Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-141

Ml, országos ülés 1888. jaaaár 23-án, hétfőn. 07 ugyanis az opera költségvetésében benfoglaltatik egy igazgatói állás és minthogy az intendánsnak kötelessége ez állásra alkalmas férfiút és szakembert keresni és kinevezni, arra kértem a minister urat, hogy mivel e rendszeresített állás két év óta betöltve nincs, haladéktalanul elrendelni méltóztassék, hogy az intendáns ez állást, a mely — ismétlem — a költségvetésben benne van, betölteni kötelességének ismerje. Minthogy erre a minister úrtól választ nem kaptam, ismétlem kérésemet, s elvárom az intendáns úrtól, hogy ez állást betöltse, mert én kijelentem, hogy az operaház érdekében szükségét fogom érezni annak, hogy ezen kérdést sürgessem, ha máskép nem, interpellatio alakjában leszek bátor kérésemet előterjeszteni. (Helyeslés bal felöl.) A mi Pázmándy Dénes, Horváth Gyula és Bartók Lajos beszédeit illeti, csak igen röviden egy pár megjegyzésre szorítkozom. Mindenekelőtt Horváth Gyula t. képviselőtáisammal két személyes kérdést kell elintéznem. 0, úgy gondolom, azt fogta rám, — bocsánatot kérek a kifejezésért, — mintha azt mondtam volna, hogy én védelmeztem meg tavaly az intendáns urat azon személyes támadások ellenében, melyekben o az intendánst részesítette. Hát t. barátom nem volt kegyes — nem is érdemeltem meg — beszédemet figyelemben részegíteni, mert én nem azt mondtam, hogy Horváth Gyula t. barátom az intendáns személyét támadta meg, hanem én világosan azt mondottam, hogy mikor Horváth Gyula és Pázmándy Dénes képviselőtársaim az intendáns eljárását tavaly megtámadták, én voltam az egyedüli a házban, a ki úgy, a hogy tudtam, megvédelmeztem az intendáns eljárását. Én tehát nem beszéltem személyes támadásról, s ha van valakinek joga tiltakozni, nekem van jogom az ellen, hogy én reám fogják úgy a sajtó egy részében, mint e házban, hogy én az intendáns személyét támadtam volna meg. Erre nézve bátor vagyok hivatkozni beszédemre, melyben nyíltan kijelentettem, hogy senki annak a ténynek, hogy Zichy Géza. lett intendánsnak kinevezve, nem örült úgy, mint csekélységem s beszédem további folyamán is azt mondottam, hogy kritikámba semmi személyi momentum bele nem játszik, mert én ma is feltétlenül tisztelem és becsülöm az intendáns igazi szépérzékét és igen sok jele* talentumát, hanem belementem eljárásának kritikájába, a mihez gondolom, teljes jogom van, s annyira nem akartam személyes momentumot beszédemben kiemelni, hogy ma is, mihelyt az intendáns eljárása gyökeresen megváltozik és jobbra fordul, én leszek a legelső, a ki örülni fog annak, hogy ő vezeti az intendansi hatáskört. T. barátom Horváth Gyula még azt is rám fogta, — remélem nem készakarva — mintha KÉPVH. NAPLÓ í&m—97. Vili. KÖTET. I én azt állítottam volna beszédemben, hogyha áthelyezik a színházak ügyét a belügyministeriumból a közoktatásügyi ministeriumba, akkor minden bajtól megmenekülünk. Engedelmet kérek, én ezt nem mondtam, sőt épen az ellenkezőjét állítottam, mikor azt mondtam: »Most az a kérdés, hogy ha egyszerűen át lesz téve a két színház a másik ministeriumba, vájjon elégséges lesz-e az egyszerű áttétel ?« És meg is mondtam, hogy véleményem szerint »nem lesz elégséges«, hanem az áttétellel együtt kell járni ok ezeknek és ezeknek a reformoknak. Ezekben, azt hiszem, végezni volt szerencsém a Horváth Gyula t. barátom közt és köztem felmerült differentiákkal. Pázmándv Dénes t. barátomnak is tartozom •> ff egy i ectiíicatioval. 0 a beszédében egészen helyesen felímzta a nemzeti színház művészeinek a fizetését és adósságait is. Azt mondta, hogy nálunk Magyarországon — gondolom ezt mondta — csakis a főpapoknak van annyi fizetésük . . . Pázmándy Dénes: Aránylag! Fenyvessy Ferencz: Már azt nem mondta, hogy aránylag! Pázmándy Dénes: De igen! Fenyvessy Ferencz: Concedálom. Tehát aránylag, mint a nemzeti színház művészeinek, kik ő szerinte 10—12.000 forintot kapnak. Mindenekelőtt kijelentem, hogy ez nem egészen áll, mert alig kap ott valaki 10—12.000 forintot. De az éremnek ezen fényes oldalával szemben megvan az éremnek sötét, oldala is és ne felejtse t. barátom Pázmándy Dénes képviselő úr, hogy sehol sincs az a draeoi szigor a fizetések tekintetében a ministeriumoknál sem, annál kevésbé a főpapoknál, (Derültség.) a mely a nemzeti gzínház tagjaival szemben fennáll a különböző törvényes levonásokon kivűl. Ott, ha a színész egyetlen egy előadást elmulaszt, levonnak a fizetéséből 25 pengőt, további hosszabb elmaradásnál elveszti egyharmadát. (Egy hang bal felől: Ne maradjon el!) ... De kérem, ha beteg! További három hónapi elmaradás esetén elveszti a fizetése felét, azontúl pedig egész fizetését, és megszűnik a szerződése. Ez sehol sincsen így, egy ministeriumban, egy hivatalban sem. Ez az éremnek a sötétebb oldala. És mikor felhozta t. képviselőtársam a színművészeknek az adósságát, erre nézve is kijelentem, hogy igen sajnálom, hogy egyáltalán akadnak a képviselőházban, a kik egyes emberek privát adósságait jónak látják a képviselőház elé vinni. (Helyeslés jobb felől.) Szomorú volna, ha ez a képviselőházban divattá válnék, s magunkon kezdve, eJmondanók, hogy kinek mennyi adóssága van? Ennek az éremnek is vau egy másik oldala, mert ezen sötét oldallal- szemben áll a fényes oldal, hogy s