Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-164

• Íf@ ÍU, #rsiíig*s ílés 1«W. zása nem oly veszélyes, mint a terménytőzsdéé. (TJgy van! Úgy van!) T. ház! A hazaiddiártyajáték Magyarországon el van tiltva és büntettetik, pedig ott a játékos csak a vele játszótól nyerhet, vagy ő maga veszíthet és ennélfogva a játékon kivíí! állókra ezen veszteségnek vagy kárnak semmi kihatása nincs. Ellenben az árkülönbözeti játék határozottan Magyarország termelő közönségének, producenseínek, birtokosainak kárára van. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Ugyanis azt látjuk, hogy habár csak júniusban vagy júliusban fogjuk a kaszát belevágni a termésbe, ha tudniillik lesz mibe, már is nagy mennyiségű ni agy .'írországi búza képezi adás-vételi, helyesebben játék tárgyát. (Úgy van! Úgy van!) Lát juk, hoí>y oly emberek, a kiknek egy talpalattnyi földjük nincs, a kiknek egy szem búzájuk nines, és kiknek még csak üres raktáraik sincsenek, óriási mennyiségű gabonát adnak el olyanoknak, a kiknek pénzük nincs. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Adnak, vesznek, hogy játszanak azért, hogy a termelő közönség hátrányára e közveszélyes játékot folytassák. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Azt mondják, t. ház, hogy hiszen ez úgy van New-Yorkban, Páriában, ^ Berlinben, miért ne lehetne úgy Budapesten. Én nem tagadom, hogy azokban a városokban úgy van, de azzal nem ismerem be azt, hogy az ott úgy jól van. Hiszen csak a múlt napokban olvastuk, hogy Amerikában mily mozgalom indult meg agrár körökben a határidőjáték ellen. Ott is belátták, hogy a becsületes munka eredményét dologtalanúl kizsákmányolni igyekvő ezen vad és szenvedélyes játék tulajdonképen csak a közgazdaság és földmívelés kárára történik, és ha ott már veszélyesnek ismerték föl e játékot, menynyivel veszélyesebb az hazánkban. (Igás! Úgy van/ a bal- és szélső baloldalon.) Igen, veszélyesebb, mert azon államnak van óriási nagy kitér jedésíí tengeri és szárazföldi kereskedelme, van a fejlettség legmagasabb fokán álló ipara és vannak gyarmatai, szóval az állam fentartására szükséges jövedelmezőségnek ezer meg ezer csatornája, (Úgy van! bal felől.) míg hazánk csak fejlődni kezdő status, mely jövedelmének legnagyobb réfzét a földből, a termésből kapja. (Élénk helyeslés.) Noha mindez, t. ház, inkább a kereskedelmi minister úr tárczájához tartozott volna, mégis oly szoros kapcsolatban látom a földművelésügyi igen t. minister úr tárczájával, hogy ez alkalommal kívántam elmondani, (Élénk helyeslés.) és az ő becses figyelmét fölhívni erre, mert azt hiszem, hogy midőn az ország érdekéről van szó, nem kell annak mely tárczához való tartozandóságát keresni, különösen, ha a veszély február SS.in, esMtortgkS** olyan, a melyet mindenki érez az országban. (Élénk helyeslés és tetszés.) Én speciális indítványt nem teszek, mert tudom, hogy az törvényhozási úton, noha mi gyorsan tárgyalunk, (Derültség.) véghetetlenül hosszúra nyúlnék. Hanem óhajtanám és meg tudnám mutatni az utat, hogy szerény nézetem szerint n iként lehetne e játéknak elejét venni. (Halljuk ! Halljuk !) Elegendő lenne egyszerűen a terménytőzsde szokásaiban két határozmányt tenni, ha kimondatnék, illetőleg a terménytőzsde szokásaiba felvétetnék, hogy a bizományosok, valamint ügynökök által történt kötések nem tartalmazhatnak semmi olyan határoz mányi, mely az eladó és vevő közt kitűzött terminus előtt a szerződött felek egyikét feljogosítaná arra, hogy árkülönbözet esetén reáfizetést vagy fedezetet kérjen. A másik pedig az, hogy az usauce-árúnál, vagy pedig a szokvány-árúnál mindig feltétlenül felmutatandó az árú provenienciája. Azt mondják, mert hiszen előfordult a képviselőházban is, hogy igen nehéz megtalálni azt a határvonalat, a melynél az üzlet megszűnik, és a játék kezdődik. Azt hiszem, hogy igen nehéz annak, a ki azt megtalálni nem akarja; ha azonban mi a határidő üzleteknél a kereskedelmi törvényt és gyakorlati szokásokat ép úgy alkalmazzuk, mint a hogy alkalmazzuk azt az effectiv eladásoknál, úgy hiszem, mégis meg lehet találni az utat. Ugyan akadt-e ezelőtt valaha tisztességes kereskedő, a kit az ő producense arra akart volna kötelezni, hogy a kitűzött terminus előtt az árkülönbözet eseteiben ráfizessen vagy fedezetet nyújtson. Kérdem, vájjon nem utasította volna-e ki és nem mutatott volna-e neki ajtót. (Úgy van! Úgy van!) Azt hiszem, hogy a miként mondtam, ha a t. minister úr karöltve a kereskedelmi minister úrral, ezt az intézkedést megteszi, ezzel elejét fogja venni a Magyarország közgazdasági és fölclmívelési ügyeinek hátrányára szolgáló ilyen manipulatioknak. Tudom azt is, t. ház, hogy a határidőkötéseknek szigorítása, vagy pedig a kötleveleknek szigorúbb formulázása csak félrendszabályt képezne. Mert hiszen akkor ennek a veszedelmes játéknak haszna úgyszólván Ausztriára, illetőleg a bécsi tőzsdére esnék, a hol igen sokan játszanak Magyarország hátrányára. Határozott orvoslás tehát csak akkor volna elérhető, ha az általam említett határozmány Ausztriában a bécsi terménytőzsdénél és ennek választott bíróságánál szintén elfogadtatnék. (Helyeslés.) Meg kell vallanom, Ausztriában jobban érdeklődnek az ügy iránt, mint Magyarországon. Megfordítva kellene lenni pedig a dolognak^ mert Magyarország, mely producens állam, inkább volna hívatva arra, hogy a productumainkat veszélyeztető játék beszüntetése iránt intensivebb