Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-158

18 158. országos ülés 1893. február 16-án, csfitBrtSKlin. A mi felfogásunk az, hogy az egy termé­szetű munkáknál igen is lehet azon munkák némely fokozatai szerint a fizetéseket különböző­kép megállapítani s magukat a munkákat azok természete szerint osztályozni s egyszerűen a fizetést oda tenni hozzá. ennek pedig ez a fize­tése. De a különböző természetű, sőt együtt nem járó, sőt össze nem férő s egymással nem is érintkező munkákat pusztán a fizetések nagysága és természete szerint osztályozni, megenged­hetőnek nem tartom. A belügyministeriumban pl. a közigazgatási és a megyei tisztviselők egynemű munkát végeznek s abban a munkák­ban az alkalmazottakat igen különböző fizetésben lehet részesíteni. A megyénél pl. lehet a megyei munka természetéhez képest fizetési fokozatokat megállapítani, de a megyei munkát pl a cultus­ministerium munkájával egy kalap alá venni nem lehet. A főszolgabíró működését pl. a főgym­nasiumi tanárok működésével egy scalába bele­tenni nem tartjuk okszerűnek, okosnak és meg­engedhetőnek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Mert az így nem jelent semmit, csak a magyar nemzet törvényhozásának egy bizonyos eszten­dőben és pillanatban való gondolkozási hiányát. (Derültség a szélsőbalon.) Lehetetlen, hogy a ministerelnök úr, a ki az államnak kormányzati és közigazgatási gépe­zetét oly régtől fogva és meglehetős alapos­sággal ismeri, ha azt bevallani akarja meg ne engedje, hogyha, a mit a t. kabinet is tervez, a közigazgatási bíróság az állami kormányzat minden ágában az egész vonalon behozatik és a közigazgatásnak és kormányzatnak összes oly ügyeiben, a melyekben a közérdeket magában hordó közigazgatás mellett még magánjogi ér­dekek is figyelembe veendők, egy jó, helyes s a függetlenség minden kellékével felruházott végső fórum, a közigazgatási bíróság fog dönteni, hogy akkur kormányzatunk mai berendezése mai alakjában egyáltalán meg nem áll. mert mi­helyt maguk a ministerek azok alól az intézke­dések alól felmentetnek, és a minister uraktól a nyilt vagy burkolt bírói döntés hatalma elvo­natik: ez a titkári, fogalmazói, osztálytaná­csosi, ministertanácsosi, és államtitkári rend­szer, mely ma fennáll, legalább ilyen terjede­lemben absolute szükségtelen, sőt káros. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Akkor egészen más kormányzati és bizonyos tekintetben más köz­igazgatási rendszert kell nekünk behoznunk. Halaszszuk el ennek a rendszeres műnek a megalkotását akkorra, a mikor ennek ideje meg­jön. (Úgy van! a szélsőbalon.) Akkor lesz értelme annak, hogy a javított fizetések, nem bánom, ehhez mi is hozzájárulunk, a javított fizetések a végzett munka természete szerint való osztá­lyozás alapján törvénykönyvbe iktattassanak. Akkor hozzájárulunk; de most egy ilyen inte­rimalis munkát végezni és még ilyen interimalis munkában is a lehető legrosszabb munkát vé­gezni, mikor épen maga a t. cabinet a közigaz­gatás javítását, vagy legalább a közigazgatási bíróság helyes szervezetben való felállítását ki­látásba helyezte, ennek az értelmét mi belátni nem tudjuk. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezek azok, t. képviselőház, a miket mégis szükségesnek tartottam elmondani úgy arra nézve, hogy ha ez a törvényjavaslat mégis, a mi határozati javaslatunk mellőzésével, elfogad­tatnék általánosságban, legalább annak egyáltalán nem indokolható rangosztály-rendszere mellőz­tessék: mint arra nézve, a hogy titulaturák, rang- és czímkóreág megszüntetését az állam kormányzati és közigazgatási közegei maguk hivatalosan, n cabhjet által kezdeményezzék s ők tegyék meg e tekintetben az első lépést. Mind a kettőre nézve, hízva ä t. ministerelnök úr kijelentéseiben, én részemről most is hatá­rozati javaslatom elfogadását ajánlom a t. ház kegyes figyelmébe. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Elnök: A ministerelnök úr kíván még szólani. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénz­Ügyininister: A t. ház engedelmével kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni Horánszky és Eötvös képviselő uraknak felszólalására. (Halljuk!) Először is azokra az ellenvetésekre kívánok reflec­tálni, melyeket Horánszky t. képviselő úr a bíró­ságok tekintetében méltóztatott felhozni, fenhagyva t. barátom, az igazsáffügyminister úrnak, hogy ezen kérdéssel akár most, akár a vita folyamán alaposabban foglalkozzék. Én a t. képviselő utat, a ki annyira szememrehányta, hogy e javaslatban nincsen logika és nincsen igazsá­gosság, csak kettőre kívánom figyelmeztetői. Először arra, hogy midőn az igazságügy minis­ter úrnak abbeli állítását igyekezett czáfolni, hogy a közepes állások a bíróságoknál meny­nyire ki vannak képezve, akkor egy kis ellen­tétbe látszott jönni avval, a mit később mondott, midőn arról szólott, hogy a magasabb rang­osztályokban mennyire emeltük a fizetéseket Mert ő előbb a közepes állásokat a VI. rang­osztálynál kezdte, utóbb pedig még a VII. rang­osztályt is a szörnyű magas, tehát nem a köze­pes állások közé sorozta. De ennél talán fonto­sabb a másik megjegyzésem, (Halljuk!) mely arra vonatkozik, hogy akkor, a mikor a t, kép­viselő úr statisztikai összehasonlításokat tesz és azt igyekszik kimutatni, hogy azok az alsóbb bírói állások hány kir. táblai, vagyis VI. rang­osztálybeli állással állanak szemben, ne mél­tóztassék oly nagy tényezőket kihagyni, mint a minőket ő hagyott ki. (Halljuk! Halljuk!) Jelestíl

Next

/
Thumbnails
Contents