Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

lök «r«írtg«s flíés 1896, fétanár §-6u. eitttürtSkÖa. 409 magam iránt csak következetes fogok maradni, ha most is kijelentem, hogy miután eddig ezen fizetésjavítás törvényhozásilag nem történt, semmiféle fizetésemelést senkinek meg nem szavazhatok. (Helyeslés a szélső balddalon.) A mi már most, t. ház, felszólalásomnak meritorialis részét illeti, az kiválóan az igazságügyminister úrnak szólna. Rendkívül sajnálom, hogy bizonyára halmozott elfoglaltsága nem engedi, hogy a tárgyaláson részt vegyen. (Derültség hal felől.) Fel akarom szólítani a t. igazságügyimnister urat, hogy indokolja, vagy legalább magyarázza, — inert védelmét nem képzelhetem, — azon eljárását, a melyek, mint azt igazolni fogom, megengedhetővé tették azt, hogy az igazságügy niinister úr a kormánynyal egyetértve, hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországnak e^y alaptörvénye, egy biztosítéki törvénye sarkaiból kif'orgattatni czélozíatik, és egyenesen alkotmánysértést szándékoznak elkövetni. (Halljuk! Halljuk!) Miután látom, t. ház, hogy ez a kérdés talán jobban fogja a mélyen t. képviselő urakat érdekelni, foglalkozom mindjárt ezzel a kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) Az 1869 : IV. törvényczikknek, tehát alaptörvénynek nevezett, u. n, garautialis törvénynek 5. szakasza ezt mondja: »A bírák fizetése az államkölt-ég vetésbe vétetik fel, és a kinevezett bírónak megállapított fizetése le nem szállítható.* Ez cogens, törvényes intézkedés, tiltó törvény. Annak a bírónak, a ki kineveztetett, és valamely fizetéssel törvényhozásilag el van látva, garautialis, existentialis kérdése az, hogy ezen törvény által megállapított fizetése sem egyenes, sem kerülő úton soha semmi körülmények közt le nem szállítható. (Úgy van! bal felől.) És mi történt itt, t. ház ? Találkozunk a moder machiavellismus oly tételével, a mely kerülő úton, és azon jelszó hangoztatásával, hogy azért az illetők nem szenvednek jogsérelmet, mégis de facto a fővárosban kinevezett bírák, ügyészek, valamint albírák és alügyeszek fizetését leszállítja. (Egy hang jobbról: Benne van a pótlékban!) Tudom, hogy az pótlék; méltóztassék megengedni, hogy arra nézve is előadjam észrevételeimet. A kormány javaslata eredetileg azon az alapon indáit, hogy kinek mi a fizetése, oly rangosztályba soroztassék. Az eredetileg benyújtott törvényjavaslat a fővárosi bírákat és ügyészeket, illetőleg aibírákat és alügyészeket, tekintettel arra, hogy az 1871 : XXXII. tcz. alapján a fővárosi bírónak és ügyésznek, az ügyészi tiszti pótlékokon kívül, 2000 forint fizetése és 400 forint lakbére, a fővárosi albírónak és alügyésznek a pótlékokon kívül 1500 frfc fizetése, és 300 frt lakbére volt: ennek megfelelőleg a KKFVH. NAPLÓ. 1892 — 97. VIH. KÖTET. bírákat és ügyészeket a törvényjavaslat VII. rangosztályába sorolta, a hol a 2000 frt minimális fizetés volt az utolsó fok; az alügyészeket és aibírákat pedig a VIII. osztályba sorozta. Miután azonban ott a fizetési rangfokozat nem felelt meg azon fizetésnek, melylyel ezen álügyészek és albírák rendelkeztek. A tényállás a torvényjavaslat eredeti eonceptioja szerint az lett volna, hogy a fővárosi bíró és ügyész nem ka pott volm. az új javaslat szerint semmiféle fizetésjavítást, hanem lakbér-javítása lett volna, ellenben kapott volna fizetésének megfelelő rangosztályt. Ez azonban, t. ház, egy hamis elvnek esett áldozatul. Azt mondták, az egyenlőségi elmélet alapján, épen azon probléma megoldásaként, melyet igen t. képviselőtársam, Babó Emil is említett, hogy a fővárosi bíró és a!bíró, továbbá a vidéki bíró és albíró, ügyész és alügyész aequiparaltassanak egy fokon. Hogyan vitetett ez keresztül? Miután a törvénynek az volt a czélja, hogy a tisztviselők fizetését javítSA, vagy legalább emelje, illetőleg existentiajukat biztosítsa, fizetésüket leszállítani nem lehetett. Tehát mit csináltak? A következőt tették: a fővárosi bíráknak is, a kiknek pedig fizetésük lényegesen több volt, mini; a vidéki bíráké, egyszerűen redukálták a fizetését, és pedig a következő módon: a bírákat és ügyészeket a VIU. rangosztályba, az alügyészeket és aibírákat a IX, rangosztályba sorozták, tehát egy rangosztály lyal lejebbítve vannak a bírák a pénzügyi bizottság javaslata szerint annál, a melyben az eredeti törvényjavaslat szerint voltak. Már most, hogy ezen magasztos, és dicső elvet verificalni is lehessen, természetes, hogy ezt még sem lehetett megtenni, hogy a kisebb rauj;osztälyban együtt levő tisztviselők közt fizetés tekintetében oly nagy differentiak legyenek, hogy t. i. a ki a VIII. vagy IX. rangosztályba tartozik, annak fizetése olyan legyen, mint a VII. rangoaztályban lévőké. Tehát mit csináltak? Eltekintve attól, hogy, — bár felesleges mondanom, — a fővárosi bírák közt a decenn.ilis pótlékok igénybe vétele mellett vannak oly bírák is, a kiknek mä tényleg 2,400 forint a fizetésük, miután annyi decennalis pótlékot élveznek, tehát azoknak magasabb fizetésük lesz szerzett joguk alapján, mint a VII. rangosztályba sorozottaké; eltekintve, mondom, ettől, azt mondják, hogy sorozzuk — és pedig kivétel nélkül — a fővárosi és vidéki bírákat egy rangosztályba: a bírákat és ügyészeket a VIII., az aibírákat és alügyészeket a IX. rangosztályba. És akkor megállapították a következőt: a bírónak fizetése legyen 1.600 frt, 400 forint fizetés természetével bíró személyes pótlék, 500 frt lakbér és a már kinevezettekuek, a míg