Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

408 155. orsíáros ülés 1*93 fefcrnilr í».én, esfiWrtSkSn. tart, g ebből folyólag, t. képviselőház, mivel én részemről nem akarom azt, hogy velünk szem ben, a kik ezen oldalon ülünk, a tisztviselők azt mondhassák, hogy mi oly javaslatot támogattunk, a mely a legmesszebb menő szemfényvesztés rendszere, épen azért én ezt el nem foga dom, hanem csatlakozom Eötvös Károly t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Szívesen ragadom raeg az alkalmat annak kijelentésére, hogy nagy élvezettel hallgattam Babó Emil igen t. képviselőtársamnak az előadását. A magam részéről köszönettel adózom neki, hogy azokat, a miket elmondott, épen ezen padokról elmondotta, mert azok oly socialis igazságok, a melyek megérdemelnék, t. képviselőház, hogy azon magát dolgozni akarónak nevező párt meghallgatta volna e beszédet, és különösen azok az urak, a kik nem sajnálták felhasználni az alkalmat a múltkor is arra, hogy idedobják a keztyüt azzal a mondással, hogy mi dolgozni nem akarunk, mondom, azok legalább annyi tisztelettel viseltethetnének a törvényjavaslat tárgyalása iránt, mely a legfontosabb socialis probléma megoldását tíízte ki czéljáúl, hogy legalább itt legyenek. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A míg pedig most azt tapasztaljuk, hogy fél 12 múltán a kormánypárt tagjai közű! 36-an vannak, a kik a tanácskozásban részt vesznek, (Úgy van! Úgy van! a szélső balon. Elénk felkiáltások a jobb oldalon. . És a szélső baloldalon? Hányan vannak?) majd meglátjuk, hogy azon kérdések eldöntésénél, a meheket most vitatunk, a szavazásnál hányan lesznek ; majd akkor látjuk meg azt a tükröt, a melyet mostani parlamentaris rendszerünk felmutat, hogy megvan a a kötelességérzet a hatalom támogatására, de nincs meg a kötelességérzet a szabad szó meghallgatására, a tanácskozásban való részvételre. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon. Felkiáltsok a jobboldalon: De nem, úgy van !) Ha nem úgy van, és ha a közbeszólt figyelmeztetés azt akarja jelenteni, hogy ide is szól a szemrehányás, ez csak megerősíti annak elvi igazságát, a mit hirdetni vagyok bátor, hogy így vagyunk a tanácskozás terén, és ezt a rendszert önök inaugurálták, önök a szabadelvű' párt, a mely be tudja rendelni a szavazásra a szabadelvű" képviselőket, és tud szemrehányást csinálni, de nem tudja felébreszteni a kötelességérzetet, hogy a tanácskozást meghallgassák. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hányan lesznek önök, a kik szavazni fognak ellenünk, és a kik nem tudják, hogy miről van szó. (Úgy van! Úgy van! a ssélsőbalolon. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Nem úgy van! Nem úgy van!) Miklós Gyula: Polónyi úrtól nem tanuljuk meg a javaslatot. Polónyi Géza: Hát méltóztassék Miklós Gyula képviselő úr elhinni, hogy ha valamire vállalkoznám, sokkal háladatosb szerepet vállalnék magamra, mint azt, hogy őt tanítsam, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) De hát, t. ház, foglalkozzunk a javaslattal. Én a magam részéről kijelentem, t. képviselőház, hogy az Eötvös Károly t. képviselő úr t. barátom által benyújtott határozati javaslatot támogatom, azt aláírtam s elfogadom, és meg is fogom szavazni, valamint hozzájárulok azon sorrendben, a mint a javaslatok feltétetnek, a Horánszky Nándor t. képviselő úr által benyújtott határozati javaslathoz is, a melyet a magam részéről úgy indokolásában, valamint magában szövegében elfogadok. Ha még is szót kérek, t. képviselőház, teszem ezt több indokból. Nem fogok hosszasan vis-izaélni a t. képviselőház becses türelmével, (Halljuk! Halljuk!) de azt hiszem, a mit elmondandó vagyok, nagyon lényegesen idetartozik a törvényhozás termébe, hogy alaposan megvitatta ssék. Áz első dolog, a mire nézve erkölcsileg kényszerítve érzem magam felszólalni, az, hogy azon indokokon felni, melyek ezen padokról, és azon padokról felhozattak arra nézve, hogy a törvényhozás, illetve a képviselőház ezen javallatot általánosságban se fogadja el, — s ezt csak röviden említem — még egy speciális indok is van, a miért én ez idő szerint nem járulhatok hozzá ezen javaslatnak még általánosságban való elfogadásához se a. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Csak röviden említem meg, mert ismételten és ismételten kifejtettem már, hogy addig, míg azon osztálya a társadalomnak, mely íegmostohábban van dotálva, mely a megélhetésnek, a nélkülözésnek sanyarúsá<jraival küzd, értem a néptanítókat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalán./ míg azoknak a helyzete törvényhozási úton javítva nincs, az volt mindig elfoglalt álláspontom, hogy addig senkinek fizetésemelést vagy javítást meg nem szavazok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Örömmel veszem tudomásul, hogy azon számtalan sürgetésnek, melyet e padokról ez irányban szerencsés voltam a képviselőház elé terjeszteni, annyi eredménye már is van, hogy sz u. n. megélhetési minimum szempontjából a néptanítók helyzetét a kormány is javítani tö rekszik, és hogy ez iránt a javaslatok már alkotmányos tárgyalás alatt is vannak a képviselőház előtt; de miután én sorrendet állítottam fel,