Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-164

16*, országos Illés 1891, felkroár 28-á", esttt»rtSkBa

8 jgg rencsétlenűl és a közgazdaságra nézve veszélyesen hanyatlott. Megmondom az okokat és rá fogok mutatni a körülményekre, t. ház. (Hátijuk! Halljuk!) Az 1883. és 1884. évekre esik Magyarország búzaKereskedésében [azon újabb irány cultusa, a mely megunva azon régi irányt, a mely a búza raktározásával, nagyobb tőkéknek befektetésével, tisztességes és képzett embereknek alkalmazásával jár, szóval a mely munkával, tőkével, képességgel volt egybekötve, e helyett az árkülönbözeti veszélyes játékot hozta be határidő-üzletünkbe. (Élénk helyeslés.) Előre is tiltakoznom kell, t. ház, oly felfogás és vélelem ellen, mintha én a ierményhatáridő-üzletnek ellensége volnék, mintha annak eltörlését, megszorítását, avagy csak korlátozását is kívánnám, (Félkiáltások a szélső baloldalról: Elég hiba! Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) mert hiszen a kereskedelemnek mai iránya főkép pedig a tengerentúli termelésnek Magyarország gabonakereskedelmi piaezaira való befolyása mellett a terményluitáridő-üzlet korlátozása csakis hátrányokkal járna a reális terménykereskedés tekintetében, és kétségtelenül csak kárt okozna közgazdaságunknak. Más az, t. ház, a mit én károsnak, a mit veszélyesnek tartok: ez az az irreális árkülönbözeti játék, (Úgy van!) a mely illusoriussá teszi a solid és reális gabonakereskedést, a mely akadálya a termés eredményeivei számoló becsületes és tisztességes speeuktionak, (Úgy van!) a mellett, hogy speeulatiora késztet és visz oly osztályokat is, a melyek a gabonakereskedéssel nem hivatás-, sem keresetszerüleg nem foglalkoznak, (Élénk helyeslés.) a mely ele ezen játék veszélyességét nem ismerik, és a melyek anyagilag, sőt igen sok tekintetben erkölcsileg is áldozataivá válnak ezen veszélyes játéknak, (Élénk helyeslés.) a mely ma már több emberáldozatot kíván, mint Monte-Carlo. Belátták, t. h legilletékesebb körök is e játéknak veszélyességét, és az 1888. évben már a soproni gazdasági egylet egy átiratban szólította fel Magyarország összes kereskedelmi és iparkamaráit, figyelmeztetve őket ezen játék veszélyeire és következményeire. A kereskedelmi és iparkamarákban megindult a mozgalom, s a legtöbb része az akkori kereskedelmi ministerhez intézett felterjesztésben rá is mutatott ezen veszélyekre. Szóval már akkor komoly aggodalmakat keltett ezen veszélyes játék. Maga a budapesti terménytőzsde tanácsa szintén osztozott ezekben az aggodalmakban, és 1888. deezember havában hozott határozmányában a kötlevelekből a határidő-záradékok törlését kimondva, egyben kijelenté, hogy ily záradékkal ellátott kötlevelek többé előtte nem érvényesíthetők. Ha tehát, t. ház, a budapesti terménytőzsde tanácsa ily körülírással, és ily határozatot hozott, jogosan hihető, és jogosan gondolható az, hogy ily nagy értelmű, és oly nagy érdekek elbírálására hívatott testület csak komoly és mélyreható megfontolás után határozta, el magát e lépésre, és hogy ezen lépéséhez szívósan és határozottan ragaszkodni is fog. Azonban az ő határozata óriási visszatetszést és rémületet keltett a budapesti bizományosok és ügynökök, főképen pedig azok körében, kik eddigelé oly kényelmesen és könnyen éltek a becsületes földmívelő és tisztességes kereskedő osztály rovására. (Úgy van! Úgy van!) És a kik látták, hogy ezen árkülönbözeti játék vad szenvedélyességét mint váltja föl ezen határozat következtében a határidő-üzlet tisztességesebb iránya : értekezletek tartattak, küldöttségek menesztettek a tőzsdetanácshoz, mely azonban elfoglalt álláspontja mellett megmaradt; a mire azután sokkal hatalmasabbakkal kellett a csatatérre állni, kiknek nagy befolyása előtt maga a terménytőzsde is kénytelen volt visszavonulni, határozatát visszavonta, helyesebben odamódosította, hogy ezentúl csak oly határidőüzleti kötések érvényesíthetők előtte, melyeket csak terményeladók vagy vevők kötnek. T. ház! Ez valóban kicsinyes kibontakozás abból a helyzetből, a hol törvényszéki bejegyzés ma már egy könnyen kiváltható iparjegy alapján mindenkinek nagyobb nehézség nélkül lehetséges, és a hol úgy szólván, még az utolsó béres is gabonát adhat el. Ezen idö óta még sokkal nagyobb szilárdsággal űzetik ezen árkülönbözeti játék, és oly nagy mennyiségű búza vitetik a piaezra, a mennyit hazánk termelni nem is képes, csak azért, hogy ;iz árt az illetők szabályozzák. És ez lehetséges t. ház, mert az értesítések a" jelentések iránytűjét mindig úgy dirigálják, a helyzetet mindig akkép teremtik, és a viszonyokat, ndndig akkép alakítják, hogy azok előnyeit mindig csak ők, és kizárólag ők élvezzék. (Úgy van! Úyy von! a szélső baloldalon.) Ez annyival könnyebb, mert ez idő szerint négy irányadó gabonapiacza van a világnak : Newyork, Paris, Berlin és Budapest, és a többi piacz ezen irányadó piaezok szokásához aceommodálja magát, és e mellett igen könnyű, hogy egyes matadorok óriási tőkéjükkel, egy értelmiségükkel, sőt mondhatnám vakmerőségükkel önmaguk állapítják meg kényük-kedvük szerint az árakat. Hiszen, ha lehetséges volt egy Jay Gouldnak és társainak Amerikában az aranyat saját czéljaira összevásárolni, még sokkal könnyebb a terménytőzsdének a helyzetét kizsákmányolni, s ez annyival inkább könnyebb, mert az értéktőzsdék határozottan soíidak, mert az értékek és papírok biztos és erős kezekben lévén, azok árhullám-