Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-165
208 * ss- orstáiros Rlés lift. h\mär U.én"fénúkm, jobb árt kap érte. (Úgy van! Úgy van ! hal felől) De ki tegye ezt? A társadalom, a gazdaközönség, mely ezer, meg ezer bajjal küzd, sok teherrel és adóval van sújtva? (Űg>; van! ügy van! bal felől.) Azzal n földbirtokkal, a mely jelzáloggal túl van terhelve, az a gazda, a kinek személyi hitele ki van használva? Ezektől várják, hogy ezreket és milliókat áldozzanak? A közgazdasági kormány pedig ezzel szemben egy két milliós költségvetéssel áll az ország színe elé. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a baloldalon.) A filloxera-kérdést, t. ház, egyik előttem szólt képviselőtársam már behatóbb bírálat tárgyává tette, de lehetetlen, hogy én is, szerzett tapasztalataim alapján, e kérdéshez hozzá ne szóljak. (Halljuk! Halljuk !) Egész őszintén, leplezetlen kimondom, hogy itt a magyar közgazdasági kormányt határozott mulasztás és hiba terheli. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Oly nagy a kapkodás, a fejetlenség, a rendszertelenség e kérdésben, hogy annak természetes következése, hogy az országban még ma sincs consolidált állapot a phylloxera - veszélylyel szemben. Méltóztassék csak e tekintetben egy paralellát húzni Magyarország és Francziaország közt. Mindkét helyen majdnem egy időben lépett fel a filloxera, és 15 év alatt Francziaországban reconstruáltítttak, "virágzóvá és jövedelmezővé tétettek a szőlők, míg Magyarországon még ma is pusztulás, fejetlenség és legfeljebb a kísérletezés stádiumában vagyunk. De nem is lehet e bajt akképen orvosolni, a mint a kormány óhajtja. Hiszen a föklmívelési rninisteriumban egy egész iskola fejlődött ki a filloxera-kérdésben. Mi volt ennek története? A kormány kiküldött számos szakértőt a Francziaországi viszonyok tanulmányozása végeit. Azok a szénkénegezést jelentették ki panaeeának. A közönség hitt nekik. Az első időben nem volt szénkéneg, nagysokára lett, akkor nem volt fecskendő, a mivel a szénkéneget alkalmazni lehetett volna. Egy-két év meggyőzte a közönséget, hogy T a szénkénegezés itt-ott eredményt mutat ugyan fel, de általában a filloxerával szemben alkalmas védekező eszközt nem képez. Akkor következett a második stádium. A szakértő arak, a kik igazán nagy számmal alkalmaztattak, és majdnem megérdemelték, hogy filloxera-vigéezeknek neveztessenek, (Derültség a szélső haloldalon.) — bár teljes tisztelettel hajlok meg egyes egyének előtt, a kiknek maradandó érdemük vau e téren,— az amerikai szőlővesszőket ajánlották. Akkor telekürtőlték Magyarországot, hogy ezekkel kell az elpusztult területet beültetni, és meg is nevezték a fajokat: az Othellot, Madeirát, Jacquest stb. ? a melyek fílloxeramentesek és szép jövedelmet is biztosítanak. A közönség másodszor is felült a szakértőknek, benépesített nagy vidékeket amerikai direettermő vesszőkkel, s az eredmény mi volt ? Az, hogy azok egy része nem volt képes, ellenállni a füloxerának, másik része pedig oly incarnatus rossz bort termett (Derültség a szélső baloldalon.) hogy a ki abból ívott, megfogadta, hogy az utolsó tőkét is kiirtatja, mert a ki abból ívott, annak még az adósságai is eszébe jutottak. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem is az a módja a filloxera-baj orvoslásának, a mit a kormány most általában ajánl és tanácsol. A legújabb stádium az, hogy amerikai alanyokat kell ültetni, a melyek ojtás útján ripáriákkal nemesítendők. De a legutóbbi időben e tekintetben bizonyos kétely fogta el a gazdaközönséget, és most egy kiváló szakértő, Miklós Gyula borászati kormánybiztos úr, a kinek szakértelme előtt nagy tisztelettel hajlok meg, egy brochure-t írt, melyben azt mondja, hogy lassan a ripáriákkal, mert azok nem bizonyálnak oly alanyoknak, a melyek az egész országban alkalmazandók, és kár lesz a fáradságért és költségért. De, hát, t. minister úr, a ki valaha megpróbálta azt, hogy egy szőlőterűietet amerikai vesszőkkel telepítsen be, meggyőződhetett arról, hogy ahhoz, hogy egy hold szőlőterületet azzal benépesítsen, legalább is 300 forint kell. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az kevés! Ezer forint!) Szalay Károly: Ezer is kell! LitS Gyula: Nem akartam, hogy számadataimban túlzással vádoltassan, azért inkább a legszerényebb öszszeget mondtam. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most azt a kérdést teszem fel, hogy mikép képzeli a t. minister úr azt, hogy egy kisgazda, egy zsellér, a kinek 1—2 hold szőleje vau, a mely azonban ezelőtt teljesen és jó módban való megélhetését biztosította, s a melyből adóját és terheit fizethette, a mellett magának és családjának is elég jutott, hogy gond nélkül megélhessenek, hogyan képzeli a t. minister úr azt, hogy az a szegény ember honnan szerezzen magának 3 — 500 frtot, szőleje benépesítésére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Jó tanácsokkal, filloxera-kátékkal, a melyeket a t. minister űr az érdekeltek között kiosztatott, a szőlőterűletek benépesítve nem lesznek, sem azzal a pár vesszővel, a mit a községeknek mutatóba és próbakép küldtek, a községek száz meg száz hold szőleje sohasem lett betelepítve. Vagy azt méltóztatik gyökeres intézkedésnek tekinteni, hogy a föld mi veién kormány árjegyzékeket tesz közzé, hogy 15, 20, 30 forintért osztja ki az amerikai szőlővesszőt annak, a kinek szüksége van rá!
