Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-142
14f. országot Més IBM. Január 14-én, kedden. 75 hanem bmmanisraus. (Helyeslés bal felől. Mozgás jobb felöl.) Nagy úri non chalanee vagy nem: én képviselő vagyok s teljesítem emberies és nemzeti kötelességemet, akár méltóztatik figyelmével megajándékozni, akár nem. (Helyeslés a a szélső baloldalon.) Elmondom, a mit feltettem magamban és amit jogomban áll elmondani. (Helyeslés a baloldalon.) A pozsonyi országos kórház újabban léte sült és úgy tudom, nagyobb arányú, mint a nagyszebeni. De ha a személyi járandóságok rovatát veszszük, nagyon furcsán vagyunk a két országos intézet összehasonlításával s erről nagyon könnyen meggyőződhetünk, ha a 15 és 27-ik lapot összehasonlítjuk. A pozsonyi kórház igazgatójának fizetése mindössze 1200 frt, a nagyszebeni igazgatóé 1600 frt. A pozsonyi országos kórház első orvosának fizetése egyenkint mindössze 800 forint, pedig ezek olyan qualificált emberek, a kik az egyetemi tanárságra is qualificatióval bírnak, a nagyszebeni első orvosok fizetése nagyobb, mert 900 frt. Nem tudom, miért van ez aránytalanság? Vagy talán a szász atyafiaknak méltóztatnak kedveskedni ? (Mozgás a jobboldalon.) Annyi bizonyos, hogy Pozsony városa a kereskedelmi kamarák árústatisztikája szerint a legdrágább az egész országban s a katonai átvonulási díj is másfél krajczárra! magasabb ott, mint a fővárosban. Tehát így díjazni ott a főorvosokat minden eset:e abnormis. (Úgy van! a baloldalon.) Tudom, azt fogják erre moudani, hogy a gyakorlat pótolja az orvosok fizetését. Ámde épen azért nevezték ki oda az igazgatót, a kinek osztálya sincs, hogy egész idejét a, kórház administratiojának szentelje. Ennek tehát magán praxisa nem is lehet s így 1200 forintból kell megélnie; a többiek pedig magán praxisuk végzésében kór házi elfoglaltságuk miatt nevezetesen gátolva vannak. A mikor, t. ház, erre az aránytalanságra rámutatok, méltányosságot kívánok, mert nem helyes, hogy Nagy-Szeben eléje tétessék Pozsonynak. Úgy tudom, hogy kérvény is fog beadatni az érdekeltek részéről; a mennyiben tehát humanitárius tekintetek súlylyal bírnak a t. miuister úr előtt, ajánlom azt figyelmébe. Tegnap a eh(dera járványról emlékezve meg, kimutattam annak szükségét, hogy czélszerű volna röpiratoeskát, egy-két krajczáros brochure őket Íratni a köznép számára, hogy a járvány veszélyességét belássák, óvakodni tudjanak és diäteticus életrendet kövessenek. Örömmel ismerem el, hogy a volt beltigyminister gr. Teleki Géza, (Éljenzés a baloldalon.) a kinek beliigyministersége '.— fájdalom — csak rövid ideig tartott, e tekintetben sok jót kezdeményezett és nagy igyekezettel különös figyelmet fordított a közegészségügyre, rövid ministersége alatt is és »Jó egészség* czím alatt 10 ezer példányban kinyomatott egy kis munkát a nép számára. Nem tudom, van-e a mostani t beltigyminister úrnak erről tudomása vagy sem; de én ezt czélszerűnek, jónak és hasznosnak találom a mostani állapotok között, a cholera, diphteritis s a többi ellen való védekezésre. (Helyeslés a bál• oldalon.) A »Jó egészség« czímíí munka népies magyarázat egy magyar állami rendőrorvostól, a ki egyszerűen, érthetően és jó magyarsággal tud írni. Ehhez hasonló munka a közegészségügyi tanács által ajánlott és dicsérőleg említett »Koierás világ« czírnű röpiratocska. Ez egy pár krajezárért volna árúiható s ez minden esetre alkalmasabb, mint a Zöld Marczi históriája vagy a ponyvairodalom más rettenetes czímíí és még rettenetesebb tartalmú irata nép felvilágosítására. Átnéztem, azt mondhatom, hogy olyan népiesen van íiva, hogy még a legcsekélyebb műveltségű ember is megértheti. Ezeknek elterjesztésével, ha valamit akarunk tenni, sietni kellene, hogy addig is, míg a járvány netalán megint kitörne, mindenki tájékozást nyerhessen az óvakodás tekintetében. Ezt a két röpiratot elhoztam magammal a végből, hogyha talán a t. beltigyminister úr nem ismerné, azokkal neki szolgálhassak. A gr. Teleky Géza volt beltigyminister által kiadott dr. Osváth Albert-féle könyvecskének sokasítása, vagy esetleg talán ha ennél még népszerűbben írt röpirat találkoznék, ennek kinyomatása és elterjesztése megtenné a hatást. A másik műveeskét két három krajczárért mindenütt a jegyzők árusíthatnák vagy ingyen oszthatnák ki; mert népünknek, mely e tekintetben teljesen el van hagyatva, nagy szüksége van arra, hogy minél hatályosabban okúihasson s a járványoktól mentől jobban óvakodhassék. (Helyeslés a baloldalon.) Ezeket akartam elmondani azzal a jóindulattal, a melylyel mindazok viseltetni tartoznak a közegészségügy iránt, a kik a magyar fajnak kiveszését vagy eluyomorodását nem akarjuk. (Mozgás a jobboldalon.) Ne méltóztassék tehát felszólalásomat szólási viszketésnek tulajdonítani, hanem jóindulatnak és másrészről képviselői kötelességnek tekintessék. Különben pedig a tételt megszavazom, sőt még ha több kívántatnék, azt is megszív áznám. (Helyeslés a szäsö baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Ha szólni seaki sem kíván, a tétel meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy azt elfogadni méltóztattak. (Helyeslés.) Schóber Ernő jegyző (olvassa) .• 3. rovat. Himlőoltási költségek 94.000 frt. Elnök: Megszavaztat!k. Schóber Ernő jegyző (oloa^a) : 4. rovat. 10*
