Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-156

lift. orsíágos lliés 1898. február iö-éit, péntekéit. 447 (Malijuk! Halljuk!) PolÓnyi t. képviselőtársam felolvasta a szatmári bírák folyamodványát. Abban olyasforma fordul elő, mintha ők csak azon ténynél fogva mert a király által neveztetnek ki, és mert ő Felsége nevében gyakorolják a hatalmat, semmi más állami hivatalnokká

1 egy rangba helyezhetők nem volnámik. En ezt tévedésnek tartom, mert minden, a végrehajtás, a kormányzat körébe tartozó hatalom alkotmányunk szerint a fejedelmet illeti, és minden, a kormányzat körébe kinevezés által valakire ráruházott hatalom azon alkotmányos orgánumnak alkotmányos hatalmi köréből van véve. A király, a ki summus justitiarius, birlalója a bírói hatalomnak, de alkotmányunkba régen be van írva, hogy birlalója ugyan a bírói hatalomnak, de azt nem gyakorolhatja, hanem csak határozott szabályuk megtartásával és felelősség mellett designált közegek azok, a kik azt gyakorolják. Én, méltóztassanak elhinni, mindig íogok ügyelni arra, hogy a bírák állása, és az a bizonyos erkölcsi tekintély is, mely a bíró önérzetének és a functioja teljesítésének egy helyes elemét képezi, ne csorbíttassék, hanem fentartassék. (Élénk helyeslés jobb felöl.jDeéu ezt nem azzal akarom tenni,hogyabírói functio szempontjából egyéb,szintén hatósági functiokat, szintén az államhatalmi körből vett hatósági jogokat gyakorló közegek szerkezetét lenézni vagy kisebbíteni akarnám. (Helyes lés jobb felöl.) Meg vagyok róla győződve, hogy a bírói kar is a maga elismerését és azt, hogy igényei teljesen méltányoltassanak, és hogy az ország a maga áldozatkészségében csak emelve legyen azáltal, ha az ő működésükre tekint, nem attól várja, hogy az egyéb kormányzati ágakat kisebbítse, hanem várja hivatásának szigorú és fenséges felfogásától, és attól, hogy minő erővel és hűséggel teljesítik e hivatást, és akkor még az erkölcsi elismerés is minden irányban meg fog jönni. (Helyeslés jobb felől) Ez az, a mit arra a felfogásra megjeg} ezni szükségesnek tartok. És végül, t. ház, nehogy udvariatlansággal vádoltassam, hogy elhanyagolom, Szalay Károly t. képviselőtárs imnak szintén egy nagy ellenvetését kell végül megvilágítanom. Azt mondja, hogy az csak olyan ornamentum-féle, hogy a kir. táblai elnöki titkárok a VH. rangosztályba tétettek, pedig ezek, a mint mondja, olyan schrei ber szolgálatot teljesítenek, nem is bíráskodnak; aztán micsoda furcsa dolog az, hogy a VII. osztályba tartozó állásra a minister nevez ki, a VIII. rangosztályban levő bírót pedig kinevezi a király. Először az utóbbira felelek. Egy kis gondolkodás után, azt hiszem, már is rájöhetett a t. képviselő úr is, hogy ez nem furcsa. A mi törvényünk azt tartja, hogy minden egyén, a ki bírói hatalmat gyakorol, ezt királyi kinevezés útján kapja. Ez egy alapelv. De ezek az elnöki titkárok, ámbár a bírák sorából személteinek ki, még pedig a legjelesebbek szoktak kiszemeltetni, a mint ezt egy esetben nagyon jól tudja Szalay Károly képviselő úr is, nem bíráskodási functiora neveztetnek ki, hanem felügyeleti és kormányzati fnnctiora a táblai elnök oldala mellé segédekűl. Már most arra csak kinevezheti őket az igazságiigyminister, ebben semminemű alábecsűlés vagy következetlenség nincsen. Van azonban következetlenség abban a felfogásban, a melyet a képviselő úr hangoztatott, midőn ezeknek az állását lenézte. Méltóztassanak visszaemlékezni a táblai törvény tárgyalására. Ki volt fejtve, hogy ezeknek az elnöki titkároknak az intézménye már akkor a VII. rangosztályba jött, egy fokkal feljebb, mint az első folyamodása birák vannak, és miért ? Mert az intézmény czélja az, a jelesebb első folyamodása bírákat kiszemelni a táblához, bevinni az elnök mellé, hogy ott két dologgal ismerkedjenek meg: az egyik a táblai praxis a judicaturában, a másik azon felügyeleti és administrativ teendők, a melyeket a táblai elnök széles körben teljesít, mert ez a legjobb előiskola arra, hogy ezekből kitűnő törvényszéki elnököket kapjunk. Ezért a java szemeltetik ki, azok hivatnak be; az a szolgálat átmeneti természetű. Ha tehát itt furcsaság van. akkor a furcsa nem az, hogy ezeket az igazságügymínister nevezi ki, és magasabb fizetést nyernek, mint az első folyamodású bírák; mert csak így érhető el az, hogy nagy örömmel vállalkoznak rá és sürgetik ezt az állást; a furcsa csak az, hogy ilyen intézmény felett, mely itt a törvényben megállapítva lett, annak idején kellően indokoltatott és megvitattatott, annak teljes elferdítésével pusztán ezen törvényjavaslat alkalmával egészen hamis ítéletek hozatmtk. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ez a furcsa, t ház. Mindent összevéve, t. ház, nem akarok abba beleereszkedni, milyen a bírák helyzete, d*.: merem mondani, hogy ezen törvényjavaslat, a mint ez kifejteni szerencsém volt, állasakat nem hogy rontaná, de határozottan emeli, s azt hiszem, e szempontból a, t. ház általánosságban bátran elfogadhatja. (Hosszantartó helyeslés és tetszés jobb felől.) PolÓnyi Géza: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy félremagyBnezott szavaim helvreiffazítása védett a t. ház becses figyelmét igénybe vegyem. Csik néhány pillanatra kérek engedélyt. (Halljuk! Halljuk!) A t. igazságügymínister úr azt állította rólam, hogy én azt kívántam volna, hogy a