Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-156

446 i57 « orsiágos ülés 188&. február Itt-én, pénteken. is alkalmazni; az ily ítélet-kimondásra történ­hetik. (Zajos derültség és he 7 yeslés jobbról.) Polónyi Géza* Ismerem már én az ilyen phrasisokat! Meszlény Lajos: Mnket nevettessen meg, ne a s íját pártját! (Derültség a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ezzel kapcsolatban felhívom a képviselő úr figyel­mét, arra, a mit a birói szervezet tekintetében Francziaországban most fejtegetnek. (Halljuk! Halljuk!) Csak ezelőtt hat hónappal felmerült a párisi törvényszékek állapota, a liol a hátralékok rendkívüliek, — ahhoz a mienk nem is hason­lítható, ahhoz képest nálunk boldog állapot van, — (Ellenmondások a szélső balon. Halljuk ! Halljuk!) Ezt tudni kell, ezen csodálkozni nem lehet. Ezek tények; ismétlem, ezeket tudni kell, vagy meg kell czáfolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor feltűnt előttem, hogy a franczia hírlapok és még a kamarában is egyes felszólalók fejtegették azt, hogy jó volna már egyszer Francziaországban azzal a régi slendriánnal szakítani, hogyha va­laki jó bíró és jutalmat érdemel, először át kell vinni más helyre, hogy megjutalmaztathassék. Mennyire jó volna azon intézkedést életbe lép­tetni, - persze ott ez mintegy inventio szere­pelt az illető hírlapokban a fejtegetők előtt, — hogy lehetséges Jegyen épen a párisi törvény­székeknél a bírák előmozdítása, a nélkül, hogy elvitetnének. Tehát talán ezek a jelek is arra mutatnak, hogy nem hebedmrgyán voltak ezek az intézkedések helyeselve, és elfogadva, és hogy ezek következményei felett szörnyűködni legalább is elkésett bánkódás. (Élénk helyeslés jobbról.) S ehhez talán hozzá lehetne még azt tenni, hogy azon intézkedés, miszerint ezen al­bírák hívatalosküdásuk;:t, bírói fünetioikat colle­giumoknál kezdik meg és nem egyszerre a já­rásbíróságoknál mint önálló bírák, nagyon jó, nagyon helyes; mert az önérzetre szoktatja őket, erőkifejtésre ösztönzi. Mert az által, hogy az ő szavuk csak annyit ér, mint a többi, régi bíráké, ösztöiiöztetve lesznek nagyon gondosan luegfoníolni minden szavazatukat, mert nekik okuk van bebizonyítni, hogy méltók arra a kitüntetésre, a miben részesültek. (Élénk he­lyeslés jobbról.) Mielőtt még az utolsó ellenvetésre rátér­nék, a melyet a bíróságok szempontjából Sza­lay Károly t. képviselőtársam hozott fel, legyen szabad a rangosztályról szólannm. (Halljuk/ Hall­juk!) Nagyon jól tudom azt, hogy kifogás emel­tetett a törvényjavaslat melléklete ellen, még pedig nem abból a szempontból, hogy a bírák egymás között rangosztályba vannak sorozva, mert ez mindig volt, mindenütt van és mindig lesz, hanem abból a szempontból, hogy a bírák egyéb tisztviselő osztályok tagjaival összesoroz­tatnak egy rangosztályba. Szabad legyen itt annak a felfogásnak kifejezést adnom, hogy mi­ként értettem én ezt; különben is a kormány álláspontját t barátomtól, a miniszterelnöktől, fogja a t. ház teljes mértékben meghallani. Elő­ször constatalom azt, hogy a rangosztályba so­rozást már a pénzügyi bízottság a szolgálati ágak szerint szétválasztotta. Ez alatt, hogy rangosztály, vagy egyenlő rang, kétféle dolog értetik. Ha azt akarjuk alatta érteni, a mely czélból az itt fel van említve, — megengedem, talán félreértésre alkalmat adó kifejezés, — ak­kor itt ez tisztán pragmaticai szempontból, azaz abból a szempontból van felállítva, a minek a fizetési osztály tökéletes fogalmát adja, (Helyes­lés jobb felöl.) t. i. a fokozatos, az egyes fizetési osztályokon belül a fizetési fokozatok, az ezzel kapcsolatos lakpénz, és azután a költözési költ­ségek, napidíjak és ilyenek szempontjából. És hogy ilyenek szempontjából a bírákkal egy olyan norma szerint bánnak el, mint egy más szolgálati ágban ilyen fizetési osztályba tartozó hivatalnokokkal, abban az összeállításban, kérem, semmiféle csorbítása a bírói tekintélynek nem rejlik. (Helyeslés jobb felől.) De kifejlett orszá­gokban, t. ház, a minőnek a közigazgatási szer­vezet szempontjából, — ez alatt nemcsak a bel­ügyet, hanem az összes alkormányzati szerve­zetet értve, — a mienket nem lehet mondani, (Úgy van! Úgy van. 1 ) kifejlett országokban, mél­tóztassék pl. magát Poroszországot venni, ott ez alatt a rang alatt még ezen kívül egyebet is értenek. Ez jelenti azt, hogy az Összes állam hivatalnokok, minden szolgálati ágat figyelembe véve, ftmctiojuk természete, fontossága szerint és állásuk szerint egymással szemben bizonyos helyzetet nyernek. Itt már a rangadás többet jelent, jelenti magának a functionak aprecialasát is. Itt már össze van foglalva az összes állami kormányzatnak az organismusa, és így vannak aztán megállapítva az állami szervezet nagy hierarchiájában e különböző állások rangjai. Ez egészen más, ezt mi egyáltalán nem czéloztuk itt, erre gyakorlati szükség nem is volt, (He­lyeslés jobb felől.) és nem is lett volna ez helye­sen eszközölhető azért, mert míg az államszol­gálat egy nagy ága, a belügyi közigazgatás szervezve nincs, ezt a kölcsönös, eomhinált, az összes állami szervezetre kiterjedő rangbeosztásí és megállapítást eszközölni nem is lehet. (Helyes­lés jobb felöl.) A t. ministerelnök és pénzügyminister meg fogja azután az ily felfogásnak következményeit magyarázni. De én azt hiszem, hogy, ha ezen megkülönböztetést nagyjában megteszük, akkor igen sok érzékenység és igen sok félreértés is el fog enyészni. (Úgy van ! jobb felől.) Egyet azonban határozottan mondhatok.

Next

/
Thumbnails
Contents