Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-164

lei (vrsüftgos illés 1893. február" Í8-A,., csütörtök Bw. 191 lépéseket tegyen. És azt hiszem, t. ház, ha az általam említett határozmányok elfogadtatnának, sem itt, sem a Lajthán túl nem lenne szükséges sem az anyagi jog megváltoztatására, sem a határidő fogalmának, sem az abból folyó jogi consequentiáknak újabbi definitíojára. Ezért bátor vagyok felszólalásomat még egyszer a t. földmívelésügyi minister árnak figyelmébe ajánlani. De bátor vagyok még megérinteni azt is, hogy én, — mint először is kijelentettem, — ellem ége nem vagyok sem a határidőkötésnek, sem a terménytőzsdének, sőt kívánom, hogy az 1881: 59. tcz. 94. §-ának a) és o) pontjainak határozmányai ezentúl is teljes jogerejükben fen maradjanak. De az általam említett mód szerint a tőzsdebíróság hatásköréből ki lennének véve az ily árkülönbözet! záradékkal ellátott kötések, és természetüknél fogva a rendes bíróságokhoz utaltatnának, a hol a per folyamának hosszúsága, az ítéletek megfeiebbezhetősége és az ebből folyó következmém ek önmaguktól megszüntetnék ezt a játékot. A másik veszély a dunafejedelmiségi úgynevezett tranzito búzakereskedelem. Méltóztatnak tudni, hogy vámhatározoiánynink szerint, vagy malmaink abban a kedvezményben részesíttetnek, hogy a dunafejedelemségekből transito ezímen behozott gaoonák vámot nem fizetnek, hanem egyszerűen a vám restitutiok azon előnyében részesülnek, hogy a mennyiben a behozott búzának megfelelő mennyiségű lisztet exportálnak a terhükre írt vámtételt egyszerűen Ieirják. Kétségtelen, t. ház, hogy ezen intézménynek nagy része van malomiparunk felvirágzásában, ámde intéző köreink nem gondolták meg, hogy ezxel úgyszólván egyidejűleg földmívelésünk és mezőgazdaságunkra mérnek végzetes csapást. Mit láttunk a múlt évben, abban az évben, a melyben termésünk mennyiségileg csak alig észrevehetőleg jobb, minőség tekintetében pedig határozottan rosszabb volt, mint a 91-ik évi termés, azt láttuk, hogyha nagy exportra dolgozó és tisztán csak az export érdekében kedvezményezett malmaink más években, mikor a külföldnek lisztszükségleti kereslete megzsibbadt, akkor üzemüket felére, esetleg harmadrészre redukálták, mondom, az elmúlt évben, midőn más államok kedvező termése folytán a lisztkereslet sokkal lanyhább^ volt, üzemüket teljes erővel tartották fenn. És mivel tartották fenn, magyar búzával talán? Nem. Dunafejedelemségi búzával, a mely a miénknél sokkhl rosszabb minőség tekintetében, ennélfogva természetesen sokkal olcsóbb is. Már most azt kérdem, hogy malmaink, melyek a finom liszt exportálása miatt kedvezni ényeztetnek, miért vesznek a miénknél sokkal olcsóbb árút, hitványabb terményt, mikor tudják azt, hogy a külföldi lisztszükségletnek kielégítésére, rulajdonképen a minőség az első feltétel és követelmény, (Helyeslés.) s a mikor nagyon jól tudják, hogy a külföldi pék nem a lisztnek fehérségét, hanem annak minőségét mérlegeli. (Helyeslés.) Azért vesznek sokkal olcsóbb roma niai, vagy dunafejedelemségi búzát, hogy azt a magyar búzával keverjék. Ezt azután nem exportálják a külföldre, hanem a bel fogyasztásra használják, (Igaz! Úgy van!) annál is inkább tehetik azt, mert nekik a külföldi lisztexportálásnál csak a vám restitutio kedvezményére kell támaszkodniok. (Igaz! (Úgy van!) Nem csuda tehát, ha ilyen körülmények közt, s a malmoknak ezen manipulátioja folytán a, mi búzánk ára csökken, mert malmaink most már a magyar búzára való tekintet nélkül is kielégíthetik és ki is elégítik szükségletüket, mert ők terménykereskedők lévén, érdekükben áll, hogy olcsóbb árút vegyenek. Miután pedig ellátják magukat olcsóbb árúval, oda sem néznek a magyar kínálatnak, é* midőn a kínálat folytán óriási mennyiségű gabona halmozódik fel, az üzlet pang, és ennek ránk nézve szomorú vége lesz, búzánk árának csökkenése. (Általános 'helyeslés.) Annyival hátrányosabb ez, mert nemcsak búza-árainkra van hatással, hanem mert a búza ára kihat más kalászos növényeink árára is, s így nemcsak a búza, hanem a, zab, a rozs, a kukoricza ára is óriásilag csökken. (Általános helyeslés.) Meglehet, hogy az általam festett képnek más oldala is van. Mondtam, hogy szakértő nem vagyok, s talán nem úgy áll a, dolog. De kijelentem, hogy én igen nagy osztály komoly aggodalmainak voltam tolmácsolója. (Általános élénk helyeslés.) Csak arra kérem a minister urat, hogy azon jóakarattal, melyet tőié senki megtagadni nem fog, tegye ez ügyet komoly tanulmány tárgyává, s ha arról fog meggyőződni, hogy a kedvezmény Magyarország földiníve lésének ártalmára van, szüntesse azt meg, mert nem lehet, hogy csak az ipar legyen dédelgetett gyermekünk, a mezőgazdaság pedig a mostoha. (Általános élénk helyeslés.) Azt hiszem, ránk nézve a legfőbb követelmény, hogy minél előnyösebben értéke ítsiik hazánk terményeit. (Úgy van!) Ha a malmoknak gyöngébb qualitásű búzára, van szükségük, használjanak magyarországi gyöngébb qnalitást, melyből, fájdalom, nem szenvedünk szükséget, és legkevésbbé szenvedtünk szükséget a múlt évben, midőn termésünk sokkal silányabb volt, mint máskor. Nincs meg tehát az érdekek azon összhangja, mely eddig a malmok és a földmívelési érdekek között fennállott. Pedig egy helyes kereskedelmi és közgazdasági polilikának épm az a főfeladata, hogy az országban levő ezen érdekeket összhangzásba hozza, és az