Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-140

42 ***. «ísasáf#s 1K« !••». Jftimftr »í-ín, »e*tith»t*v. később tudja meg, arról a közönség legnagyobb része hamarabb értesül hallomásból, újságból, vagy közvetlen látásból, mint az intendáns. Ezt nem tartom helyesnek; nem tartom kívánatos­nak, hogy az intendáns a, nemzeti színháznál beleelegyedjék a szakszerű dolgokba, de szüksé­gesnek tartom, hogy az intendansi tekintély ott legyen, mely mellett azon szakközegek intézked­nek és ne legyenek kénytelenek azok a szak­közegek íizon felősséget is magukra vállalni, a melyet az intendáns könnyen viselhet, és a mely miatt ezen szakközegek intézkedéseikben nem tudnak elmenni odáig, a meddig szükséges. Ugyanekkor bátor vagyok a t. ház figyel­mét egy körülményre felhívni. Valamennyien tud­juk, hogy a legnagyobb előszeretettel ápolja min­denki a nemzeti színházat A nemzeti színház művészeit és művésznőit úgy itt e házban, mint az országban mindenütt, hogy úgy mondjam, a szeretet elfogultságával kényeztetik. De nem lehet tagadni azt sem, hogy a nemzeti színház nem az előmenetel útján van, hanem fájdalom­mal kell tapasztalnunk, hogy ott a visszaesés jelei mutatkoznak, és e mellett nem látjuk a feltűnő új erőket, erre nézve semmiféle reális propositiok nem állanak rendelkezésünkre. A darabok megválasztásánál a kellő gon­dosság nincs meg. Megdöbbenéssel kell kifeje­zést adnom annak, hogy az eredeti darabok előadása legnagyobb részben nem örömet okoz, hanem mindig újabb és újabb csalódást. Én csak arról szólok, a mit naponta hallok és lá­tok, Egész sorozata azoknak az eredeti darabok­nak olyan, hogy senki sem tudja megérteni, mi­kép lehetett azokat előadni az ország első szín­házában. Hogy a kellő kritika nem gyakorol­tatik, az nem azt teszi, hogy a sok rossz darab közt sok jó is akad, hanem azt, hogy minden rossz színműíró és poéta bátorságot vesz magának a gyenge darabok előadásának láttára, hogy ő is ; djon be egy-egy gyenge darabot. (Egy hang jobb felől: Nem fogadják él!) Ugron Gábor: Dehogy nem! Mennyi ilyen darabot adtak elő! Jókai Mór: Nem kell személyeskedni! Horváth Gyula: Szükséges e tekintetben is, hogy az intendáns a maga hatáskörében intéz­kedjék. Igen nehéz dolog, hogy azok a szak­férfiak, legyenek azokba kritikusok, a kik részint színészek, részint írók, vagy pedig a művezető, avagy az igazgató foglaljanak el ellentétes állást írótársunkkal, vagy a szerzővel szemben s harag­ját egy vagy más darabja -el nem fogadása által magukra vonják. Épen arra való az intendáns, hogy ott, a hol kell, exponálja magát. Ez nincs meg. És még csak egy megjegyzést kívánok tenni. {Halljuk! Halljuk!) Én nem helytelenítem azt, a mit Éenyvessy Ferencz t. képviselő úr hebytelenített, hogy tudni­illik az intendáns esetleg estélyi ad a színház helyiségeiben; a kérdés csak az,hogy azon estély által mi veszélyeztetik? Azt hiszem, hogy az ope­rában semmi sem. Legfeljebb az történik, hogy a művészek és más körök egymáshoz közelebb hozatnak, találkozván az estélyek alkalmával, és egy társadalmi élet eleveníttetik föl. Ha kifogá­solni akarok valamit az intendáns eljárásában, azt csakugyan nem kifogásolhatom, hogy egy társa­dalmi életet akar behozni a művészek és más kö­rök közt. Az intendáns állása erős, hatalmas társadalmi állás s azért szükségesnek tartom, hogy olyan egyének legyenek mindig intendánsok, a kiknek erős társadalmi állásuk van, a kik ezen positiojuk egész súlyát belevive az intendánst állásba, azzal bírjanak megküzdeni emennek kellemetlenségeivel. Ezek alapján én a magam részéről a tételt megszavazom; annak adok azonban kifejez sí, hogy az eddig követett vezetési mód mellett, legyenek bármily csillámlók is a jelszavak nem fogjuk a magyar operát megteremteni és annak prosperálását elérni, hanem ellenkezőleg annak decadeutiáját, romlását és pusztulását fogjuk elő­idézni, a mit nem kívánok. Ennélfogva igenis szűk séges, hogy a vezetésben más utat kövessünk, szükséges, hogy a dolgok megítélésénél ne szemé­lyes momentumok határozzanak, és ne a szemé­lyes ambiűok legyenek indítók: hanem a czél­szeríí és helyes intézkedés legyen mérvadó. Eze­ket kívántam elmondani. {Helyeslés a hal- és ssélsó­halon ) Elnök : T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. A belügyminister úr kíván szólni. Hieronymi Károly belügyminister : A tegnapi és mai napon felszólalt t. képviselő urak, Horváth Gyula képviselő urat kivéve, mind azt óhajtották, hogy a színházak ügye a belügy­ministeri tárcza keretéből kivétessék s áthelyez tessék a cultusministeriumhoz. (Halljuk! Halljuk!) Ezen kívánalommal szemben ma esak azt helyezhetem kilátásba, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozni fog, s a jövő évi költség­vetés alkalmával fog a t. háznak jelentést tenni. (Helyeslés.) Foglalkoztak azután többen a színházak igazgatási, gazdasági és pénüzgyi viszonyaival. (Haljuk! Halljuk!) A mi különösen a színhá­zak igazgatását illeti, Fenyvessy Ferencz t. bará­tom tegnap azt hozta fel, hogy az intendáns ön­kényesen jár el, s egyenesen felhívott arra, hogy mint belügyminister szabályozzam az intendáns eljárását. Ezzel szemben bátor vagyok kijelenteni! (Halljuk! Halljuk!) hogy az intendáns hatáskörét

Next

/
Thumbnails
Contents