Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-140
1I0-, orsíá*** i!#5- ÍWt, js»«:ir «••«, sistMkatssu 43 ministeri szabályzat s utasítás állapítja meg, s egyetlen egyszer sem jutott tudomásomra, hogy az intendáns ettől eltért volna. {Úgy van! a jobboldalon.) A mi különösen az intendáns állását és hatáskörét illeti, erre nézve meglehetős ellentétes vélemények nyilvánultak. Mert míg egyfelől Fenyvessy Ferencz t. képviselő úr lehetőleg megszorítani akarja az intendáns hatáskörét, addig másfelől a többi szónok lehető széles hatáskört kíván neki adatni. Pázmándy Dénes t. képviselőtársam egészen elítélte az intendansi rendszert, és ismételten azon megyőzödésének adott kifejezést, hogy czékze rübb lesz felügyelöket kinevezni, és pedig egyet a budapesti színházakra, s egyet a vidéki színházakra. Ha gyakorlati szempontból tekintjük viszonyainkat, könnyű lesz a t. házat meggyőznöm arról, hogy a nemzeti színház és a magyar kir. operaház igazgatására, intendansi rendszernél ez idő szerint gyakorlatibb módot nem találhatunk. Hogyha a nemzeti színház s a magyar kir. operaház élén egy-egy szakigazgató állana és nem akarnánk intendánst tartani, a ki ezen szakigazgatók fölött áll, kétségtelen, hogy akkor bizonyos teendőket, melyek ma az intendáns hatáskörébe tartoznak, a ministeriumnak kellene végeznie. Minthogy pedig azokat maga a belügy minister nem végezheti, egy, a belügyministeriumba beosztott hivatalnak kellene azokat teljesíteni. Már pedig épen ezen felügyelői s ellenőrzési teendők teljesítésére sokkal könnyebb találni valakit, a ki bir az azokhoz megkívánható tulajdonságokkal, ha intendánsnak nevezzük ki, mintha az ilyen tulajdonokkal bíró egyént a ministeriumba hivatalnoknak akarnók kinevezni. Ez utóbbi esetben nem igen fognánk kapni oly egyént, a ki ezen feltételeknek minrden tekintetben megfelelelne. Az adott viszonyok közt tehát nem tartom nélkülözhetőnek az intendáns állását. Az intendáns hatáskörét illetőleg legközelebb állok Horváth Gyula t. képviselő úr felfogásához, a ki úgy formulázta az intendáns feladatát, hogy meg kell őt bízni a színházak főigazgatásávai és felügyeletével, a ministeriumnak nem kell ezen felügyeleti és ellenőrzési teendők részleteibe bocsátkoznia, hanem a végeredmények alapján és a felelősségnél fogva kell az intendánssal szemben eljárnia és a cousequentiákat levonnia. (Helyeslés.) Fenyvesy Ferencz: Bár csak levonnák! Hieronymi Károly belügyminister: Foglalkoztak ezután a t szónokok a színházak pénzügyiviszonyaival és ismételve felemlítették, hogy a színházak látogattsága az utóbbi időben csökkent. Ezt, t. ház, az előttem levő adatok szerint valónak elfogadni nem lehet. Igaz ugyan, hogy 1892-ben úgy az operaház, mint a nemzeti színház bevételei a megelőző félévhez képest némileg csökkentek, de ép így csökkentek a népszínház bevételei is, mert a múlt őszszel — épen a színházakra nézve legkedvezőbb időben — a kolera-járvány miatt a színházak látogatásától meglehetősen tartózkodott a közönség. (Úgy van! a jobboldalon.) Azt a következtetést tehát, hogy a nemzeti színház és az operaház látogatottsága csökkent, magából ezen körülményből levonni nem lehet. A mi az operaház pénzügyi viszonyait illeti, azt hiszem, nagyon helyes, a mikor színházi kezelésnek bírálatába bocsátkozunk, visszaemlékeznünk azokra a nagy pénzügyi bajokra, a melyek pár év előtt az operánál fennállottak, s azokra a nagy deficitekre, melyek az operaháznál mutatkoztak. És ha ezt teszszük, akkor megelégedéssel constatál hatjuk, hogy színházaink és különösen operaházunk pénzügyi viszonyai az előbbi állapotokkal szemben egészen rendezettek, és ez idő szerint attól, hogy ezentúl a kezelés deficzittel fog járni, félnünk nem kell. (Helyeslés.) Áttérek most azon kérdésre, hogy ezen műintézeteink milyen művészeti színvonalon állanak. Megvallom, hogy én nem vagyok egészen tisztában az iránt, vájjon e kérdés tisztázása és eldöntése a képviselőház tanácskozásainak keretébe való-e? (Helyeslés a jobboldalon.) Minthogy azonban e dolog több oldalról felemlítetett s kapcsolatba hozatott különösen az intendáns személyével: ehhez a kérdéshez is kénytelen vagyok néhány szót szólani. (Halljuk.f Halljuk I) ' A nemzeti színház előadásainak színvonalával csak Bartók Lajos t. képviselő úr foglalkozott, és én is azt hiszem, hogy a nemzeti színház személyzete megérdemli a dicséretes megemlékezést ama nagy haladásért, melyet a nemzeti színház művészeti szempontból tett. (Helyeslés.) Mindazonáltal néhány kifogást tett — legyen szabad nekem is ezt az idegen szót használnom — az ensemble-re vonatkozólag. (Egyhang jobb felöl: Összjáték!) Megvallom, ebben kénytelen vagyok neki igazat adni, nem gáncsból, hanem azért, mert ha már ez a dolog szóba hozatott, kár volna ezt elsimítani, mert kívánatos, hogy a nemzeti színház igazgatóságának és személyzetének tudomására jöjjön ezen úton is a közönségnek kritikája. (Helyeslés.) Többet ezúttal erről mondani nen kívánok. (Helyeslés.) Szóba hozatoí, az előadott műveknek művészi becse is. Azt hiszem, hogy ez a vád már kevésbé irányúi a színház ellen, mert az intendáns csak azokat az irodalmi termékeket adathatja elő, a melyeket az irodalom előállít. A mi pedig az operai előadások művészi színvonalát'