Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

158. országos ülés 1891. február 9-én, esütSrtökön, 407 fogja a bajt. Mert ha a t. kormány ezt a javaslatot keresztül erőszakolja, a tisztviselők akkor évtizedekre, sőt egész generatiókra kihatólag meg fognak fosztatni azon reménytől, hogy fizetésük valaha javíttatni fog. Nekem nem ezélom, t. ház, ezúttal e javas latnak minden egyes tételéve] bővebben foglalkozni, mert ez esetben igen hosszúra nyúlna felszólalásom, annyit azonban már ezúttal is kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én mindaddig, míg ezen tisztviselők részére, szolgálati pragmatiea megállapítva nem lesz, vagyis míg a t. kormány tisztviselőit közönséges rabszolgáknak tekintheti, a kiket kénye-kedve szerint akkor mozdíthat él, a mikor neki tetszik, addig e tisztviselők részére egy krajczár fizetésemelést se fogok megszavazni. De ha nem foglalkozom is bővebben ezzel a javaslattal, úgy nem zárkózhatoni el ezúttal is azon igazság kijelentésétől, a mely azon való állításomban nyer kifejezést, hogy az ezen tervezetben foglalt tisztviselők közül talán egyik sem várhatta jogosultabban a fizetés-felemelést, mint az igazságszolgáltatás terén foglalkozó azon bírák és bírósági hivatalnok, a kiknek kezébe az állam ipari és kereskedelmi érdekének felvirágzása, az igazságnak alapos és gyors kiszolgálása letéve van. De épen ezek tekintetében kell eonstatálnooi azt, hogy őket igazán mostoha sorsban és elbánásban részesítették. Nemcsak a közvélekedés, hanem maguk ezek a bírák is jogosultan várhatták azt, hogy egyszer már meg fog szűnni azon anomália, a mely a budapesti és vidéki bírák közt fennálló viszony tekintetében mutatkozott. Ma a javaslat szerint a Budapesten alkalmazott 5<Ü ajjárásbírónak fizetése egyenkint 1100 frt lesz, továbbá fog kapni 400 frt lakpénzt, és 400 frt működési pótlékot, összesen tehát 1900 frtot, míg ellenben a vidéki kir. aljárásbíró mindenféle mellékilletmény nélkül összesen csak 1300 frtot fog kapni, tehát akármiként mondja is a t. előadó úr azt, hogy ezután a budapesti és vidéki bírák közt különbség fennállani nem fog, mégis fenn fog tartatni az az anomália, hogy Budapesten egy aljárásbírónak 600 írttal nag>obb dotatioja lesz, mint a vele teljesen egyenlő munkát végző és egyenlő munkakört betöltő vidék ialjárásbírómik. Darányi Ignácz t. képviselőtársam tegnap felhozta azt, hogy Horánszky Nándor képviselő úrnak nem volt igaza abban, hogy a budapesti és vidéki lakbérviszonyok közt nincs egyenletesség. Én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nem Darányi t. képviselőtársamnak, hanem Horánszky t. képviselő úrnak volt igaza, mert hisz úgy látszik, hogy Darányi képviselőtársam nem ismeri a vidéki lakásviszonyokat, mert hisz itt Budapesten, a hol a paloták egymásra halmozódnak, a hol folytonosan épülnek a bérházak, minden tisztviselő igényeinek megfelelő lakást bármikor kaphat, míg ellenben vidéken, a hol nincsenek bérházak, s a hol mindenki csak a saját kényelmére épít, az a tisztviselő ígérhet sokszor akármennyit, lakást még sem fog kapni, vagy a lakbért meg kell kétszereznie, háromszoroznia, hogy egy, magának és családjának megfelelő lakást kaphasson. De különben, t. képviselőház, vizsgálva azt a javítást, a melyben ezen aljárásbírákat részesíteni szándékoznak, úgy azon meglepő tapasztalatra kell jutnunk, hogy azoknak a fizetése évenként csak 100 frttal, tehát havonként csak 8 frt egynehány krral, vagyis oly összeggel emeltetik, a mely összeget egy úri ember talán a bedienterének szokott borravalóul odaajándékozni. De sajátságos, t. képviselőház, hogy a mint ebbeu az államban mindenütt, úgy ezen igazságügyi téren is csodálatos módon nyilvánul az, hogy azért kell at. mini úev úrnak takarékoskoduia, azért kell fukarkodnia, hogy a kibányázás ezen művelete árán előállított filléreket azután tele marokkal adja oda a közösügyes katonáknak. Ezen régi, de minél több napokat élünk, annál igazabb tény igazolódik abban, ha összehasonlítom a kir. aljárásbírók fizetését a cs. és kir. kapitányok fizetésével. Azt mindnyájan tudjuk, hogy a cs. és kir. kapitányok rangosztálya egyéni! a kir. aljárásbírákéval. Mit tapasztalunk azonban? Tapasztaljuk azt, hogy míg ezek a cs. és kir. kapitányok a társadalmi téren mindenféle kedvezményeket élveznek, mindenféle pótlékokban részesíttetiiek, addig évi fizetésük is teljesen 100 frttal magasabb, mint ezen kir. aljárásbíráké. Mi a consequentia ebből? Az, t. képviselőház, hogy ebben az országban a társadalom igaz ügy munkásától azért kell az utolsó fillért is elvonni, azért kell a nemzet polgárai nak a közterhek alatt csaknem lerosk idniok, hogy azután a társadalom intelligens elemeitíil elvont ezen összegeket tele marokkal adjuk oda a. katonáknak, a kik a szellemi foglalkozást végző hivatalnokokkal szemben alig tesznek egyebet, minthogy a kardcsörtetés olcsó mesterségében gyakorolják magukat, és lenézik, és kigúnyolják azon polgárokat, a kiknek létfeiitartásukat köszönhetik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én megengedem, t. képviselőház, hogy a t. minister úr segíteni akar a tisztviselőkön, de engedje meg nekem azt, hogy kimondjam, hogy ő maga sem tartja ezt bensőjében lehetőnek addig, a míg ezen kormányzati rendszer fennáll. S épen azért, bármiként áradozik a t. minister úr ezenjendszer feldícsérésében, addig azon reformok, a melyeknél a nemzetnek áldoz itkészségét kell igénybe venni, addig azok megváltoztattat hatni nem fognak, a míg maga ez a rendszer