesíthető, arra nézve már is tettem lépéseket és ma már az ország különböző részein igen nagy és jól kezelt állami faiskolákból nyújthatunk csemetéket olcsón és a helyi viszonyoknak megfelelően. Hogy minden vidék megfelelő gyümölcsfajokkal láttassék el, annyira mentem, hogy az ország azon részeiben, értem a felvidéket; a hol a climaticus viszonyok nehezítik azt meg, hogy a gyümölcstermelés állandó jövedelmi forrást képezzen: Svéd- és Oroszországból behozott almafajokat iskoláztattam meg, a melyek ottan acclimatizálva, biztos termést fognak nyújtani. (Általános helyeslés.) Gr. Károlyi Sándor t, barátom a legnagyobb jóakarattal vette bírálat alá tárczámat, jobban mondva közgazdasági állapotainkat. Azon sajátságos helyzetben vagyunk egymással szemben, hogy bár a részletekre nézve általánosságban egyet is értünk, t. barátom mindazonáltal tárezám budgetjét még sem fogadja el, és pedig azért, meri a pénzügyminister úr szövetkezeti ügyek és a szeszfogyasztás kihasználása tekintetében nincsen vele egy értelemben; mert a belügyminister úr a zsidók beözönlésóuek kérdésében még nem teljesíti azt, a mit ő szükségesnek lát; mert a tagosításra nézve az igazságügyminister úr nem n}Ujtott be javaslatokat és végül, mert a kereskedelemügyi minister úr nem bocsátotta át tárczám keretébe, a mi eddig odatartozott. A mi tárczámat illeti, itt csak a szőlők regenerálásának kérdése az, a melyet szóba hozott. Szóba hozták különben Bernát Béla és Lits Gyula képviselő urak is ezt. Egyesek rendszertelenséggel, kapkodással és azzal vádolták a kormányt, hogy nem fordít ez ügyre akkora pénzbeli erőt, a mekkora szükséges. Teljesen elismerem, hogy nálunk a közönség többet vár a kormánytól, s nem vitatkozva rajta, igaza van-e vagy sem, én is azt mondom: ha a kérdés csak ez úton oldható meg, mindenesetre a kormány beavatkozása és direct segélye szükséges; de midőn az állam ténykedésének megítéléséről van szó, szem elől tévesztik a külföld példáját. A filloxera hazánk után tán legnagyobb veszélyt Franeziaországra hozott. S mit tesz a franczia állam? Abban az értelemben, melyben a