Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-158

10 158. országos ülés 1898. február 16 án, csütörtökön. sem a teljesített munkának belbecse meg nem támadható a tanároknál, mert a tanári állás elég fontos, akár qu-dificatioját, akár munkáját tekintem, a munka belbecse pedig legalább is nem áll alatta azon másik munka belbecsének, a melyet a többi állami alkalmazottak teljesítenek. És hogy áll itt a dolog? 57 gynmasiumi tanárnak a fizetése volt 1200 frt, a, lakpénze 200 frt. Ez marad ezután is. 106 reáliskolai tanárnak volt fizetése 1200 frt és lakbére 200 frt. Ez marad ezután is. 62 tanítóképző tanárnak — a tanítóképzésnek különféle kategóriáit összefoglalva,— a fizetése volt 1200 frt. Ez marad ezen túl, bár lakpénzeik javfdnak itt ott, hol 80 forinttal, hol 40 frttal, hol semmivel. 62 segédtanító marad 700 frt, 600 frt, 500 frt fizetésben. Ezek pedig, t. képviselőház, mind fontos állások, belbecsük pedig olyan, a melyet senki közülünk kétségbe nem vonhat (Igaz! Úyg van! bal felöl.) Hogyan lehetséges tehát az, hogy az állami alkalmazottaknak ezen kategóriáit, szemben a hasonló fokú többi kategóriákkal, meghagyjuk abban az állapotban, a melyben vannak, a többieket pedig feljavítjuk. (Igaz! Úgyvan! bal felöl.) Sőt concret példát is mondok, a mely a legfrappansabb módon igazolja azt, hogy ebben a törvényjavaslatban, ismétlem, minden kifejezésre juthat, csak az állás fontossága és a teljesített munkának a belbecse nem. (Malijuk! Halljuk!) A kassai gépészeti középipariskolának a tanárai pl. voltak a IX. rangosztályban, maradnak ezután is a IX. rangosztályban ; fizetésük semmivel sem emelkedik, lakbérük pedig körülbelül 80 frttal fog emelkedni. Már most a hasonló kategóriában levő államépítészeti főmérnökök közül (Halljuk! Halljuk!) 20, a kik a IX. rangosztályban voltak, be fognak lépni a VIII. rangosztályba, fizetésök és lakpénzük együttesen 300—350 forinttal javul. Amott hasonló szakemberrel állunk szemben, mert gépészmérnök és a többi mérnökök között nincs különbség, mert az, hogy az egyik gépészmérnök, a másik másfajta mérnök, különbséget nem tesz, sőt amazok egy részének qualificatioja magasabb az által, hogy tanári qualificatioval is bírnak. És íme ezek meghagyattak ott, a hol voltak; pedig sem munkájuk, sem állásuk fontossága nem kisebb, mint az államépítészeti f

őmérnököké. Amott mennek előre rangosztályban és fizetési fokozatban. (Úgy van! bvl felél.) Ez is csak azt mutatja, hogy itt szóval ugyan kifejezésre juthat, hogy az állás fontossága és a munka belbecse azokat, a kik a javaslatot készítették, vezethette, de a tények ezeknek ellenmondanak. (Úgy van! bal felöl.) De van még egy classicusabb alaptétel, a melyre a t. ministerelnök úr különös sulylyal hivatkozott, és ez az, hogy e törvényjavaslat készítésénél egyik törekvés az is volt, hogy a feljavítás az állami alkalmazottaknál, vagy azok egy részénél ne nyugdíjképes alakban adassék, hanem más módon, vagy olykép történjék, hogy ez a nyugdíjalapot s ezáltal az állam terheit nevelje. Hivatkozott a t. ministerelnök úr arra is, hogy nem egyszer jöttek szóba itt a házban azok a körülmények, hogy az állam terhei nyugdíj tekintetében óriási arányokat öltenek; erre tehát különös gondot kellett fordítani, és hogy épen az volt az egyik motívum, hogy a törvényjavaslat lehetőleg honorálja a törvényhozás ezen felfogását. Én, t. ház, figyelemmel kísértem a törvényhozás tanácskozásait, de oly felszólalást, hogy azokkal szemben, kiket a törvény szerint valamely nyugdíj megillet, más eljárás követtessék, mint az, a mit a törvény megállapít, soha sem hallottam. A nyugdíjra vonatkozólag három panaszt hallottam mindig. Az egyik a ministerek nyugdíjára vonatkozik. Ezt magam is dífficultáltam. A másik a főispánok nyugdíját illette. Ezt szintén dífficultáltam. A harmadik általános kifogás, pedig az volt, hogy a nyugdíjazásoknál a törvény szigorúan alkalmaztassák, hogy nyugdíjak ne adassanak ott, a hol a törvény feltételei szigorúan nincsenek meg. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mikor pedig azt látja az ember, hogy az állami alkalmazottak fiatal korban, erejök teljességében nyugdíjaztatnak, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de nemcsak nyugdíjaztatnak, hanem másfelé alkalmaztatnak is, és ott tetterejöket terjesen érvényesítik: akkor azt kell constatálnom, hogy — nem ez idő szerint — de a múltban az a szigorúság nem mindenkor követtetett, a melyet követni kellett volna. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen szempontból emeltünk mi szót mindig a házban, a nyugdíj kérdésben, de azt nem állítottuk soha, hogy a nyugdíjazás tekintetében az állami alkalmazottak közt különbség tétessék annyiban, hogy az egyik javadalmazásának feljavítása fizetés alakjában, a másiké pedig lakbérben történjék. (Ügy van! bal felől.) Ha a t. ministerelnök úr azután ezen alapelvet következetesen keresztíüvinné a törvényjavaslatban, akkor még megnyugodnám benne; hisz végre is, ha az állami alkalmazottak nem nyernek e tekintetben semmit, nyer az ország annyiban, hogy terhei nem emeltetnek. De mit látunk a keresztülvitel tekintetében'? (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy az egyik állami alkalmazottnak busás javítás adatik fizetés alakjában, a másik pedig nem fizetés, hanem lakbér alakjában nyeri ezt, de nagyon is homeopaticus adagban. Ott van pl. 60 ministeri titkár a kereskedelmi ministeriumban, kiknek fizetés-javítása,