Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-156

156. országos ttlég 189*. február 10-én, péntekem 441 lását előre, legfeljebb ahhoz kell kötni, hogy azon alapelvekhez, melyek a javaslatban letéve vannak, ragaszkodik-e a kormány. Én ugyan kerestem ezeket az alapelveket, de nem találtam a javaslatban. Wekerle Sándor ministerelnök és pónzügyminster: Mert nem olvasta el. Horváth Gyula: De elolvastam, és nagyon örülnék, ha a minister úr kiíanítna reá, hogy hogyan olvassam, mert én egyfélekép már olvastam. Akkor, mikor itt a képviselőházban nemcsak ezen oldalról, hanem a túloldalról is felhozattak érvek és aggályok, nem lett volna-e üdvös és kívánatos, ha a vita folyamán a kormány valamelyik tagja rámutatott volna azokra a részletekre is, a melyeknek megváltoztatása részéi ől ellenzésre, nem talált. Ezt így szoktuk meg még akkor is, midőn élénk pártharezok folytak, de úgy látszik, hogy a t. kormánynak és a t. többségnek valami okának kell lennie annak kimutatására, hogy igen keményen tartják azt az álláspontot, melyet egyik-másik javaslatnál bemutattak, és nagy súlyt fektetnek arra, hogy ellenállási képességük ott is érvényesüljön, a hol tulajdonkép nem a pártállás, hanem a czélszerűség kérdése merül fel. Ezek voltak azok, a miket általánosságban szükségesnek tartottam a javaslat ellen elmondani. Az egyes kérvényekben felhozott panaszokat felesleges az általános vita alkalmával felemlíteni. A rangosztály kérdése az, a mely a legnagyobb visszatetszést, szülte, é> ez mutatja, azt, hogy Istennek hála. az ország tanári kara feladatai iránt helyes érzékkel bír, ez mutatja azt, hogy ennek az országnak oly tanári kara van, a melynek neveléséből szabad nemzet fejlődik ki. (ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Nem tudom, de hiszem, hogy azoknak a nemzeteknek fiai, a melyek a szabadság iránt hidegek és közönyösek szoktak leírni, rangosztályokba sorozott tanárok által neveltetnek. (Helyeslés balról.) A bíráknak rangosztályba és ily rangosztályba helyezése ellen nekem is vannak kifogásaim Nem tartom a bírd függetlenséggel, a melynek elve ki van mondva, és hirdettetik is, egészen összeférő dolognak, hogy az hol fizetés javítási, hol decenti alisationalis, hol egyéb törvények és javaslatok által minduntalan és folytonosan zavartatik. Mindazt, a mit az állam érdekéhen a bíróságnál meg kell mozgatni, tessék egyszerre meg csinálni, (Helyeslés a baloldalon.) de az, hogy a bírói állás, annak javadalmazása, rangosztálya, tekintélye, működési- és hivatalköre nálunk állandó rázkódtatásoknak van kitéve, csak azt mutatja, hogy nálunk a törvények java latok által igen sokszor illuuoriusakká tétetnek, és a mi tulajdonképen ki van mondva a törvényekben, EÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET. az az egyéni akarat által sokszor kérdésessé tétetik. Ezek voltak azok az indokok, a melyek engem felszólalásra késztettek. Én a magam részéről hozzájárulok azon határozati javaslathoz, a melyet igen t. képviselőtársam és barátom, Horánszky Nándor benyújtott, és nem ellenzéki, nem pártszewpontbóh hanem az ország érdekében tartom kívánatosnak azt, hogy vagy nyugtassa meg a mínisterelnök úr az országot az iránt, hogy az e törvényjavaslatban foglalt intézkedések uem állandó természetűek, s nem olyanok, hogy a legközelebbi reformokba a maguk természeténél fogva átmennek, vagy pedig elvetve ezt a formát, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy a tisztviselők helyzetéi) ideiglenesen ama módszer szerint legyen segítve, a melyet t. barátom, Horánszky Nándor ajánlott. (Élénk helyeslés a hal- és szélsőbalon.) Elnök: Az igazságügyminister úr kíván szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mi ezen törvényjavaslatnak általános alapelveit illeti, azoknak összefüggésükben való megvilágítására t. barátom, a törvényjavaslat benyújtója, azt hiszem, legközelebb szót fog emelni. Részemről ez alkalommal főleg, és csaknem kizárólag arra szorítkozom, a mi ezen törvényjavaslat ellen a bíróságok szempontjából felhozatott. Bevezetésül az előttem szólott t. képviselő úrnak beszédére van két észrevételem. Úgy nyilatkozott, hogy nem helyes a bírói szervezetet egyszer ebből, egyszer más okból, most fizetés szabályozás czímén bolygatni. Én azt tartom, hogy oknélkűli bolygatás az utóbbi évek alatt egyáltalán nem történt. (Ellenmondások bal felöl.) Ügy a fölebbviteli forumok szétosztását, mint a bírói szervezetnek 1891-ben történt kiegészítését a ház egyik oldala sem, a t. képviselő úr sem fogta fel úgy, hogy az a bírói szervezetnek nem indokolt zavarása volna, hárem minden oldalról helyes reformoknak tekintették. Mi az tulajdonképen, a mi most itt történik? Az első folyamodása bíróságok fizetésének, — és főleg fizetésének, —javítása, kapcsolatban a többi államhívatalnokok fizetésével. Méltóztassék csak arra emlékezni, hogy csak mióta én e helyen ülök, hányszor sűrgettetett a ház minden oldaláról az elsőbíróságok fizetésének javítása, és a kormány akkor kénytelen volt azon állásponton állani, hogy elismerte a javítás szükségét, de azt mondotta, hogy e kérdést helyesen csakis a többi állami hivatalnokok fizetésjavításával kapcsolatosan, azzal összbangzóan lehet fölkarolni és megoldani. Ez az oka annak, hogy itt ebben a tör-