Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-142
76 141. orwéffts ttíés 1858. Január i4 ért, keáéien. Járványok és más rendkívüli okoknál fogva felmerülhető költségek 5.000 frt. Elnök: Megszavaztalak. Schóber Ernő jegyző (olvassa): 5, rovat. A trachoma elfojtásán szánt költségek 40.000 frt. Horváth Ádám jegyző: Remete Géza! Remete Géza: T. ház! Még a mait évi május hóban interpellatiot intéztem a volt belűgyminister úrhoz a Zab;megyében, Muraközben uralkodó trachoma-járvány mielőbbi kiirtása iránt. Erre az interpellatiora azonban választ nem kaptam és a t. ministerelnök úrnak múltkori nyilatkozata után nincs is reményem ahhoz, hogy erre a jelen kormánytól választ kaphas sak. Megragadom tehát ennél a tételnél az alkalmat, hogy a jelenlegi t. belügyminister urat erélyes intézkedésre hívjam fel a végből, hogy a trachoma-szembetegség ott azon a vidéken mielőbb véglegesen kigyógyíttassék. A járványorvosi intézményt, megvallom, nem igen tartom czélszeríínek, mert egy pár helyen azt tapasztaltam, hogy nem járnak el a kellő erélylyel és tekintve, hogy existentiájuk a járvány kiirtásával szintén megszűnnék, nem is igyekeznek annak végleges kipusztításán. Oly orvosokra kell tehát bízni a gyógyítást, a kiknek nem függ existentiájuk e járvány megszűntétől, ilyenek a körorvosok és járäsorvosok, őket kell erélyesen utasítani és bizonyos javadalmazásban, jutalomban részesíteni abban az esetben, ha a járványt kiirtják, hogy annál nagyobb kedvük legyen annak elfojtásához hozzáfogni. Ezzel a móddal sokkal nagyobb eredményt lehetne elérni. Ez sokkal czélszerübb volna a mainál, nagyobb eredményt is várhatnánk tőle, mert a járási és körorvos azon lenne, hogy az ingyenes munkától mielőbb megszabaduljon s úgy a legnagyobb erélylyel fogna hozzálátni a járvány kiirtásához, hagy ismét visszatérhessen előbb megszokott kényelmes életmódjához. Igen kérem a t. beltigyminister urat, ne feledkezzék tehát meg Zalamegyéről, a hol ezen szembetegség még most is nagyon uralkodik. (Helyeslés bál felöl.) Elnök í Kíván-e még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kíván, a tétel különben sem támadtatván meg, az előirányzott 40 000 forint elfogadta tik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Színházi kiadások 10.000 frt. Elnök: Megszavaztatok. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Tébolydai kiadások 493.984 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa) Előre nem látható közegészségügyi kiadások 1.000 frt. • Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Leienezek és törvénytelen ágyból származott gyermekek tápdíjai 23.000 frt. — Gr. Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: Engedje meg a t. ház, hogy e tételnél igénybe vegyem pár perezre szíves figyelmét. (Halljuk!Hátijuk!) A lelenczek s a lelenczház ügye államilag már elodázhatatlan szükség és így sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy e tétel évről-évre előfordul ugyan a belügyminister bufgetjében, de a mai rendszeres parlamentaris ellenőrzési mód mellett eddig még szó sem volt arról, hogy miképen contemplálják ennek az ügynek rendezését és hogy ezen nem i<ren szép állapot meddig fog tartani ? (Halljuk l Halljuk!) Egy állam lehet szegény: ez nem szégyen, de ha egy állam culturalis fejlődésében a kor igényeivel halad, sőt néha fölösleges igényeit is kielégítheti: akkor szégyenletes, hogyha nem teremti meg a szükégeseket. (Igás! ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Nem tehetek róla, ez az én meggyőződésem. (Helyeslés.) Épen ezért csodálkozom, hojjv évről-évre van egy bizonyos összeg a belügymii,isterium budgetjébe felvéve, mely 28 — 70 ezer közt variál és a mely a lelenczek ügyére fordítandó, de mindeddig conerét indítványnyal nem állottunk szemben, hogy ezen szükséges intézmény végre valahára a létesítés stádiumába kerüljön. Ez szomorú dolog s azt hiszem, olyan momentum, melyet tovább a ház el nem tűrhet. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) A lelenczház megteremtésének kérdése már számtalan enquétenek képezte tárgyát; Magyarországon pedig az enquéte nyilvános temetője minden nagy eszmének. A legutóbbi, mely 4 — 5 év előtt tartott, csupa szakférfiakból állott, a kik tisztességesen összevesztek a létesítendő lelenczház elvi tervein. Kétféle elvű volt a terv. Az egyik szerint a kaszárnya-rendszer lett volna behozva, a másik a vidéken való elhelyezést akarta. Egyik mellett is, másik mellett is sokan szólottak. A kaszárnya-rendszer mellett, nagyobb ragályos betegségeknél, nagy bajok támadhatnának, mert a gyermekek tömegesesen halnának el; másrészt azt sem lehet tagadni, hogy az itt nevelt gyermek sohasem fogja a családi élet morális existentiájának elemi részeit magába felszívni. A másik terv a vidékre való elhelyezés meg épen veszedelmes, mert a múlhatatlanul szükséges ellenőrzést teszi majdnem lehetetlenné. Hiszen látjuk azt az elég szomorú tényt, hogy a fővároshoz legközelebb levő falvakban az angyalcsinálás még mindig napirenden van. Volna egy harmadik mód, mely a kettő között fekszik. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék a t, minister úr olyan tervet készíttetni, a mely szerint a főváros közelében létesítendő oly telepet teremtene, a a melyben az összes lelenczek elhelyezhetők
