Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-156
430 író. mcágos üés ígge, azt, hogy a rangosztály intézménye az absolut uralomnak szülöttje, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) az absolut uralommal jár szükségképen ez az intézmény. (Helyeslés a szélső baloldalon) És most kérdem: alkotmányos országban, a hol minden irányban az intézményeknek megfelelő törvények alkottatnak, (Egy hang a szélső baloldalon: Dehogy/) vagy legalább kellene, hogj' alkottassanak, van-e szükség arra, hogy a tisztviselőkor méltósága, tekintélye ranggal és külső jelvényekkel fejeztessék ki, melynek következménye lesz, úgy mint a katonáknál, mint a Bach-rendszerben volt a külső tisztelgés is. Az alkotmányos felfogás ezt kizárja, még periig kétféle okból. Először a hivatali tekintélyt nem a rang adja meg, hanem megadja a hivatallal járó jogok és kötelességek teljessége. A hivatalok különböző ágazatai között pedig szintén az illetők hivatalos jogai és kötelességei alapítják meg a tekintélyt, nem pedig a rang. A legfeltűnőbb jelenség e törvényjavaslat tárgyalásánál az volt, hogy midőn mi rámutattunk a rangosztály-rendszer ilyetén kinövéseire, a t. előadó úr ezt democratia-ellenesnek tűnteti fel. Azt kérdezem már most a t. előadó úrtól, — a mit különben már e padokról megmagyaráztak, — hogy ő demoeratianak tartja-e 11. rangosztály alkotását? Demoeratianak tartja-e, hu a bíró a telephonkezelővel egy rangra emeltetik ? Hát nem tudja, hogy a democratia egyik Kivonása: megadni a tiszteletet mindenkinek a maga munkája és becse szerint? T. ház! Minthogy e törvényjavaslat a rangosztálynak eddig törvényeinkben elő nem forduló intézkedéseit alkotja meg; mert nemcsak az illetmények elégtelenségéről, hanem a rangviszonyokban mutatkozó aránytalanságokról is beszél, tehát már mintegy feltételezi a rangviszonyok megállapodottságát; minthogy a rangosztályok alkotmányos felfogás mellett meg nem állhatnak; minthogy ezek becsempészése a tiszti fizetések czímén nemcsak nagy botlás lenne, de nem is volna helyes törvényalkotási rendszer, mert ha a kormány ezt komolyan akarja, tárgyalja külön törvényben; minthogy különben is a rangosztály kérdését, — ha már ezt egyáltalán napirendre kell hozni, — meg kell előznie a hivatali pragmaticanak; minthogy tehát e törvénynytl helytelen intézményt illetéktelen módon akarnak behozni: mindez okok arra indítanak, hogy ezt a törvényjavaslatot ne akarjam, — mint Fenyvessy t. képviselőtársam, — miuélelőbb sanctioval elláttatni, hanem azt kérjem, hogy az sanctio alá ne bocsáttassák. (Helyesés a szélsőbalon.) A tegnapi napon Miklós Gyula t. képviselőtársam úgy állította fel a kérdést, mintha az ellenzéki padokról elhangzott kritika, az ország fofernár 10-én, pénteken. köztisztviselőinek személye? vagy hivatali állását, lealázó módon gyakoroltatnék. Emlegette, hogy a tisztviselők páriáknak neveztetnek, fellépett és nagy hanggal megvédelmezte a tisztviselői kart az ellen, a mit senki se mondott.De engedelmet kérek, ha ezúttal azt kérdezem, hogy a tisztviselői állás ma milyen? a t. képviselőtársamnak is el kell ismernie azt, hogy nincs Európában állam, melyben a tisztviselők állása lealázóbb és tűrhetetlenebb lenne, mint Magyarországon. Nem személyes tekintetek azok, melyek bennünket ezen meggyőződésre juttattak, mert hiszen egyes tisztviselők személyes érdemei s önérzete kiemeli őket az állás s helyzet nyomorúságából. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A helyzet az, mely a tisztviselőket, — hanem is mondom, hogy a szó helyesen alkalmaztatik, — valóságos páriákká teszi. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Es miért, mert a tisztviselőnek sem állása, sem existentiaja törvényes biztosítékot uem talál. (Igaz! Úgy van! a bál és szélsőbalon.) A kinevezett tisztviselő ép úgy, mint a választott, a kormánynak a legfőbb hatalom kezelőjének, a minisfernek kezében van letéve. A t. minister urak intézkednek a tisztviselőnek, — kivéve a bírói kart, — élete felett. Ha egy minister akarja, bármely tisztviselőt 24 óra alatt hivatalától elcsaphat; természetesen fennáll a képviselőházban felelőssége, no de tudjuk, hogy ily dologban a felelősség mennyit ér. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.)Midőn mi mindannak daczára, hogy a tisztviselők ezen szomorú helyzetét ismerjük, még sem kívánjuk ezen törvényjavaslatot törvényerőre emelni, ennek épen úgy a tisztviselői állás érdeke, mint a mi alkotmányos érdekünk az oka. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Mi törvényt akarunk alkotni, hogy a tisztviselőnek megérdemlett díja biztosíttassák; hogy a tisztviselő állása törvény által írassék körűi; hogy a tisztviselői állás legyen olyan, a milyet egy szabad országban minden ember követel magának és lételök ne függjön ministeri kegyektől, vagy felsőbb protectiotól. (Helyeslés a szélsőbalon- Halljuk! Halljuk!) Minket az alkotmány érdeke ösztönöz, hogy ily törvényjavaslat helyett oly törvényt követeljünk, a mely törvényben nemcsak a tisztviselők anyagi és erkölcsi, hanem az ország közönségének érdekei is biztosítékot találjanak. Ezt kívánjuk és követeljük mi, és nekünk jogunk van ezt kívánni és követelni, nemcsak objective alkotmányunk értelmében és annak garantiája szempontjából, hanem okunk van ezt követelni, subjective személyes okoknál fogva is. Mert ez a párt és ennek hívei érzik a mostani tisztviselői ingatag állásnak kihatásait és szomorú következményeit. A mi pártunk az, a mely legtöbbet ízenved a tisztviselői és hivatalnoki ön