Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-141

m Hl. MrstfflM ülés l&k jtam&t IS án,hítfftn, igenis, a nemzeti színház művészei nagyobb részének, még pedig igen előkelő tagoknak, hála Istennek, semminemű adóssága nincsen. Ezek után, t. képviselőház, még Bartók barátomnak tartoznám egy megjegyzéssel. (Halljuk !) T. barátom Bartók Lajos, reflectálva igénytelen felszólalásomra, azt állította, hogy nincs igazam, mikor megtámadtam az intendáns eljárását, — és nem a személyét, — a miért Mahler Gusztávot 25.000 frt végkielégítéssel elküld ötté. Azt mondta t. barátom, nincs igazam, mert ez takarékosságból történt, mert ha megtartja — gondolom még nyolez éve volt hátra Mahlernek — évenkint 10.000 forintot, tehát összesen 80.000 forintot kellett volna neki megfizetnie. Ámde nézetem szerint az nem lehet takarékoskodás, ha valakinek semminemű munkaért 25.000 forintot fizetnek, csakhogy elmenjen, annál kevésbé, mert Rebitsek karmester úr fel van véve évi 7.000 forinttal, — ez tehát csak 3.000 forint differentia Mahlerrel szemben, — és e mellett hiányzik az igazgatói állás, a melyet ha be kell tölteni, a mint be is kell tölteni akkor a takarékoskodásból tálkiadás lesz. {Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ezt voltam bátor neki megjegyezni. A mi pedig, és ezzel végzem beszédemet, Bartók Lajos t. képviselőtársam beszédjét illeti, ő utalt velem szemben a nemzeti színház előadásaira, darabjaira és kifogásolta, hogy a franczia darabok több előnyben, figyelemben részesülnek, mint a magyar darabok; van szerencséra kitelenteni, hogy én ugyanezt persze sokkal szárazabb prosában, mint t. költő barátom, már 1888. január 27-én elmondottam, midőn így szóltam (olvassa): »En is meghajlok a franczia dráma iroda dalom kitűnőségei előtt,én is értem és átérzem annak roppant becsét, a franczia és külföldi irodalom óriási szellemharczosainak az összes világra gyakorolt közművelődési, mtífejlődési és mííalakítáei processusban véghez vitt rendkívül nagy szerepét. De nekünk száz Feuillet, száz Dumas, Ohnet és Sardou nem tehet annyit, mint a legkisebb magyar író, ha darabját a színházban előadni tudjuk. És mit látunk? Azt látjuk, hogy míg a franczia drámákat a magyar nemzeti színház pazar, fényes kiállítással adja elő »s erre van pénz: addig a magyar író darabja igen sokszor a, legsilányabb kiállításban adatik elő.« És azzal végeztem, hogy a magyar drámákat igen sokszor kell adni; igenis forcirozni kell a magyar közönséget arra, hogy becsülje meg a magyar írókat, forcirozni kell a közönséget, hogy átérezze, mivel tartozik a magyar nemzet a színmű íróinak, hogy ezzel is a színműirodalom fejlesztessék és magasabb niveaura emeltessék. Ezt, t. ház, négy-öt évvel ezelőtt mondottam és állítom ma is, mert meggyőződésein az, hogy a nagy Napóleonnak igaza tolt akkor, mikor azt állította, hogy Francziaország culturája nem köszönhet annyit senkinek sem, mint Corneille színdarabjainak. És állítom azt is, hogy a görög és római színmüvek hatása abban állott, hogy összeköttetésbe akai'ták hozni a színdarabok cultnráját a nemzeti testtel, a nemzet egységével és culturájával. Ez volt a hatása a görög színművészetnek. Ezt állítottam és állítom ma is. Es minthogy a nemzeti színház művészei ebben az irányban akarnak haladni, részemről megszavazom a költségvetés e tételét. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hieronymi Károly beltigyminister: Az előttem szólott t. képviselő ár beszédének csak ama részével fogok foglalkozni, a mely .... (Zaj.) Fenyvessy Ferencz: Legalább a ministert hallgassuk meg! Hieronymi Károly belügyminister:... a mely a nemzeti színház nyugdíjintézetére vonatkozik; mert a í. képviselő ár azt a következtetést vonta le, hogy az intendáns nem viseltetik azzal a köteles jóakarattal a nyugdíjintézet iránt, a melyet tőle a színház személyzetét oly közelről érintő intézmény megérdemel. (Halljuk! Halljuk !) Nehogy e tekintetben a legkisebb félreértés is fenmaradjon, elő fogom adni az adatokat a tényleges viszonyok szerint. (Halljuk! Halljuk!) A nyugdíjszabályzat értelmében kötelesek a színházak a nyugdíjintézet számára átadni a nemzeti színháznál és az operaháznál befolyó szabadjegy-adót, valamint a nemzeti színháznál befolyó elővételi díjakat. Ezekből tényleg kapott a nyugdíjintézet 1891 ben az operaháztól 7976 forintot, a nemzeti színháztól 11 ezer és néhány száz forintot, a két intézettől összesen tehát 19.787 frtot és ebből 7800 frt az az összeg, a a mely szabályzat értelmében a nyugdíjintézetbe szolgáltatandó volt; a mi ezenfelül befizettetett, az tisztán az intendáns jóakaratából — köteles jóakaratából — folyt be. 1892-ben a két intézet szolgáltatott összesen 12.600 forintot. Ebbííl 7200 forint volt az, a mi a szabályzat értelmében beszolgáltatandó volt, az ismét az intendánsnak a nyugdíjintézet irányában való, ismétlem, köteles figyelméből folyt ki. Összesen tehát ezen két esztendőben 32 ezer forint lettbeszolgáltatva, és ebből körülbelül 15 000 ezer forintot, tehát a felét az intendáns beszolgáltatni tartozott. A mi továbbá a színlapokon való hirdetéseket és más ily kisebb ügyeket, melyek közte mint a nyugdíjintézet választmányának elnöke és az intendáns közt, mint vitás kérdések fenforognak, méltóztassék megengedni, hogy ezekre az igazán másodrendű kérdésekre a képviselőházban ne refiectáljak; (Helyeslés.) az esetleg fenforgó