Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-166

230 1**. országos ülés 18JHI február 25 én, Mftmb&ton. segíteni, annyival inkább, mert én is tudom, a t. ministertdnök úr kijelentette, hogy a közös hadügyminister nagy kifogást nem tesz az ellen ég nem törődik vele, ha ekként oldatik meg a kérdés. Nagyon kérem a t. minister urat, mutasson egy kis jóakaratot ezen kérdés iránt, és nem kétlem, hogy az újoncz és mesterember kérdés nem fog akadályt képezni ezen fontos kérdés megoldásánál. (Helyeslés. Úgy van! a hálós szélső baloldalon ) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! Csak azt akarom ismételten kijelenteni, hogy örülni fogok azon, ha valami lehetőséget találunk ezen ügy megoldására. (Felhál/ások a szélsőbalon: Jóakarat kell hozzá!) A jóakaratban ne méltóztassanak kételkedni, az mindig meg volt, de lehetőség is kell hozzá; ha ez meglesz, én természetesen, mint ezt kijelentettem, mindent meg fogok kötelességszerűleg tenni, hogy e kérdés megoldassák. Azt is szívesen megígérem, hogy ezzel a kérdéssel újabban fogok foglalkozni ; (Helyeslés jobb felől.) de azért mégis arra vagyok kénytelen kérni a t. házat, hogy az ügynek mostani stádiumában ne méltóztassanak elfogadni a határozati javaslatot. Bernáth Dezső jegyző :Gr.Károlyi Sándor! Gr. Károlyi Sándor: T. ház! (Halljuk* Halljuk!) A most felmerült kérdés megoldása, azt hiszem, nem képezhet elvi ellentétet az igen t. előttem szólott Liís Gyula képviselő úr és a bonvédelmi minister úr között, és n kérdéshez hozzá lehet nyúlni a nélkül, hogy itt valami elvi, vagy más nagyobb akadályok támadnának. Ha pedig ilyen elvi ellentétek nem forognak fenu, azt tartom, az ügy megnyugvásra lesz elintézhető. Helytelen lenne azt a határozati javaslatot, melyet Lits Gyula képviselő úr tegnap benyújtott, visszavonni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Fenn kell azt tartani abban a reményben, hogy csakugyan meg is fog oldatni a kérdés, ha a t minister úr abban jóakaratukig fog eljárni, a mit ő meg is igért. Lehet, hogy lesznek nehézségek és akkor a minister úr meg fogja ezt neküuk mondani; de, ismétlem, azt hiszem, valódi nehézségek nincsenek. Legyen szabad most visszatekintenem az imént lefolyt vitára, és áttérnem azokra, a miket tegnapelőtt a terményüzletre vonatkozólag hallottunk. Bessenyey Ferencz képviselőtársam vetette fel ezt az ügyet, s én az ő intentióját nagyon helyeslem, midőn megszüntetni, vagy legalább nehezíteni akarja az agiotage-nak, a szédelgésnek azt e nemét, mely a terményüzlet terén jelentkezik. Ez az ügy nemcsak Magyarországon aetualis, hanem Amerikában is, mert az amerikai aenatusban nem rég hasonló irányú felszólalás történt, s törvényjavaslatot is terjesztettek elő, mely a terményüzlet körüli agiotage-t korlátozni ezélozza. Ott nagyobb adót vetnek ki az ily üzletekre és nagyobb cautiokat követelnek azoktól, a kik olyan üzleteket csinálnak, melyeknek ezélja nem a terménynek tényleges átadása, hanem differentia fizetése. Ezt az ügyet komolyan tanulmánya tárgyává kellene tennie a magyar föídmívelési ministeriumnak is, mert ez a müvelet megrontja a termények természetes átalakulását és megfelelő értékesítését is. Megengedheti enííl magas árakat látunk némelykor képződni akkor, a mikor azt tapasztaljuk, hogy tulajdonképen nagy tömeg termény van a piaezon, és így alacsonyaknak kellene lenniök az áraknak. De az ily terményüzletek tömege egyszerre felemeli az árakat s kiveszi az árképződést a maga természetes sodrából. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek megakadályozását azonban, nézetem szerint, nem lehet egyoldalúiig csak Magyarországon keresztülvinni. Európai baj ez; mert, ha pl. Berlinben csinálnak ilyen agiotage-t, hiába fogunk az ellen mi itt védekezni, mert a berlini piaez bizonyos fokig befolyásolni fogja az összes európai ágakat. Míg viszont ha Berlinben léptetnek életbe oly gátló rendszabályokat, a milyeneket én óhajtok és Budapesten nem, akkor a budapesti agiotage fogja befolyásolni a gabonaárakat. Ezen csak az összes európai államok együttes actioja segíthet. (Élénk helyeslés.) Én tehát arra kérem a minister urat, méltóztassék a kérdést tanulmány tárgyává tenni abból a szempontból, nem lehetne-e Ausztriával, Németországgal és a Balkán államokkal egyetértőleg eljárni e baj meggátlása czéljából. Ha ez elérhető lenne, akkor az agiotagé meg fog szűnni és a gabonaárak természetes medrökbe fognak visszaszoríttatni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Ezek után legyen szabad kijelentenem, hogy én a föídmívelési táreza budgetjét nem fogadom el. És pedig nemcsak azért nem, mert az ellenzék és különösen a mi pártunk átalánosságbau az összes budgetet sem fogadja el, de a föídmívelési budgetet különösebben azért sem fogadom el, mert erre valóban komoly okaim vannak Első tekintetre talán sajátszerűnek látszik ezen kijelentésem akkor, mikor teljes tisztelettel viseltetem a minister úr személye iránt és mind az iránt, a mi abban a ministeriumban történik. De látok egy nagy hiányt, a mi engemet hideggé tesz az ő működése iránt, és a mi miatt nem tudok neki bizalmat szavazni, a melyet különben szívesen szavaznék meg neki. Ezt a hiányt az országos gazdasági egyesület annak idején kifejtette egy feliratában, a melyben a minister urat arra kérte különösen, hogy egy