Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-165

•JJ02 Í6S. orsíágos Blés 1898. február U-én, pénteken. részt a munkáskéz, másrészt a munkakíuálat is evidentiába vétetnék, és pedig egy központi, esetleg kereskedelmileg szervezett intézmény által, melyet ;t magas kormány támogatna anyagilag is. Látjuk, úgy hiszem, pl. Belgiumban vagy Hollandiában, hogy ingyen levelezőlapokat vesznek igénybe, akként, hogy a kinek nincs munkája, azt bejelenti, és postai közvetítés útján történik a munkáskéz evidentiája. így majd megszűnik az a panasz, hogy nálunk az olasz munkások központi szervezettel bírnak, és hogy Magyarországon olasz munkást akár mikor kaphat az ember, de magyar munkást, vagy nevezzük tót munkást, azt nem, és itt, t. ház, fel kell említenem, hogy azzal is vádolták a fel vidéki népet, hogy indolens, és midőn tavaly az ínségben megkapta alamizsnakép kenyerét, azt mondták, hogy nem dolgozott. Bocsánatot kérek, az államnak hivatása arra a térre is lépni, hogy az indolenciát, a hol van, megtörje. A harmadik tiz millió két tárezával közös; a földmívelési és kereskedelmi tárezával. A ministerein ök úr még pénzügyminister korában tartott expozéjában egy fontos kijelentést tett a hitelügy szervezése ügyében. Ez máskép nem lehetséges, mint a pénztári készletek felhasználásával, a melyeket helyesebb volna erre a czélra használni, mint bankjainknak olcsón odaadni. A pénztári készletek gytímölcsöztetése mindenesetre igen fontos az országra nézve, és igen helyesen tette a ministerelnök úr, midőn azokat eddig is gyiimölcsözőleg elhelyezte, és nem vonta el a forgalomból. Bár hogyan contemplálja az igen t. ministerelnök úr a hitelügy szervezését, én örömmel üdvözlöm e téren, és azt hiszem, hogy ha a pénztári készleteket fogja e czélra felhasználni, igen nagy szüksége lesz ezen készletek biztosítási alapjául oly összeget teremteni, a mely esetleges károsodásokkal szemben fedezetet nyújt, vagy esetleg a záloglevelek elmaradt kamatainak kiegészítésére szükséges lesz. A véletlenség úgy hozta magával, hogy épen tegnapelőtt olvastam Oroszországnak egy hitelszövetkezeti ügyéről, és onnan veszem ki, hogy itt károsodás nem is foroghat fenn. Annak daczára azonban mégis szükségesnek tartom ezen alapot, hogy igen alacsonyan tartathassák ezen hitelnek az érdekeltek által fizetendő kamatoztatása. A negyedik tiz millió szintén két tárcza közös érdeke. Hogy azoknak a vidékeknek versenye megkönnyebbíttessék, a melyek hivatva vannak iparosvidékek lenni, és a melyeken a gazda, miután a termőréteg rossz, kétszeres észözei, pénzzel és fáradtsággal gazdáikodkatik csak, és jóformán még sincs eredménye, ahhoz okvetlenül szükséges a vasút bizonyos mértékű közelsége. Tudjuk, hogy a felvidék legtöbb része még nem rendelkezik vasúttal, és az a különös, hogy találkozunk oly ideákkal, hogy két hely, a melyek között élénk forgalom van, de egymástól hegy választja el, annak tulajdonképen nincs igénye vasútra, mert csak nagy nehézséggel lehetne azt létesíteni. Akár másodrendű, akár harmadrendű vasút legyen is, de a modern viszonyok közt előállott az a szükség, hogy olyan vidék, a melynek vasútja nincs, absolute nem mehet előre. Régi időben az utak voltak a mérvadók, ma pedig a vasút a fő, a principale. Az út maga a mellékes, az accessorium. A vasúthoz alkalmazkodik ma az úthálózat további fejlesztése. Igaz, hogy Magyarországot ez a fejlődés úgy érte, hogy még úthálózata sem volt készen, épen azért az alföldi vidékek azt hangoztatják: nekünk utunk nincs, tehát vasút kell. A felvidéknek sincs teljes úthálózata, de ha volna is, azért vasútra nem kevésbbé van szüksége. Ha elolvassuk a kereskedelemügyi minister úr jelentését, azt látjuk, hogy a felvidéken a vicinális utak, a hegyek között fekvő községeket, a nagyobb utakkal összekötő utak teljesen hiányzanak. És ha így áll a dolog, ha Magyarországon ma az Alföld helyi érdekű vasúaira 15 milliót, adtunk, és ha látjuk, hogy a felvidék helyi érdekű vasútai nem fejlődnek, és hallunk bácsmegyei, zalai él torontálmegyei vasúti hálózatról; gondolkodóba esünk, miért nincs Trencsénmegyének vagy Nyitrának helyi érdekű vasúti hálózata. Ivánka Oszkár: Ott nem terem búza! SmialOVSZky Valér: Azt mondja az igen t. kéj)viselő úr, hogy ott nem terem búza. Rész ben igaz, de behoznak oda búzát, és ha az alföldi gazda azt akarja, hogy a búza ára jobb legyen, arra kell törekedni, hogy a felvidéken az ipar és kereskedelem föllendüljön, így a fogyasztás emelni fogja a búza árát is. Erre ép úgy kell törekednie az alföldi gazdának, mint minden állampolgárnak. Nemcsak a felvidéki va<ív heíjvvidéki vasútnak, hanem az e<?ész országban még ki nem épített vicinális vasxíthálózat mogteremtésére szükséges e 10 millió, és pedig az igazán szükséges helyi érdekű vasutak tervszerű kiépítésére, nem pedig úgy, hogy az, a ki jön elébb, épít, hanem egymás után az igazi szükséghez képest kell azokat létesíteni. Bocsánatot kérek, hogy oly sokáig veszem igénybe a t. ház becses figyelmét, (Sálijuk ! Halljuk!) de kötelességteljesítés kényszerít erre. Az ötödik 10 millió igen fontos, az alföldre és felföldre egyaránt. Szólanom kell a felföldi kopárságról és e tekintetben teljesen igazat adok báró Andreánszky Gábor t. képviselőtársamnak, a ki tegnapi beszédében ezt igen helyesen fejtette ki. Engedje meg a t. ház, hogy országos