Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-164

• Íf@ ÍU, #rsiíig*s ílés 1«W. zása nem oly veszélyes, mint a terménytőzsdéé. (TJgy van! Úgy van!) T. ház! A hazaiddiártyajáték Magyarorszá­gon el van tiltva és büntettetik, pedig ott a játékos csak a vele játszótól nyerhet, vagy ő maga veszíthet és ennélfogva a játékon kivíí! állókra ezen veszteségnek vagy kárnak semmi kihatása nincs. Ellenben az árkülönbözeti játék határozottan Magyarország termelő közönségé­nek, producenseínek, birtokosainak kárára van. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Ugyanis azt látjuk, hogy habár csak júniusban vagy július­ban fogjuk a kaszát belevágni a termésbe, ha tudniillik lesz mibe, már is nagy mennyiségű ni agy .'írországi búza képezi adás-vételi, helye­sebben játék tárgyát. (Úgy van! Úgy van!) Lát juk, hoí>y oly emberek, a kiknek egy talpalatt­nyi földjük nincs, a kiknek egy szem búzájuk nines, és kiknek még csak üres raktáraik sin­csenek, óriási mennyiségű gabonát adnak el olyanoknak, a kiknek pénzük nincs. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Adnak, vesznek, hogy játszanak azért, hogy a termelő közönség hátrányára e közveszélyes játékot folytassák. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Azt mondják, t. ház, hogy hiszen ez úgy van New-Yorkban, Páriában, ^ Berlinben, miért ne lehetne úgy Budapesten. Én nem tagadom, hogy azokban a városokban úgy van, de azzal nem ismerem be azt, hogy az ott úgy jól van. Hiszen csak a múlt napokban olvastuk, hogy Amerikában mily mozgalom indult meg agrár körökben a határidőjáték ellen. Ott is belátták, hogy a becsületes munka eredményét dologta­lanúl kizsákmányolni igyekvő ezen vad és szen­vedélyes játék tulajdonképen csak a közgazda­ság és földmívelés kárára történik, és ha ott már veszélyesnek ismerték föl e játékot, meny­nyivel veszélyesebb az hazánkban. (Igás! Úgy van/ a bal- és szélső baloldalon.) Igen, veszélye­sebb, mert azon államnak van óriási nagy kitér jedésíí tengeri és szárazföldi kereskedelme, van a fejlettség legmagasabb fokán álló ipara és vannak gyarmatai, szóval az állam fentartására szükséges jövedelmezőségnek ezer meg ezer csa­tornája, (Úgy van! bal felől.) míg hazánk csak fejlődni kezdő status, mely jövedelmének leg­nagyobb réfzét a földből, a termésből kapja. (Élénk helyeslés.) Noha mindez, t. ház, inkább a kereske­delmi minister úr tárczájához tartozott volna, mégis oly szoros kapcsolatban látom a földműve­lésügyi igen t. minister úr tárczájával, hogy ez alkalommal kívántam elmondani, (Élénk helyeslés.) és az ő becses figyelmét fölhívni erre, mert azt hiszem, hogy midőn az ország érdekéről van szó, nem kell annak mely tárczához való tarto­zandóságát keresni, különösen, ha a veszély február SS.in, esMtortgkS** olyan, a melyet mindenki érez az országban. (Élénk helyeslés és tetszés.) Én speciális indítványt nem teszek, mert tudom, hogy az törvényhozási úton, noha mi gyorsan tárgyalunk, (Derültség.) véghetetlenül hosszúra nyúlnék. Hanem óhajtanám és meg tudnám mutatni az utat, hogy szerény nézetem szerint n iként lehetne e játéknak elejét venni. (Halljuk ! Halljuk !) Elegendő lenne egyszerűen a terménytőzsde szokásaiban két határozmányt tenni, ha kimon­datnék, illetőleg a terménytőzsde szokásaiba fel­vétetnék, hogy a bizományosok, valamint ügynö­kök által történt kötések nem tartalmazhatnak semmi olyan határoz mányi, mely az eladó és vevő közt kitűzött terminus előtt a szerződött felek egyikét feljogosítaná arra, hogy árkülönbö­zet esetén reáfizetést vagy fedezetet kérjen. A másik pedig az, hogy az usauce-árúnál, vagy pedig a szokvány-árúnál mindig feltétlenül fel­mutatandó az árú provenienciája. Azt mondják, mert hiszen előfordult a kép­viselőházban is, hogy igen nehéz megtalálni azt a határvonalat, a melynél az üzlet megszűnik, és a játék kezdődik. Azt hiszem, hogy igen nehéz annak, a ki azt megtalálni nem akarja; ha azon­ban mi a határidő üzleteknél a kereskedelmi tör­vényt és gyakorlati szokásokat ép úgy alkalmaz­zuk, mint a hogy alkalmazzuk azt az effectiv eladásoknál, úgy hiszem, mégis meg lehet találni az utat. Ugyan akadt-e ezelőtt valaha tisztességes kereskedő, a kit az ő producense arra akart volna kötelezni, hogy a kitűzött terminus előtt az árkü­lönbözet eseteiben ráfizessen vagy fedezetet nyújt­son. Kérdem, vájjon nem utasította volna-e ki és nem mutatott volna-e neki ajtót. (Úgy van! Úgy van!) Azt hiszem, hogy a miként mondtam, ha a t. minister úr karöltve a kereskedelmi minister úrral, ezt az intézkedést megteszi, ezzel elejét fogja venni a Magyarország közgazdasági és fölclmívelési ügyeinek hátrányára szolgáló ilyen manipulatioknak. Tudom azt is, t. ház, hogy a határidőkötéseknek szigorítása, vagy pedig a kötleveleknek szigorúbb formulázása csak fél­rendszabályt képezne. Mert hiszen akkor en­nek a veszedelmes játéknak haszna úgyszólván Ausztriára, illetőleg a bécsi tőzsdére esnék, a hol igen sokan játszanak Magyarország hátrányára. Határozott orvoslás tehát csak akkor volna elér­hető, ha az általam említett határozmány Ausztriá­ban a bécsi terménytőzsdénél és ennek választott bíróságánál szintén elfogadtatnék. (Helyeslés.) Meg kell vallanom, Ausztriában jobban érdeklőd­nek az ügy iránt, mint Magyarországon. Megfor­dítva kellene lenni pedig a dolognak^ mert Ma­gyarország, mely producens állam, inkább volna hívatva arra, hogy a productumainkat veszé­lyeztető játék beszüntetése iránt intensivebb

Next

/
Thumbnails
Contents