Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-165

165. orsjsigot ülés 18M. fettmAr 24>én, pénteken. 109 Wekerle Sándor ministerelnök és pónzÜgyminister: Az csemegeszőlő ! Lits Gyula: Avagy azzal, hogy jegyzékét osztja ki azoknak, a kiknél a vesszők beszerezhetők. Nem ez a módja a phylloxera-kérdés megoldásának. Ez csupán c~ak tanács, útmutatás, de ebből teljesen elég van már. Itt lehetetlen, hogy egy kis epizód ne jusson eszembe, a mely néhány év előtt Fejérmegyében történt. (Halljuk! Halljuk!) Fejérmegye boldogult püspöke, egy alkalommal bérrua-körútat tevén, egy községbe érkezve, midőn a helyi intelligentia kíséretében a hitközségi iskola épületéhez ért, a melynek teteje beroskadt volt, falai bedőltek, vakolata lehámlott, a püspök úr meglehetős zavarba jutott. Kísérete közepette zavarában nem tudott egyebet tenni, mint hogy nagy kegyesen áldást hintegetett az iskolára. Akkor kíséretének egyik tagja megszólalt: »Méltóságos Uram! Itt nem áldás kell, hanem ács és kőmíves!« (Tetszés és derültség bal felöl.) Én is azt mondom, nem tanács, nem útbaigazítás kell, abból már elég, ingyen szőlővesszőkre és pénzre van szükség, az a módja, hogy raegmentessék millió meg millió tőke, azzal egy nagy nemzeti vagyon fog megóvatni az elpusztúlá tói, az adóalap vissza, fog állíttatni azon fokra, a melyen eredetileg volt. (Élénk helyeslés bal felöl.) Áttérve az állattenyésztés kérdésére, nem lehet tagadni, hogy Magyarország állattenyésztése az utóbbi évtizedek alatt lényegesen javult és lendületet vett. E részben a közgazdasági kormány érdemeit elvitatni ne a akarom. Külö nősen a nyugati marhatenyésztés szempontjából, fényes eredményeket látunk a nagybirtokos, tehetős gazdaközönségnél, s ezen eredményeket a budapesti kiállításon és marhavásárokon hazafias örömmel szemléltük. De méltóztassék az érem másik oldalát is megtekinteni, és nem feledni azt, hogy a szegény emberek, a kis gazdák marha állományainál ez a, fellendülés nem észlelhető. Méltóztassék megnézni az úgynevezett községi kondákat és csordákat, micsoda csenevész és értéktelen állatok vannak azokban összekavarodva. És honnét származik ez? Onnan, hogy azok az egyes gazdakörök és községek nincsenek abban a helyzetben, hogy egyes nagy tenyésztőktől megvásárolhassák azokat a nyugoti marha apa-állatokat 400— 500 — 600 írtért, hanem kénytelenek megelégedni azzal, a mi selejtes állatokat kapnak. Véleményein az, hogy első sorban az állam nak kell ezen segíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Történt ugyan már a múltban ós a korábbi években bizonyos mértékben — ezért elismerés és köszönet a kormánynak, — hogy apaállatokat osztatott ki a községek közt majdnem ingyen; de az utóbbi években a t. minister úr már KÉPVM. NAPLÓ. 1892 — 97. IX. KÖT1T, ezíel fukirkodott. Véleményem szerint az állani birtokok volnának arra hívatva, hogy meghonosítanák ott a nyugoti mirhaíenyés^tést, mely tudjuk, hogy mily magas fokon áll és ekként, látnák el az egyes községeket jutányos áron, részletfizetésre, tenyészanyaggal; mert az államnak nem l^het az a czélja, hogy direct úton emelje az állami birtokok jövedelmét, hanem, hogy indirect úton növelje az állam jövedelmét azzal, ho^y a mezőgazdaságokat segélyezi. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De erre nézve speciálisan nekem igen szomom tapasztalataim vannak. És itt bátor vagyok megemlíteni, hogy a múlt őszszel Fejérmegyének egyik dunamenti, és hozzáteszem legszegényebb községe, mely nem csak a phylloxera által pusztíttatott el, hanem, mióta a soroksári Dunaág elzáratott, minden évben abban a szerencsében részesül, hogy vagy az árvíz vagy az úgynevezett zöld ár elárasztatja. (Felkiáltások jobb felől. Melyik község az?) — Érd, Bata, Ercsi és más fejérmegyei dunamenti községek, — mondom, ezen községek egyike, Bata községe, az én utamon az iránt kérelmezett a t minister úrnál, hogy teljesen degenerált és az orbáncz által elpusztult s artésnyájának újbóli felfrissítése czéljából kaphasson valamely állattenyészdéből g-arantia és biztos feltételek mellett 20 darab anya- és apasertést. A garantiát én és a községi elöljáróság vállaltuk el, mert a t. minister úr ezt megkívánta, és mégis végeredménye az lett, hogy nagy sokára azt az értesítést kaptak, hogy a kívánt mennyiség helyett hit sz mfeletti sertést bocsát rendelkezésünkre, de ezt is oly magas áron, hogy a község bármely nagy tenyésztőnél sokkal olcsóbban megszerezhette volna azokat. De mondok másik példát. Ezelőtt egy évvel szerencsés voltam a boldogult Kozma Ferencz ministeri tanácsos úrral, a kinek emléke örökké áldott lesz Magyarország lótenyésztése terén szerzett érdemeivel, eszmecserét folytatni a magyar lótenyésztésről, és ez alkalommal felemlítettem neki, hogy mily rendkívül károsnak találom azt, hogy a ménesintézetekből kikerült fiatal kanczákat a Budapesten megtartatni szokott árverések alkalmával bécsi, prágai berlini és lókereskedők viszik el, és így nem érjük el azt a, czélt, hogy azok magyar gazdák kezébe kerüljenek, mert a magyar kisgazdák nincsenek abban a helyzetben, hogy az árverésen különben is nagy árakon elkelő állatokat készpénzen megtudnák venni. A ministeri tanácsos úr akkor azt a szíves tanácsot adta, hogy írjon fel a gazdasági egyesület a ministeriumhoz, és kérelmezze, hogy azon kis- és középgazdák, kik ismeretes lótenyésztők, de nincsenek azon vagyoni viszonyok között, hogy készpénzzel 27