Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-165

J96 16ä * »«"»**»•* UléB 18W. fafcrnár 14-én, pástokén. így például fel lehetne venni alapúi egy hold felrigolirozott terület értékét, s ha ezen terület a kitűzött ezélnak megfelelően be lett ültetve, erre lehetne ismét annyi előleget vagy kölcsönt adni, a mennyiből egy másik holdnyi terület szőlővel beállítható volna; s így tovább. Az ellenőrzést igen könnyen lehetne szabályozni, s így a kincstár sem károsodnék. Az elveszett kuniatok a kincstár részére idővel bőven megtérülnének, mivel a regenerált szőlőterületek új adóalapot képeznének. Ebből ismét csak az államnak volna a legnagyobb előnye, mert a szőlő állami vagyont is képez, pénzt képvisel, a miből az állam egyenes s fogyasztási adók s egyéb czímeken a magáét bőven kiveszi, továbbá haszna volna a hitelező­nek, iparosnak, kereskedőnek s általában az egész társadalomnak. A Intelnek az érintett alapokon való eme­lése közelebb vinné a gazdát kitűzött czéljához. A minister úr a szőlőojtványok nagyban való előállítását a panlis-baraczki szőlőtelepen már elég sikerrel megkisérlette, mivel, — ha jól tudom, — s szőlőojtványoknak körülbelül 40 százaléka bevált. Adjon tehát a kormány ingyen szőlőojtványokat az arra rászorult szőlőbirtoko­soknak, mivel magánosok nemcsak hogy ily ojtványteleppel nem rendelkezhetnek, mert ennek fentartása igen jól előkészített talajt, nagy szak­értelmet, és sok pénzt igényelne, hanem még a kormány által méregdrágán elárusított, ki nem próbált ojtványokat sincs módjukban megszerezni. Ezért kívánatos volna, hogy ily ojtási telepek minden nevezetesebb borvidékeken állíttassanak fel, különösen Tokaj-Hegyalján, mint az ország legkitűnőbb borvidékén, mert míg egyrészről az itteni talaj s éghajlati viszonyoknak megfelelő amerikai ojtványok állíttatnának elő, más rész­ről az egész borvidék lakossága az ojtványok előállításának gyakorlati részével megismerked­nék, s egyidejűleg a nép ezen időben kereset forráshoz is jutna. Igen fontosnak tartom ilyen ojtványok nagyban való előállítását, mert Francziaország példájára csakis leginkább fás ojtváuyokkal lehet a szőlők regeneratioját minél előbb sikeresen keresztül vinni, mert a tapasztalás szerint a zöld ojtás nedves időben nem sikerűi, és e mel­lett a fagynak is jobban ki van téve, így tehát ezeknek előállítása több eshetőségnek van alá­vetve. Gr. Zichy Jenő: Az a legjobb! Bernát Béla: Bocsánatot kérek, meg fo­gom mondani, hogy miért nem a legjobb. Mert a zöld ojtás nedves időben nem sikerül és job­ban ki van téve a fagynak, és így ezek elő­állítása több eshetőséghez van köve. Hiszen méltóztassanak csak a múlt évre visszaemlé­kezni, midőn a korai fagyok voltak, a zöldojtáaok nagyobb része mind kifagyott. Míg ellenben a fás ojtások nincsenek annyira kitéve az idő különböző viszontagságainak. A vándortanítók szá­mának szaporítására is nagy súlyt kell fektetnünk, s oda kell hatnunk, hogy ezek kellő alapossággal ismertessék meg a néppel az ojtást gyakorlatban. Tanítsák a tanítók a gyermekeket az iskolában a szőlőojtásra, s azon tanítóknak, a kik az is­kolában az ojtás tanításával foglalkoznak, jutal­mul fizetéspótlékokat kellene kiosztani. Az ojtás­nak tanítása az iskolában igen fontos jelentő­ségű, mivel az iskolás gyermek azt könnyebben elsajátíthatja; a gyermek keze biztosabb, az ojtás pedig első sorban biztos kezet kíván. Ju­talmakat kellene adni azon telepek tulajdono­sainak, a kik a legszebb eredményt képesek felmutatni. | Ha azonban a kormány a szőlő regenera­tioját, — mint azt a kormányelnök programm­beszédében is kiemelte, — komolyan keresztül akarja vinni, s ezen szót nem csupán jelző gya­nánt akarja felhasználni, — a mit róla s a kormányról feltenni egyelőre nem akarok, — akkor milliókra van szüksége, nem pedig 225.000 forintra, még pedig minél előbb s minél többet kell befektetnie, mert az évi 225.000 forinttal nagyobb s maradandóbb eredményt elérni nem fog, s legföljebb évről-évre el fog kallódni, a nélkül, hogy a bajon gyökeresen segíteni tudna. E szűkmarkú garasoskodásnak társadalmi * közgazdasági nagy horderejét ez alkalommal bonczkés alá venni nem akarom, csak annyit jegyzek meg, hogy itt nemcsak a nép kereset­forrása, nem csak a középosztály megélhetése, s egyes kipusztult terűletek új adó alá vonása szempontjából, hanem általában az egész ország jólétére, munkabérének szabályozására s a mun­kás osztálynak más országba való kivándorlá­sának megakadályozására, s számtalan fontos társadalmi acut kérdés megoldására igen nagy fontossággal bir. (Élénk helyeslés hál felöl.) Különösen a mi a kivándorlást illeti, igen megdöbbentő azon adat, hogy 15 év alatt fél millió ember vándorolt ki hazánkból. Az 1890-iki népszámlálás adatai szerint az Amerikában tar­tózkodó családtagok száma Zemplénmegyéből 12 ezer, Szepesmegyébőí 10 ezer, Sárosmegyé­ből 13 ezer, Abaujmegyéből 6 ezer, Ungmegyé­ből 3 ezer volt, s így a hivatalos népszámlálás adatai szerint csak ebből az 5 megyéből 44 ezer családtagnak Amerikában való tartózkodása eou­statáltatott; de ezen kívül s azóta kerülő úton, s a miről a hivatalos statisztika mit sem tud, mennyien vándoroltak ki! (Egy hang: Be vissza­jönnek!) Ha visszajönnek, ez megint más társa­dalmi bajnak képezi alapját.

Next

/
Thumbnails
Contents