Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-158

18 158. országos ülés 1893. február 16-án, csfitBrtSKlin. A mi felfogásunk az, hogy az egy természetű munkáknál igen is lehet azon munkák némely fokozatai szerint a fizetéseket különbözőkép megállapítani s magukat a munkákat azok természete szerint osztályozni s egyszerűen a fizetést oda tenni hozzá. ennek pedig ez a fizetése. De a különböző természetű, sőt együtt nem járó, sőt össze nem férő s egymással nem is érintkező munkákat pusztán a fizetések nagysága és természete szerint osztályozni, megengedhetőnek nem tartom. A belügyministeriumban pl. a közigazgatási és a megyei tisztviselők egynemű munkát végeznek s abban a munkákban az alkalmazottakat igen különböző fizetésben lehet részesíteni. A megyénél pl. lehet a megyei munka természetéhez képest fizetési fokozatokat megállapítani, de a megyei munkát pl a cultusministerium munkájával egy kalap alá venni nem lehet. A főszolgabíró működését pl. a főgymnasiumi tanárok működésével egy scalába beletenni nem tartjuk okszerűnek, okosnak és megengedhetőnek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Mert az így nem jelent semmit, csak a magyar nemzet törvényhozásának egy bizonyos esztendőben és pillanatban való gondolkozási hiányát. (Derültség a szélsőbalon.) Lehetetlen, hogy a ministerelnök úr, a ki az államnak kormányzati és közigazgatási gépezetét oly régtől fogva és meglehetős alapossággal ismeri, ha azt bevallani akarja meg ne engedje, hogyha, a mit a t. kabinet is tervez, a közigazgatási bíróság az állami kormányzat minden ágában az egész vonalon behozatik és a közigazgatásnak és kormányzatnak összes oly ügyeiben, a melyekben a közérdeket magában hordó közigazgatás mellett még magánjogi érdekek is figyelembe veendők, egy jó, helyes s a függetlenség minden kellékével felruházott végső fórum, a közigazgatási bíróság fog dönteni, hogy akkur kormányzatunk mai berendezése mai alakjában egyáltalán meg nem áll. mert mihelyt maguk a ministerek azok alól az intézkedések alól felmentetnek, és a minister uraktól a nyilt vagy burkolt bírói döntés hatalma elvonatik: ez a titkári, fogalmazói, osztálytanácsosi, ministertanácsosi, és államtitkári rendszer, mely ma fennáll, legalább ilyen terjedelemben absolute szükségtelen, sőt káros. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Akkor egészen más kormányzati és bizonyos tekintetben más közigazgatási rendszert kell nekünk behoznunk. Halaszszuk el ennek a rendszeres műnek a megalkotását akkorra, a mikor ennek ideje megjön. (Úgy van! a szélsőbalon.) Akkor lesz értelme annak, hogy a javított fizetések, nem bánom, ehhez mi is hozzájárulunk, a javított fizetések a végzett munka természete szerint való osztályozás alapján törvénykönyvbe iktattassanak. Akkor hozzájárulunk; de most egy ilyen interimalis munkát végezni és még ilyen interimalis munkában is a lehető legrosszabb munkát végezni, mikor épen maga a t. cabinet a közigazgatás javítását, vagy legalább a közigazgatási bíróság helyes szervezetben való felállítását kilátásba helyezte, ennek az értelmét mi belátni nem tudjuk. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezek azok, t. képviselőház, a miket mégis szükségesnek tartottam elmondani úgy arra nézve, hogy ha ez a törvényjavaslat mégis, a mi határozati javaslatunk mellőzésével, elfogadtatnék általánosságban, legalább annak egyáltalán nem indokolható rangosztály-rendszere mellőztessék: mint arra nézve, a hogy titulaturák, rang- és czímkóreág megszüntetését az állam kormányzati és közigazgatási közegei maguk hivatalosan, n cabhjet által kezdeményezzék s ők tegyék meg e tekintetben az első lépést. Mind a kettőre nézve, hízva ä t. ministerelnök úr kijelentéseiben, én részemről most is határozati javaslatom elfogadását ajánlom a t. ház kegyes figyelmébe. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Elnök: A ministerelnök úr kíván még szólani. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyininister: A t. ház engedelmével kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni Horánszky és Eötvös képviselő uraknak felszólalására. (Halljuk!) Először is azokra az ellenvetésekre kívánok reflectálni, melyeket Horánszky t. képviselő úr a bíróságok tekintetében méltóztatott felhozni, fenhagyva t. barátom, az igazsáffügyminister úrnak, hogy ezen kérdéssel akár most, akár a vita folyamán alaposabban foglalkozzék. Én a t. képviselő utat, a ki annyira szememrehányta, hogy e javaslatban nincsen logika és nincsen igazságosság, csak kettőre kívánom figyelmeztetői. Először arra, hogy midőn az igazságügy minister úrnak abbeli állítását igyekezett czáfolni, hogy a közepes állások a bíróságoknál menynyire ki vannak képezve, akkor egy kis ellentétbe látszott jönni avval, a mit később mondott, midőn arról szólott, hogy a magasabb rangosztályokban mennyire emeltük a fizetéseket Mert ő előbb a közepes állásokat a VI. rangosztálynál kezdte, utóbb pedig még a VII. rangosztályt is a szörnyű magas, tehát nem a közepes állások közé sorozta. De ennél talán fontosabb a másik megjegyzésem, (Halljuk!) mely arra vonatkozik, hogy akkor, a mikor a t, képviselő úr statisztikai összehasonlításokat tesz és azt igyekszik kimutatni, hogy azok az alsóbb bírói állások hány kir. táblai, vagyis VI. rangosztálybeli állással állanak szemben, ne méltóztassék oly nagy tényezőket kihagyni, mint a minőket ő hagyott ki. (Halljuk! Halljuk!) Jelestíl