Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-141
141, oriEágfts ülés 1 félreértéseket igyekezni fogok orvosolni. (Helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! Csak pár szópal óhajtok felelni Fenyvessy t. képviselőtársamnak, a ki azt mondta, hogy én hoztam itt fel a nemzeti színházi tagok magánadósságát. Nem én hoztam ezt nyilvánosságra, hanem ők maguk tették közzé, a mennyiben először publicálták az újságokban, és másodszor a belügyminister úrhoz kérvényt adtak be azon adósságok törlesztésére nézve. Tehát kritikára és a felszólalásra maguk szolgáltattak indokot. Hogy pedig ezt itt felhoztam, az nem is a magam nevében történt, hanem párthatározat folytán, és még iffen ildomos voltam, a mennyiben a kérdést csak "per tangentem érintettem. Én a nemzeti színház művészei iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem, azonban azon fokozott és semmi alappal nem bíró követelményekkel szemben, (Úgy van! a szélső baloldalon.} melyeket ők úgy a törvényhozás, mint a közönség iránt minduntalan táplálnak, kénytelen vagyok állást foglalni. Nem irigylem jövedelmüket, nem bánom, ha megkétszerezik is azt, de hogy ezt az állam rovására tegyék, midőn az államtól 102 ezer forintot vesz igénybe a nemzeti színház a budgetben, a civillistával együtt eddig 180.000 frtot és a mellett a t. művészek panaszkodjanak: ez már eléri azt a határt, a melyen túl szerénytelenség nélkül nem lehet nekik követeléssel fellépni ök. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarországon az összes színészet terén, kivéve a nemzeti színházat, a legnagyobb fizetése drámai férfi-művésznek a 3000 frtot nem haladja túl, a népszínházat is beleértve; tehát ugyanazon viszonyok közt, ugyanazon városban, itt van a népszínház, mely egy krajczár segély nélkül áll, és mely fizet a városnak 17.000 frtot, különféle adók és másfélék czímén 20—25 ezer forintot, és ez a színház azért mégis létezik. Ott van a vidéki színészet 1200 tagjával, az állam nem ad nyugdíjukhoz egy krajczárt sem. Maguk adtak össze valami 140.000 forintot, maguk nyugdíj jazzák magukat, holott az állam itt szintén 14000 forintot ad. Midőn azt mondtam, hogy Magyarországon az állam semmiféle állást nem javadalmaz úgy, mint a nemzeti színház művészeit, ez csak összehasonlítás volt arra nézve, hogy semmiféle carriereben Magyarországon ily emolumentumra szert tenni nem lehet. A nemzeti színház tagjainak fizetése sokkal nagyobb, mint Magyarország közviszonyaiban bármely alkalmazásban levő egyéné. Ezt nem azért mondtam, mintha kevesbíteni akarnám fizetésüket, hanem azért, hogy elégedjenek meg ezzel. Ha már szót kértem, bátor vagyok itt mindjárt a következő tételre, a kolozsvári színházra l. január 23-án. hétfon. 59 nézve megjegyzést tenni. (Egy hang jobb felöl: Nem vagyunk ott!) Hogy ne szólaljak fel kétszer, csak azt a kérdést vagyok bátor a t. minister úrhoz intézni, hogy mi van a kolozsvári színház alapjával? Mert volt ott egy alap, mely száz egynéhány ezer forintot tett ki. Ezt az azelőtti intendánsok valamelyike — nem tudom melyik — elköltötte. Akkor a ministeriam nem eléggé gyakorolta ellenőrzési jogát, és most azon alapot a subventióból kell fedezni. Azért az a subventio a kolozsvári színháznak tényleg nem elég, különösen azért, mert e színháznak missioja volna, ha Erdélynek nagyobb városaiba kirándulást tehetne és azokban előadást tarthatna, a mi a magyarságnak nagy hasznára lenne, ha például Brassóba, Szebenbe ellátogathatna és a nyarat ott tölthetné. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De erre a mostani subventio nem elégséges, mert annak egy jelentékeny részét azon elköltött alap javára lehúzzák. Felhívom erre a minister úr figyelmét, és kérem, hogy gondoskodjék azon alap fedezéséről, és vizsgáltassa meg, hogy ki é-i mire költötte azt el, hogy azon subventióból, mely tisztán a színházra van adva, oly pótlások ne történjenek, a melyek nem művészi czéloknak felelnek meg. Hogy ne szólaljak fel többször, még egyszer ajánlom a t. minister úr figyelmébe a vidéki színészet segélyezését, és kérem, nyugtasson meg engem és azt az 1200 embert, a kik szintén fáradnak és egy nagy nemzeti missiót teljesítenek, mert az állapotok, a mint ma vannak, a vidéki színészet teljes tönkretételét fogják eredményezni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bernáth Dezső jegyző: Bartók Lajos! Bartók Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Örömmel veszem tudomásul, hogy Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam elfoglalja a jelenlegi intendánssal szemben régi álláspontját, a bizalmi álláspontot. Remélem, hogy a mely szempontból én különösen védelmeztem gr. Zichy Géza. intendánst, hogy t. i. még az intendánsoknál is bizonyos tanuló éveket kell adnunk, mint Wihelm Meisternek, mondom, remélem, hogy a közelebbi idő tökéletesen igazolni fogja azt a bizalmat, melyet e pillanattól fogva ő is, én pedig állandóan gr. Zichy Géza intendansi működésébe helyeztem. De azt az önvédelmét, a melyet gr. Zichy Géza intendánsnak a volt igazgató elbocsátásánál követelt eljárására alapított, nem tartom helyesnek és tökéletesnek, mert annak fejében, hogy a volt igazgató 25 ezer frt végkielégítést kapott, tényleg megtakaríttatott az a 80 ezer frt, a mely különben ki lett volna fizetendő; mert e végleges kielégítés privátegyezség volt, melyet a színház érdekében az intendáns megköthetett és kellett is, hogy megkössön, mert azzal az igazgatóval a további régime,
