Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-166

1ÍSÍ3, orsüíígas Illés 189&. febrniir 25-<?n, szombaton. 231 közgazdasági szakosztályt létesítsen a ministeri um kebelében. Ezen kívánalom tulajdonképen egy elvi álláspontnak jelzése, mert a gazdasági egyesület, mikor ezt mondta, talán kevésbbé magát a szakosztály felállítását óhajtotta, mint inkább azt, hogy a földmívelési minirterium indítson közgazdasági politikát. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ennek e politikának hiánya az, mely miatt én nem tudok hozzárúlni ezen költségvetéshez. Az irány, a melyben önök haladnak, sok tekintetben helyes, de összhangzatos működést nem tudok önöknél felfedezni. Nem látom, például az egységes actiot egy lényeges kérdésben, a mely a magyar földmívelés ügyét jellemezné a többi államokkal szemben; nem látom a socialis kérdésben, a mely nálunk a földmivelés ügyében összefüggésben léphet föl Ha azt látom, hogy a soeialistieus jellegű fejlődés, vagy mondjuk egyenesen, a soeialismus Magyarországon nem a gyáripar, hanem a földmívelés terén észlelhető, valóban hiányát látom az önök eljárásában és ténykedésében annak az egyöntetű aetionak, a melylycl ma már meg kell kezdeni a védekezést ezen soeialismus ellen, és pedig a liberalismus érdekében. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez az, a minek teljes hiányát látom. Pedig e tekintetben számos eszköz áll az önök rendelkezésére ; Magyarországon sokáig lehetne sikeirel védekezni a soeialismus ellen, még hosszú időre el lehetne hárítani annak veszélyeit, mert ma még van a föl dm ívelésben annyi fejlődési képesség, van oly mérve e téren a vagyoni jólétnek, hogy ezt fokozni lehet. De ebben az irányban az alsóbb osztályokban kellene az actiot megindítani, melyekkel eddig senki sem törődött; sem a ministerium, sem a gazdasági egyesületek nem teljesítették ez iránt kötelességüket. A kisbirtokos«ágig nem hatolt el sem a gazdasági egyesületek jó tanácsa, sem a ministerium befolyása. Ezért csenevészedik el a kisbirtok, ezért készül ott a soeialismus melegágya. Pedig ezt el lehetne hárítani, nem mondom, örökre, de igen sok időig. Ennek eszköze nem más, mint a népnevelés, nem az iskolában, nem a tanító útján, hanem a népnek az a nevelése, melyet megad minden nyugoti államban a szövetkezeti intézmény Annak mindenféle ágazata, az az összetartozandósági érzet, mely azzal fejlődik, az a magasabb színvonal, mely általa a falu népében támad, az a magasabb felfogás, mely lassanként átlengi az egész népet és magasabb műveltségi fokra juttatja: mindez azt fogja eredményezni, hogy a nép jobban ellene fog állhatni az uzsorának és azon mindenféle káros befolyásoknak, melyeknek eddig ki volt téve. A nép meg fog küzdeni az uzsorával, ha jó hitelszövetkezeteket létesítünk, és e részben társadalmi téren is iparkodnak haladni. Megelégedéssel mondhatom, hogy e téren épen a ministerelnök úr nem egyszer iparkodott segitségiinkie lenni, de még nem a kellő mértékben. Sokkal többet várhatunk ma már az állam részéről, nem pénzt, hanem támogatást, bizonyos törvényes intézkedéseket. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezt kérem én. s ha a nélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznám, csak azt említem, hogy ha oly törvényeink volnának, melyek alapján pénzalapot lehetne teremteni, képesek volnánk száz és ezer számra alkotni a hitelszövetkezeteket és ezzel fékezni az uzsorát és emelni a nép jólétét. A hitelszövetkezetekkel karöltve áll elő a termelési és az eladási szövetkezetek lehetősége. Ha lesznek termelő szövetkezetek, ezek útján el fogjuk láthatni a főváros nyilvános piaezait és árúcsarnokait és magukat a szövetkezeteket szerves kapcsolatba fogjuk hozni, mihelyt erre megnyílik a lehetőség. Nem kétlem, hogy e tekintetben rövid idő alatt nagy haladást lehetne elérni épen Pestmegyében, szemben a főváros szükségleteivel. Kérném is a minister urai, hogy iparkodjék e ezé! elérésére közreműködni vándortanítók útján, kik a feladatot megmagyaráznák a vidéken, és megcsinálnák a szervezete'. A másik feladat, a mely ezen kérdéssel kapcsolatban van, és a mely lényeges mindenütt, a hol a nép gyarló míveltségi foka alantas: oly intézkedéseknek megtétele, melyekkel az iszákosság ellen sikerrel küzdhetünk. (Helyeslés bal felől) Bocsánatot kérek a t. ministerelnök úrtól, mint pén/iigyministertől, ha nagyon rosszalom mindazt, hogy az italmérési engedélyek kiadását olyformán eszközli, hogy nemcsak drága lesz a SZJSZ, a mi szerintem nem nagy baj, sőt ellenkezőleg, hanem a verseny hiánya miatt előáll a: népnek rendszeres megmérgezése. (Élénk felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon: Igaz! Űgy van!) Hogy az a megfertőzött ital, melyet nálunk az állam védelme alatt árúinak, továbbra is árúsíttassék, azt nem szabad tűrni, mert az valóságos botrány. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez megmérgezése a népnek. Másrészt igyekezzünk mértékletességi egy leteket alkotni, hogy azokkal az iszákosság ellen hassunk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Iparkodjunk a szeszt minél drágábban árúsíttatni, azt megadóztatni; de iparkodjunk a lehetőségig a sört csekély adó alá vonni, hogy fogyasztása minél inkább terjedhessen, mert ez egészséges ital, míg a szesz káros. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A felvidéken egy speciális baj a zsidó be-